\"Az üzlet jelszava a növekedés\" (Werner Husmann - Steinway & Sons)

Két hír a Steinway & Sons háza tájáról. Az egyik: 125 éves a cég hamburgi részlege. A másik: magyarországi képviseletet nyitnak. Ez alkalomból hazánkban járt a német vállalat elnökhelyettese, Werner Husmann, aki a marketing és eladási ügyekért felelős. Vele készítettünk interjút arról, hogyan folynak minden idők legsikeresebb zongorakészítő cégének ügyei napjainkban.

   - A Steinway-ről tudjuk, hogy Amerikában van a székhelye. Milyen a viszonya hamburgi részleggel?

   - A hamburgi leányvállalatot 1880-ban hozták létre, huszonhét évvel a manhattani anyavállalat után. Itt saját gyárunk működik, és tulajdonképpen mi látjuk el az egész világot Steinway-zongorákkal, Észak-, Közép- és Dél-Amerika kivételével. Oda az amerikai részleg szállít.

   - Hogyan készülnek a zongoráik manapság?

   - Még ma is a hagyományos módon, 85%-ban kézi munkával; fából, acélból, bőrből és filcből.

   - Vannak különbségek a cég Amerikában és Európában készülő hangszerei között?

   - Határozottan vannak, de ezek természetesen nem minőségiek. Van különbség a hangzásban, ami az eltelt több mint százhúsz évnyi különélésből adódik, és van különbség a billentésben is, ami abból adódik, hogy kicsit más a billentyűzet, ami érezhető is a megütéskor. De a hangzás megítélése annyira szubjektív, hogy nem igazán lehet megmondani, miben áll valójában. Ugyanúgy készülnek a hangszerek mindkét helyen, talán az anyagokban van némi különbség.

   - Kik azok a művészek, akik a legelkötelezettebb hívei az önök zongoráinak?

   - Azt így nehéz megmondani, ezerháromszázas listánk van a világszerte hangszereinket választó zongoristákról. A legnagyobbak közül Brendelt, Ashkenazit, Kissint, Utchidát, Kocsist, Ránkit említhetem hirtelen… Kilencven százalék fölött lehetnek világszerte a mi zongoráinkon játszók.

   - Személyes kapcsolatban vannak velük? Meghallgatják, mit mondanak?

   - Nagyon is. Ez fontos számunkra. A ma Steinway-zongoráiban sok tudás, tapasztalat van felhalmozva abból, amit ők szereztek. Gyakran megfordulnak Hamburgban zongorát választani maguknak, koncerttermeknek. Személyesen ismerjük őket, szólnak, ha valami rossz irányba megy, hogyan lehetne jobb.

   - Manapság nagy kihívás előtt állnak hagyományos zongoragyárak, hiszen sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy az egyre drágább, kézi munkával készülő hangszereket megvegyék, helyettük olcsó szintetizátorokat, elektromos zongorákat vesznek. Hogyan próbálják meg a kevésbé tehetőseket elérni?

   - Ez egy nagyon érdekes téma, amelyről nap-nap után elvitatkozunk a vállalatnál. Tény, hogy nem mindenki engedhet meg magának egy Steinway-t. Mi azt tudtuk tenni, hogy kihoztunk egy olcsó zongorát. Tizenöt évvel ezelőtt készítettünk egy hangszert, amit Boston névre kereszteltünk. Ezt a mi mérnökeink tervezték, de csak a felébe kerül a koncertzongorának, ami abból adódik, hogy nem kézzel gyártják, nem a saját üzemeinkben, és persze az anyagok is olcsóbbak. Nem állítjuk tehát, hogy Steinway-t vesz, aki ilyet vesz, de a legjobbat választja a pénzéért. Azokat, akik csak egy elektromos hangszert tudnak venni, nem tudjuk megszólítani, ők inkább a legolcsóbb zongorákat gyártó cégeknek okoznak gondot.

   - Manapság szeretünk fejlődésről beszélni, minden fejlődik, változik. A zongora, ahogy mai formájában ismerjük, több mint száz éves hangszer. Mit lehet rajta fejleszteni a harmadik évezred elején?

   - Na, ez egy másik jó kérdés. Nem is igazán lehet kielégítő választ adni rá, hiszen amit mondott, abban benne van. Steinway nagyjából 1880 körül fejlesztette ki azt a modellt, amit ma ismerünk. A fejlesztése, fejlődése ötven-hatvan évvel ezelőtt véget ért. Némely felhasznált anyagokban van változás, a külső felület milyenségében. Úgyhogy ez elég rosszat jelent a marketingeseknek, mert ha azt mondják valamire, hogy ez kész, az azt jelenti, meghalt, vége van.

   - Például megpróbálják úgy választani az anyagokat, hogy jobban elviseljék a környezeti hatásokat, nedvességet, hideget-meleget?

   - Ez nem lehet szempont. Az egyetlen, ami számít, a hangzás és a billentés, minden ennek van alárendelve. Mint említettem, itt legfőképp az újabb és újabb anyagok felhasználásában jelentkezhet fejlődés, amit mindig a hangzási minőség szem előtt tartásával végzünk. A másik az egyre precízebb munka. Kívülről nagyon romantikusan nézhet ki a kézi megmunkálás, de arra törekszünk, hogy minél pontosabb, kifinomultabb szerszámokat használjunk, és a zongora szerkezetének elkészítéséhez valami többlet is kell.

   - Említette, hogy világszerte árulják zongoráikat. Errefelé, keleten még új piacok nyithatók? A nagyobb állami intézmények eddig is vettek Steinway-eket…

   - Az üzlet jelszava pedig a növekedés. Hisszük, tudjuk, hogy a német, francia térségben már nem lehet növekedni. Az új piacok itt vannak Közép-Kelet-Európában és Ázsiában. Öt-hat évvel ezelőtt gondoltunk arra, hogy Magyarország lehet az első a volt szocialista országok közül, ahol megvethetjük a lábunkat. Azután Csehszlovákia. Oroszországgal nagyon más a helyzet, ott teljesen másképp történnek a dolgok. És nem csak az eladásról van szó. Eladni könnyű, meg kell teremteni annak a hátterét, hogy a hangszerek gondozásával is a vevők megelégedésére legyünk. Ehhez odaadó, gondos, képzett szakemberek szükségesek. Nem számítunk nagy eladásokra, összesen amúgy is csak ezeregyszáz zongorát készítünk évente, de úgy gondoltuk, a több évszázados zenei háttérrel, sok-sok kitűnő zenésszel rendelkező Magyarországon meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a fiatal zongoristák a lehető legjobb hangszereken játszhassanak.