\"Az Intézet számtalan szállal beépült a város életébe\" (Erdei Péter)

Liszt-díjas karnagy, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyetemi docense 2003-ig.
A Kodály Musical Training Institute (Boston, USA) társalapítója.
A Debreceni Kodály Kórus vezető karnagya.
1990-1992 között a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya.
1976 óta a Kecskeméti Pedagógus Énekkar karnagya.
A Capital University (Columbus, Ohio, USA) díszdoktora.
A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet főigazgatója.
Ebből a rövidített lexikon-szócikkből is kiderül, hogy Erdei Péter jelentős személyiség. A Kodály Intézet főigazgatójaként pedig most, amikor egy-két írás kapcsán Kecskemét zenei életével foglalkoztunk, egyszerűen megkerülhetetlen.
Szerencsére nemcsak, hogy szakít ránk időt, hanem kitüntető szívélyességgel fogad.

   - A Kodály Intézet jelentős nemzetközi kapcsolatokkal bíró intézmény. Milyen kapcsolat van a Kodály Intézet és Kecskemét között - azon kívül, hogy a vezetője kecskeméti, és ez Kodály szülővárosa?

   - Helyesbítek: Én magam Debrecenben születtem. A Zeneakadémia elvégzése után néhány évet Amerikában töltöttem, ahol kicsiket és felnőtteket is oktattam, de utána visszamentem Debrecenbe, és ott tanítottam a főiskolán. Kecskemétre csak 1974 telén költöztem, kifejezetten azzal a feladattal, hogy segítsek a Kodály Intézetet létrehozni, beindítani és működtetni. Az Intézet aztán 1975 őszén nyílt meg.

   - Úgy tudtuk, hogy a zeneakadémiai tanárságot, a Rádiókórust és így tovább, ami feladata volt az országban, azt mind Kecskemétről utazva látta el.

   - Lehet, hogy én voltam az első \"vidéki\" tanár a Zeneakadémián. Debrecenből kezdtem feljárni 1973-ban, akkor még szombatonként. Később innen, Kecskemétről. 1974 óta itt lakom, és harminc év elteltével talán már patriótának számítok.

   - Maga az Intézet milyen kapcsolatban van a várossal?

   - A Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet fenntartója az Oktatási Minisztérium. A kecskeméti önkormányzattal adminisztratív kapcsolata nincs, de a szellemi kötődés nagyon fontos. Kodály itt született, de korán elköltöztek innen. A szülőház helyén - a vasútállomáson - egy emléktábla van, de egyébként az Intézet folyosóján látható állandó Kodály-kiállításon kívül nincs Kecskeméten olyan hely, ahol a város szülöttére emlékezni lehetne.
A kecskeméti kötődés másik nagyon fontos része, hogy az Intézetben tanuló, de már diplomás tanárok az Ének-Zenei Iskolába járnak hospitálni. Ez mindkét irányba ható, fontos kapcsolat. Ezek a külföldi vendégek itt Kecskeméten a legkiválóbb tanárok munkáját figyelhetik meg, de az itteniek számára sem közömbös, hogy meg tudják osztani tapasztalataikat, ismereteiket naprakészen tudják tartani, kitekintésük lesz a világra. Ennek a kapcsolatnak van még egy érdekes és fontos következménye. A Kodály Intézet nemzetközi tanfolyamain az oktatás nyelve angol. A kecskeméti zenetanárok - és a városban sokan mások is - már jóval a rendszerváltás előtt intenzíven elkezdtek angolul tanulni. Azóta az Intézet számtalan szállal beépült a város életébe. A nálunk vendégeskedő, tanuló külföldi zenetanárok rendszeres látogatói az itteni hangversenyeknek, a könyvtárnak, és így tovább.

   - Akkor az sem véletlen, hogy éppen itt, és éppen Ittzés Kata készítette el a Momusban is bemutatott Angol - Magyar Zenei Szakszótárat?

   - Ez a szótár valahol pontosan ennek a folyamatnak, meg persze az ő pedagógusi felkészültségének és kiváló munkájának terméke.

   - Itt helyben hallottam olyan véleményt, hogy az Intézet elsősorban \"exportra\" dolgozik.

   - Biztosan nem elsősorban, az \"exportra\" kifejezést pedig különösen nem szeretem. Az Intézet azokért van, azokért dolgozik, akik Kodály iránt érdeklődnek. Legyenek azok akár külföldiek, akár itthoniak. Az Intézet feladata az, hogy őrizze a Kodály-hagyatékot. Hosszabb-rövidebb tanfolyamokat, továbbképzéseket magyarok számára is rendszeresen szervezünk, és a kétévente megrendezésre kerülő Kodály Szeminárium sem csak külföldieket fogad. Különösen fontosnak tartom, hogy a határainkon kívül élő és dolgozó magyar énektanárok is helyt kapjanak az Intézet tanfolyamain.
Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy a város többet is \"profitálhatna\" a Kodály-hagyatékból. Vannak helyek, ahol egy zeneszerző a város egész kulturális, szellemi arculatát, identitását meghatározza. Gondoljunk például Salzburgra...

   - A Pedagógus Kórus koncertjén feltűnt, hogy a nézőtéren milyen kevesen vannak. Ez mennyire jellemző a helyi eseményeken?

   - Teljesen változó a látogatottság. Nagyban függ az időponttól, a helyszíntől, de attól is, hogy éppen akkor milyen más rendezvények vannak a városban. Általában lényegesen többen szoktak lenni, különösen a templomi oratórium-hangversenyeinken. Most valóban nem voltak sokan, de engem ezzel együtt is örömmel töltött el, hogy a közönség zöme komoly érdeklődő volt, közöttük nem egy szakmabelivel. Nálunk nem annyira jellemző az az amatőr kórusoknál egyébként gyakori jelenség, hogy a nézőteret a rokonok, barátok, hozzátartozók töltenék meg.

   - Jól ismeri a magyarországi kórusokat. A Kecskeméti Pedagógus Énekkar amatőr együttes, de például Győrben, vagy a Rádiónál dolgozott hivatásosokkal is. Hová tudná besorolni a kecskeméti együttest a mezőnyben?

   - Nem hiszem, hogy sok értelme lenne az ilyen összevetésnek, más a mérték. Egy hivatásos kórusban olyanok énekelnek, akik megfelelnek a felvételi követelményeknek, egy amatőr kórusban viszont minden olyan embert szívesen látnak, aki szeret énekelni és szeretne éppen annak az együttesnek tagja lenni. Igaz, egyfajta \"felvételi\" nálunk is van, egy-két soros dal eléneklése, de ez inkább baráti beszélgetés, nem kell véresen komolyan venni. Ezzel együtt elfogult vagyok az amatőr együttesekkel szemben. Az az ügyszeretet, elhivatottság, lelkesedés, amivel ők erre a szabadidejükből áldoznak, a produkciókban mindenképpen meg fog nyilvánulni. A Pedagógus Énekkar tagjai is rengeteget dolgoznak. Hetente kétszer tartunk két órás próbákat, és alkalmanként - igaz ritkán - egy-egy külön alkalommal is találkozunk. Ez a kórus igazán nagy feladatokra is képes. Emlékszem, az alakuló összejövetelünkön tizenketten írták alá a jelenléti ívet. Azóta szerencsére sokat gyarapodtunk, és nem csak létszámban. Nemcsak pedagógusok, tanárok, óvónők énekelnek a kórusban, hanem mérnökök, ügyvédek és más hivatásúak is. Egy évvel ezelőtt volt a kórus országos minősítése, ahol megkaptuk az amatőr kórusmozgalomban megadható legmagasabb minősítést, amit úgy hívnak, hogy \"hangversenykórus summa cum laude\"!

   - Van-e a Pedagógus Énekkarnak hanglemeze?

   - Helyi kiadásban két CD-nk, régebben egy LP-nk jelent meg. Emellett a Magyar Rádió is több felvételt készített velünk.

   - Ha történetesen nem csak a publicitásban tudnánk segíteni, mit kívánna a Pedagógus Énekkar, illetve a kecskeméti zenei élet számára?

   - A kórusnak nincs saját próbaterme. Nincs hol elhelyeznünk a kottákat, okleveleket és más relikviákat. Gyakran érezzük azt is, hogy a város nem értékeli eléggé azt a több mint négy évtizedes munkát, amit ez az együttes maga mögött tudhat. Nagy baj az is, hogy Kecskeméten nincs rendszeres és megbízható zenekritika, a hangversenyekről csak nagyon elvétve jelennek meg írások a helyi sajtóban, pedig a zenebarátok szeretik összevetni véleményüket egy szavahihető \"szakértőével\".

   - Mint karvezetőnek, biztosan van tudomása, sőt véleménye a Kórusok Országos Tanácsa nálunk is megjelent felhívásáról.

   - Olyannyira egyetértek, hogy csak azért nem voltam jelen a Karvezetői Konferencián, mert itt Kecskeméten ugyanabban az időben volt az Ének-Zenei Iskolák Országos Találkozója, és ezen a területen is nagyon komoly nehézségek vannak. A rendszerváltás óta az ilyen iskolák száma kétszázról kevesebb, mint százra csökkent. A találkozó résztvevői egyetértettek abban, hogy az okok között nem csak a fátum, a kor kikerülhetetlen változása, hanem az oktatásirányítás vétkes érdektelensége is jelen van. Ezért éreztük fontosnak, hogy - a KÓTA kiáltványával egy időben - nyílt levelet írjunk az oktatási miniszterhez, melyben kértük a zenei köznevelés, az ének-zenei iskolák és általában az iskolai kórusmunka komolyabb, törvényileg is rögzített szervezeti támogatását.

   - Lát-e valami esélyt a változásra, a javulásra?

   - Kell, hogy lássak. Alig egy hónapunk van a \"csatlakozásig\"! Ez olyan történelmi pillanat, amikor hosszú időre eldőlhet, hogy mit tudunk magunkkal vinni. Nem mondhatunk le éppen azokról a kulturális értékeinkről, amelyek ismertté és elismertté tették a magyar zenetanítást. Nem szükségszerű, hogy az Európai Unióba szegény, kéregető rokonként, üres kézzel érkezzünk.