\"Aki egyszer nálunk járt, szívesen jön újra\" (Hauser Adrienne a Tiszadobi Zongorafesztiválról)

Néhány nappal a 8. Tiszadobi Zongorafesztivál előtt hangszereket válogatni jött a Nemzeti Filharmonikusokhoz. Az ajtók fél tízkor még zárva vannak, ezért a Művészetek Palotája előtt, egy padon beszélgettünk Hauser Adrienne zongoraművésszel, a \"Zongora Ünnepe Keleten\" megálmodójával, művészeti vezetőjével, mindenesével.

   - Néha az az ember érzése, hogy Magyarország minimum döntős lehetne az egy főre jutó nyári fesztiválokat illetően. Szükség van ennyi fesztiválra?

   - Már régóta szorgalmazom, hogy valamiféle védettséget kellene adni ennek a szónak. Engem is bosszant, hogy a leglehetetlenebb dolgokról elnevezett \"fesztiválokkal\" kerülünk egy lapra, és az egyszerű ember már nem is tud eligazodni a nagy választékban. Jó lenne, ha törvény szabályozná, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie egy rendezvénynek, amely használni szeretné ezt a címet. A kérdésre visszatérve, azt gondolom, hogy minden nívós fesztiválra szükség van.

   - A művészeti fesztiválok két nagy csoportba oszthatók: az egyikbe a hatalmas, vegyes műsort felvonultató, minden csoport igényét kielégítők tartoznak, a másikba a specializálódott fesztiválok kerülnek. A Tiszadobi Fesztivál kezdettől ez utóbbiba tartozik. Szándékosan?

   - Igen. Amikor tíz éve kitaláltam ezt az egészet, már akkor is kimondottan zongorafesztiválban gondolkodtam. Egyrészt, mert Magyarországon annak ellenére nincs/nem volt ilyen típusú rendezvény, hogy itthon rengeteg a kitűnő pianista, másrészt, mert a nagyvilágban ez nagyon elterjedt, és igen sikeresen működő forma. Ezenkívül szerettem volna egyfajta közösséget is létrehozni a koncertzongoristák számára. Egy szólista egészen más ember, mint egy zenekari zenész. Szükségük van egymásra, egyfajta érdekképviseletre.

   - Az egyhetes rendezvényen közreműködő művészek milyen szerkesztői elv alapján kapnak meghívást?

   - Szeretném eloszlatni azt az esetleges tévhitet, hogy csupán a baráti körömből kerülnek ki a fellépők. Ez egy elég szűk szakma, és ha az ember rendszeresen megfordul - fellépőként vagy hallgatóként - nemzetközi fesztiválokon, akkor megismeri a zenei élet szereplőit. Ezen kívül sok-sok tanácsot, ajánlást meghallgatok. Rengeteg ötletet, vágyat felvetünk, s végül marad a könyörtelen - két évre előre szóló - egyeztetés, ami ugyancsak megnehezíti a műsorszerkesztést. Radu Luput például évek óta szeretném idecsábítani, de ő augusztusban nem szívesen vállal fellépést. Ezzel együtt nem tettem még le róla.

   - Az idei külföldi fellépőkről mit lehet tudni?

   - Olli Mustonen Finnország ez idő tájt legjelentősebb zongoristája. Õ a zongorázás mellett zeneszerzéssel is foglalkozik. Ian Fountan Londonból jön Tiszadobra, míg a Párizsban élő litván Muza Rubackyte a 86-os budapesti Liszt-verseny győztese volt. A dolog pikantériája, hogy azóta sem kapott meghívást hazánkba, így majd\' 20 év után ez lesz az első magyarországi hangversenye.

   - Hét nap, tíz koncert, tizenkét művész. A költségvetést illetően nem közömbös, hogy a szervezőknek mekkora gázsit kell kifizetniük. Esetleg létezik még az a régi szokás, hogy a nyugati művész részben vagy egészben lemond a honoráriumáról, ezzel segítve a szegény \"rokont\"?

   - Ez már régen megszűnt. Mi ugyanazt a gázsit fizetjük, amit Londonban vagy Párizsban kapnának. De tény, hogy bizonyos esetekben a személyes ismeretség sokat segíthet. Sajnos, ami a financiális helyzetet illeti, az nemhogy nem javult az elmúlt nyolc évben, de folyamatosan romlik. Ma már fel sem merül, hogy egyetlen szponzor vállalja magára a költségek túlnyomó többségét.

   - Kik jönnek hangversenyt hallgatni Tiszadobra?

   - Egyrészt a tágabban értelmezett környék, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza zenekedvelői, másrészt rengeteg külföldi. Nyugodtan mondhatom, hogy aki egyszer nálunk járt, az szívesen jön újra. Ez látszik a jegyértékesítésen is. Van olyan hangversenyünk, ahol a hatszáz fős nézőtérnek már csak a színpadtól távolabb eső soraiba van szabad hely.

   - És milyen infrastruktúra várja őket?

   - Ez kényes kérdés. Nem javult annyit, amennyit szerettük volna. Például egy fax feladása még ma is komoly feladat. Az egyébként gyönyörű, 1880-as években épült Andrássy-kastély műemlékvédelem alatt áll, ezért a kastélyszállóban egy fürdőszoba kialakítása sem olyan egyszerű. Pedig sokat költünk mindenre. Szúnyogot írtunk, világosítást biztosítunk, zongorákat hozatunk, s miközben mindenért fizetünk, nem mindig érezzük, hogy a helyi szerveknek is olyan fontos ez az esemény, mint nekünk. A megyei közgyűléstől viszont a kezdetek óta segítséget kapunk, így idén Gazda László, a közgyűlés elnöke van nagy segítségünkre.

   - Ki dönti el, hogy a fellépő művész mit játsszon?

   - Õ maga! És ráadásul az utolsó pillanatban. Ez ma a világon az egyetlen fesztivál, ahova nem kell megküldeni a koncert műsorát. Zongoristaként számtalanszor szenvedtem már attól, hogy egy-másfél évvel korábban meg kell határoznom, hogy ekkor vagy akkor milyen darabok fognak érdekelni. Honnan tudjam? Megértem az ilyenfajta aggályos egyeztetést egy zongoraverseny estén, de szólóestnél erre semmi szükség! Nálunk mindenki azt játszik, ami aznap este éppen foglalkoztatja.