A tavasz 30 éve

Harmincadik évébe lépett a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amelyet immár tizenötödik éve a Budapesti Fesztiválközpont Nonprofit Kft. szervez, Zimányi Zsófia vezetésével. A fesztivál eredeti céljairól, történetéről, a tizenöt évvel ezelőtti váltás miértjéről két éve már olvashattak. 2010-ben az első kérdés nagyon kézre esett...

   - Válság-program-e az ez évi? Ha valaki csak átfutja a műsorfüzetet, akkor is észreveheti, hogy például nem jön külföldi szimfonikus zenekar. Tavaly már voltak hírek arról, hogy egy-két tervezett program nem valósulhatott meg, és sok esetben csökkentett díjért vállalták a fellépést a művészek.

   - Három területen érintett minket a válság. Tavaly abban a hitben voltunk, hogy jól kalkuláltunk az eurós kiadásokkal, de pont a fesztivál előtt szabadultak el a külföldi fizetőeszközök árfolyamai. Fő feladatunk az volt, hogy az előadásokat megtartsuk, ezért megbeszéltük a partnereinkkel, hogy kevesebbet tudunk fizetni a szerződésben vállalthoz képest. Nem csak a mi harminc éves tapasztalatunknak köszönhető, hogy ezt meg tudtuk oldani, hanem annak, hogy az egész világra kiterjedő válság mindenkit érintett, megértették, miről van szó. A válságot mutatta az is, hogy tavaly nem a legdrágább jegyek fogytak el leghamarabb, mint az lenni szokott, hanem a középárasok. A harmadik jele az volt a visszaesésnek, hogy a látogatók között kevesebb volt a külföldi turisták aránya. A 2008-as harminckét százalékról huszonnyolc százalékra csökkent.

   - Idén hogyan tudtak kalkulálni?

   - Valóban kevésbé sűrű a program ahhoz képest, amit szerettünk volna, de reméljük, a minőség kárpótolja ezért a nézőket. Az állami támogatás idén költségvetésünk 41,7 százalékát teszi ki, az előző évi 38 százalékkal szemben, ez azért növekedett meg, mert a szponzoraink is visszafogták magukat, és összességében is valamivel kisebb a keret. Így sajnos ki kellett hagynunk Eötvös Péter Szerelemről és más démonokról című operájának egy német társulat által színre vitt produkcióját. Három-négy zenekari koncertről is le kellett mondanunk, és a magyar fellépőkkel is meg kellett értetnünk, hogy annyi a pénz, amennyi. A színvonal érdekében persze ragaszkodtunk bizonyos szereplőkhöz, így az eszünkbe sem jutott, hogy az egyébként nem olcsó Fesztiválzenekar ne lépjen fel, már csak ezért sem, mert a magyar értékeket mindenképpen meg kell mutatnunk. Senkinek nem akartunk kevesebbet fizetni, mint eddig a tárgyalások során, inkább a szólisták személye változott.

   - Végül sikerült kialakítaniuk olyan programot, amely méltó a fesztiválhoz...

   - A program szerkezetét több szál határozza meg. A Világok Találkozása vonulatban olyanokkal találkozhat a közönség, mint az Ellingtont és Bachot összehozó Nigel Kennedy, és jön Paco de Lucía is. A klasszikus zene sztárjai közül Jurij Basmet, a Moszkvai Szólisták, vagy az Il Giardino Armonico nevét említhetem. Erwin Schrott még kevéssé ismert nálunk, bár már valódi világsztár, áriaestje után biztosan itt is berobban a köztudatba. Erkel Ferenc kétszáz éves születési évfordulója kapcsán hat operája kerül bemutatásra, kettő keresztmetszetszerűen. Olyan még nem volt, hogy ezek ilyen rövid időn belül mind színre kerüljenek.

   - Mintha ilyen hangsúlyosan még nem lett volna vendég egy ország.

   - Talán csak elkerülte a figyelmét, idén Dánia a vendégünk, azt hiszem, sikerül művészetükről átfogó képet adni, jön a Királyi Balett, a Hotel Pro Forma valahol a színház és az opera között egyensúlyoz, abszolút fesztiválra való produkció és a Ludwig múzeumi fesztiválmegnyitó egyben egy dán-magyar közös képzőművészeti kiállítás megnyitója is. A Roma vagyok, magyar vagyok említhető még vezérszálként, ebben cigány művészek mutathatják meg, mivel járulnak hozzá országunk kultúrájához. A harminc éves hagyományokat a Liszt Ferenc Kamarazenekar és a Nemzeti Filharmonikusok jelzik, ők már az első évben is jelen voltak, de fontos közreműködőnk volt az évek során a Fesztiválzenekar is.

   - Hogyan válogatják a produkciókat? Olyan műsort kérnek az előadóktól, ami illik a koncepcióba, vagy ők mondják meg, mijük van?

   - Mindig elmondjuk, hogy mit szeretnénk, ők meg azt, mit tudnak adni. Például a jövő évi Liszt-évforduló miatt kérünk a muzsikusoktól tőle műveket, idén Erkel kapcsán ez kevéssé volt lehetséges, de azon voltunk, hogy azok sok romantikus, akinek évfordulója van (Chopin, Schumann, Mahler) művei jelen legyenek. Persze sokszor a művészek is egy időszaknak megfelelő műsorral turnéznak, az Il Giardino Händel Feltámadás-oratóriuma a húsvéthoz kötődik.

   - Hogyan pótolták az olyan fontos helyszíneket, mint az átépítés miatt bezárt Zeneakadémia és az Erkel Színház?

   - Például a Thália Színház fokozott igénybevételével, ott eddig is zajlottak események, ebben az évben mindennaposak lesznek az előadások. De kénytelenek voltunk egy-két kisebb teret kívánó hangversenyt a MűPába szervezni. Egy Zeneakadémia méretű teremre nagyon nagy szükségünk volna, ha minden jól megy, jövőre talán már készen lesz a Vigadó.

   - Hogyan kapcsolódhatnak a fővárosi eseményekhez a kisebb városok?

   - Egyrészt anyagilag is tudjuk a vidéki fesztiválokat segíteni, másrészt azok a művészek, akik a fővárosi fesztivál miatt már itt vannak, olcsóbban meghívhatók általuk, mert csak a Budapestről esedékes útiköltséget kell fizetniük. Így lehet jelen Debrecenben Paco de Lucía. Egyébként a tizennégy város önállóan szervezi saját fesztiváljait.