\"A papírszagú elméletek egyre kevesebbet érnek\" (Déri György)

Koncertező gordonkaművész, ráadásul tanárember. Ebből az következik, hogy nyilván tele van sikerélményekkel. Nos, valahol biztos megtérül minden belefektetett energiája, de amit Déri György a villáminterjúban szóba hoz, az nem egészen az, amit optimális állapotnak nevezhetnénk.

   - Tizenhárom éve tanítasz a Főiskolán és most azt mondod, nagy baj van a zenei életben.

   - Pontosan. Nem csak a zeneoktatással, hanem a koncertek látogatottságával, a hangversenyszervezéssel, a lemezpiaccal. Úgy érzem egyre ritkább körülöttünk a levegő.

   - Nem lehet, hogy ez az érzés csupán a klasszikus; \"régen minden mennyivel jobb volt\" feeling?

   - De, lehet. Ugyanakkor én csak azt tudom megítélni, amiben élek. Egyre kevesebb embert érdekel ez az egész \"zene ügy\". Néha azt érzem, hogy csupán nekünk fontos. Most nem arra a néhány száz emberre gondolok, akik minden koncerten ott vannak, hanem azokra, akik megtehetnék, hogy a \"szórakozásnak\" ezt a módját választják, de mégsem teszik.

   - A rendszerváltással megszűntek a főiskolákon a politikai tárgyak. Az ember azt gondolná, hogy most aztán minden a zeneoktatást segíti. Így van?

   - Így kellene lennie, de koránt sincs így. Még mindig túl sok fölösleges dolgot oktatnak, miközben olyan tárgyak, mint a zenekari gyakorlat, leginkább csak papíron léteznek. Pedig ebből fognak élni! Ehelyett inkább rohannak egyik hakniból a másikba, mert az élet drága, és azt hiszik, ez lesz a jövő, ilyen a Művészet. Persze az is lehet, hogy lemaradtam a dolgoktól, és igazuk van.

   - Szerinted milyen ismeretek hiányoznak?

   - Az az érzésem, hogy a ma felvételizők, akik mégiscsak valamilyen komoly elhatározással jönnek erre a pályára, ugyanannyira tájékozatlanok, vagy bizonyos szempontból még tájékozatlanabbak, mint mi voltunk. Halvány sejtésük sincs arról, hogy mit is vállalnak. Ebből következik, hogy hasznosnak tartanék némi gyakorlati akusztikai, hangszerismereti, kulturális menedzseri ismereteket. Hogy meg tudjanak szervezni és szerkeszteni egy önálló hangversenyt, és ne legyen problémájuk, amikor húrt kell cserélniük, vagy ne adj\' Isten valami bonyolultabbat kell megoldaniuk.... Lehet, hogy sokan megbántódnak most, de úgy gondolom, az úgynevezett zenei tárgyak egy részét is át kellene alakítani olyanformán, hogy használható ismereteket adjon, mert a papírszagú (néha kissé már elavult és kiüresedett) elméletek, úgy látszik, egyre kevesebbet érnek. Ha jól emlékszem, Szent-Györgyi Albert mondta, hogy az agyunk gondolkodásra való, nem tárolásra. Tisztelet a kivételnek, de a mai hallgatók agya valahogy már annyira tele van bizonyos \"ismeretekkel\", hogy gondolkodásra - ne is beszéljünk a fantáziáról, ami nélkül az előadóművész csak iparos - semmi hely nem marad.

   - Mennyire pályára valók a mai hallgatók?

   - Őszinte legyek, vagy diplomatikus?

   - Válasznak nekem ennyi elég...

   - Nem szeretném azt a látszatot kelteni, mintha manapság kevesebb tehetséges gyerek lenne. A rendszer hibájából azonban egyre inkább eltolódnak ismereteik arányai a felesleges és túlhajszolt virtuális technikai tökéletesedés felé, ugyanakkor egyre kevesebb fogalmuk van az egész \"értelméről\", arról, mit jelent előadónak lenni. Hiszen egyrészt a zene szeretete nem jelent automatikusan tehetséget, másrészt bizonyos értelemben el vannak zárva attól a kevés ismerettől, ami valóban segítené őket. Nem szeretném, ha valamiféle \"összeesküvés-elméletnek\" látszana ez, arról van szó, hogy mint az élet más területein is, egyszerűen a középszerűség az uralkodó.

   - A Főiskola mellett állandó tagja vagy a kortárs zenét játszó UMZE Kamaraegyüttesnek és az ugyancsak kortárszenére szakosodott Intermoduláció Együttesnek, alapítója és koncertmestere a Budapesti Csellóegyüttesnek, kamarazenét játszol a Trio d\'Echo-ban, idén Szombathelyen is tartottál kurzust.

   - Tény, hogy úgy vagyok elkönyvelve, mint modernzene specialista. Ennek nem mindig örülök. Zenekari koncertet évek óta nem adtam... és nem azért, mintha nem lenne kedvem.