A muzsikus jobban játssza a barokk zenét, ha ismeri ezeket a táncokat." (Széll Rita)

Széll Rita csembalóművész, ugyanakkor az Arbeau Historikus Táncegyüttes vezetője. Idén már sokadszor vezetett kurzust a Soproni Régi Zenei Napok alkalmával. A régi táncok szakértőjeként tartja számon a zenésztársadalom, de mi a foglalkozása? Amit ő csinál, arra aligha van rovat a szaknévsorban.

   - Mi áll Széll Rita névjegyén?

   - Mondjuk azt, hogy tánctörténész és koreográfus, de én azért eredendően mégiscsak muzsikus vagyok. A Zeneakadémián karvezetés és zeneelmélet-tanár diplomát szereztem, de közben már csembalóztam Sebestyén János tanár úrnál. Nálunk a csembaló akkor még nem volt önálló tanszak, csak a párhuzamosan más szakokon tanuló hallgatók vehették fel.

Nekem borzasztóan tetszett a hangszer irodalma, később is ezzel akartam foglalkozni. Amikor 1982-ben végeztem, elképzelni sem tudtam, hogy abbahagyjam a tanulást. Akkor még nehéz idők jártak, turista útlevéllel legfeljebb háromévente lehetett nyugatra utazni.

   - Volt konkrét cél, esetleg tanári ajánlat?

   - Bécsben Isolde Ahlgrimm fölvett az osztályába, de szinte a kiutazáshoz sem volt elég pénzem. Várnom kellett egy évet, de aztán osztrák ösztöndíjjal tanulhattam. Ott szereztem csembalóművészi diplomát.

Bécsben szerencsére sokkal több kapcsolódó tárgyat tanítottak, mint Budapesten. Mivel az itthoni végzett tárgyak többségét beszámították, nem kellett mindenre bejárnom. Annál több időm jutott az igazán izgalmas, érdekes dolgokra. Ott találkoztam először a historikus táncokkal. Ez ott már akkor választható tantárgy volt.

Nagyon élveztem. Végre gyakorlatban láttam, hogy néznek ki azok a táncok, melyeket rendszeresen játszottam csembalón. Azt hiszem, én voltam a kurzuson a legszorgalmasabb tanítvány. Sajnos, az ottani évek is elég hamar elszálltak. Egy-két év elteltével kezdtem belátni, hogy amit láttam, amit megtanulhattam, legfeljebb az alapokat villantotta fel számomra, de a műfajt igazán megismerni ennyi idő alatt nem lehet.

   - Hogyan, merre indultál tovább?

   - Ha komolyan akartam foglalkozni a historikus táncokkal, kénytelen voltam önálló kutatásokba kezdeni. Érdemesnek láttam, mert úgy gondoltam, hogy ezt az egész anyagot nagyon sokoldalúan lehet használni, akár már az alapfokú zeneoktatásban. A tánc gyakorlatán keresztül színesebbé lehet tenni a tananyagot, el lehet mélyíteni a stílusismeretet. Azok a növendékek, akik a régi táncokat táncolni is megtanulják, jobban fognak muzsikálni. Egyszerűen jobban fog szólni az a menüett, s ezt a fejlődést hangszeres tanáraik is hamar érzékelik.

Természetesen a tanárok továbbképzésére is szükség van. Rendszeresen tartok akkreditált továbbképző tanfolyamokat, ahová - szerencsére - sokan jelentkeznek. Szervezünk tanfolyamokat a Zeneiskolák Szövetségén keresztül, de egyéni megkeresések alapján is. Többféle tanfolyamot tartunk, hiszen a professzionális táncosok inkább komplett koreográfiát igényelnek, míg a zenetanárok inkább az átfogóbb, sok tételtípust felvonultató képzést kedvelik, mindenbe szeretnének belekóstolni. 1988 óta tanítok a Zeneakadémián, ahol választható kurzus lett a historikus tánc.

   - Kottatárak, fonotékák vannak, tánctárakról még nem hallottam. Honnan szerzed be az anyagokat?

   - A legkülönfélébb helyekről, könyvtárakból, magángyűjteményekből. Sok mindenből van már fakszimile kiadás. Szerencsére fantasztikus mennyiségű anyag áll rendelkezésre. Egyébként a historikus táncok kutatása nem tart ott, ahol a zenetörténet többi ága. Van egy kis lemaradás, ma is kerülnek elő eddig ismeretlen, feldolgozatlan források. Egész Európában nincsenek sokan, akik ezzel foglalkoznak. Aki a balett oldaláról közelít a barokk táncokhoz, annak általában sok problémája van a bonyolult ritmusokkal.

   - Jól láttuk? Mintha a mostani kurzuson tanult táncban is elég sok klasszikus balettelem volna...

   - Ez nem véletlen. Valamikor a klasszikus balett is ebből építkezett, ebből fejlődött ki, amikor a barokk táncok divatja leáldozott. A barokk tánc a publikációk szempontjából 1700-1725 között élte a fénykorát, a legtöbb anyagot ekkor adták ki, bár a stílus lényegében már a 17. század közepére kialakult, s XIV. Lajos uralkodása alatt virágzott, hiszen maga a király is kiváló táncos volt. És ha a király táncosként fellép a színpadon, akkor természetesen a nemesek sem maradhatnak le. Az egész udvar táncolt. Minden zenész tudott táncolni, és a táncmester is tudott zenélni. Ezért van az, hogy a barokk tánc nagyon jól "fedi" a zenét. Logikusak a frázisok, a levegővételek, a hangsúlyok, csodálatosan gazdag és bonyolult ez a stílus. Igazán elmélyedni benne profi táncosnak is több évébe kerülhet. Páratlan összhang van a zene és a tánc között. Igaz, a nagy produkciókhoz akkor is összeálltak a koreográfusok és zenészek, ahogy például Beauchamps társult Lullyvel. De Beauchamps is jól értett a zenéhez, az pedig közismert, hogy Lully maga is remek táncos volt.

Amikor aztán a király abbahagyta az aktív táncolást, a stílus akkor kezdett lassan hanyatlani. Nem kellett már naponta gyakorolni, így előtérbe kerültek a könnyebb, gyorsabban elsajátítható báli táncok, a különféle kontratáncok. Lelassult a bálokon a menüett, jött a cotillon és a francia négyes - igaz, azokban is elég sok barokk tánclépést megőriztek.

   - Mindez a francia udvar és a francia barokk. Milyenek a táncok mondjuk a német barokkban?

   - A barokk tánc abszolút francia gyökerű. Onnan terjedt el egész Európában. Lipcsében is működtek kiváló táncmesterek, például Johann Pasch, nem beszélve Gottfried Taubertről, aki több mint 1000 oldal terjedelemben taglalta a barokk táncstílust. Aki meg akarta tanulni a stílust, az akkor is Párizsba ment.

   - Hogyan marad fenn egy ilyen koreográfia, milyen a notáció? Filmfelvételek nyilván nem maradtak fenn, mivel lehet összevetni ezt a kulcsot, hogy lehet megtanulni olvasni?

   - A nem értő számára bonyolultnak tűnő, de igen logikus a barokk táncjelírás. Egy-egy oldalon mutatja be az egységnyi zenei frázisokat, a hozzá tartozó lépésjelekkel együtt, ez utóbbit térben ábrázolva. Ezt a notációt állítólag XIV. Lajos kérésére Beauchamps dolgozta ki, de nem publikálta. Meg kellett érnie azt a csapást, hogy egy bizonyos Feuillet 1700-ban sajátjaként kiadta. Ezt a notációt azóta is Feuillet-féle táncjelírásnak nevezik. Bár a barokk táncjelírás minden bizonnyal Beauchamps találmánya, természetesen Feuillet-nek is komoly érdemei vannak. A lépésekhez tartozó rendkívül nehéz karmunkára Feuillet-nél csak egy rövid példát találunk, bővebbet erről, ill. a barokk táncstilisztikáról Pierre Rameau-nál olvashatunk. Barokk táncjelírást olvasni nem lehet olyan tempóban, mint zenét. Az olykor forgásokkal, díszítésekkel tarkított, nem ritkán nehezen olvasható lépésjeleket „ki kell silabizálni”.

   - A kezdő táncosnak nem lenne ma segítség a videokazetta?

   - Nem hiszem. A videokazetta nem pótolja az oktatást, a magyarázatot. A barokk tánc technikája ismeretlen, s annyira bonyolult ritmikailag is, hogy azt csupán videóról jól leutánozni lehetetlen. Esetleg emlékeztető lehetne a videó az olyanok számára, akik már valamelyest megismerték, megtanulták a stílust. Ha elmondom, hogy egy ilyen kurzuson, három óra alatt legfeljebb egy-egy zenei sornyi anyagot lehet megtanítani a végigkomponált táncokból, akkor ezt sokan talán kevesellni fogják, de ti is láthattátok, hogy milyen rendkívül aprólékos munkáról van szó.

   - Az lepett meg, hogy alig vannak visszatérő lépésminták. Ha valaki mondjuk kólót akar táncolni, annak többnyire elegendő egyetlen ütemnyi mozgást bizonyos szabályok szerint ismételgetni.

   - Ezek a táncok végigkomponált koreográfiák. Ezekben ismétlődés alig van, vagy ha igen, teljesen más módon, mint a zenében. Olykor rövidebb, néhány ütemnyi motívumismétlés fordul elő, mondjuk a másik lábbal kezdve, más irányba haladva. Sematikusan ismétlődő elemek a könnyebb kontratáncokat jellemzik, melyek sok pár együtt táncolását, szórakozását szolgálták.

   - Szóval a barokk táncokat sem akkor, sem most nem táncolják tömegek, nem lesz belőlük táncház-mozgalom. Legtöbbünk csak megnézheti a sokat gyakorló hivatottakat, de hol?

   - Nagyon is lehetne a kontratánc anyagból barokk táncház-mozgalom, ahogy a fesztivál záró rendezvénye is az volt. Én nagyon sok ilyet tartok, barokkot és reneszánszt is. Az Arbeau Historikus Táncegyüttesnek nyáron is lesznek fellépései, például a Sziget Fesztiválon is láthatnak minket, reneszánsz műsorral, és természetesen táncházat is tartunk.