\"A legegyszerűbb dolgok a legnehezebbek\" (Rost Andrea)

Világjáró szopránénekesnőnkkel, Rost Andreával elhunyt mesteréről, Bende Zsoltról, új szerepeiről, Mozartról és Pucciniről, új lemezéről, no és a pályáját kísérő skatulyákról beszélgettünk.

   - Nemrégiben koncerttel emlékezett tíz esztendeje elhunyt mesterére. Mit jelentett az ön számára énekmesterként, művészként, pedagógusként, emberként Bende Zsolt?

   - Nagyon sokat jelentett, talán pont ebben a sorrendben. Személyében olyan tudással rendelkező énekművészre találtam, aki képes volt a tudását át is adni. Olyan ember volt, akit csak szeretni lehetett, s aki az idők során szinte atyai jó barátommá vált. Rengeteget segített, amiért nagyon hálás vagyok neki. Ez a megemlékező koncert csak egy egészen pici része volt annak, amit vissza tudtam adni. Benne van a mindennapjaimban, amikor dolgozom, amikor beéneklek, amikor színpadra megyek. Tizenkét évig ismertem őt, amiért nagyon hálás vagyok a sorsnak.

   - Jár most énektanárhoz?

   - Nem igazán. Tulajdonképpen kollégáktól, főleg Frenitől vagy Cotrubastól szoktam néha segítséget kérni egy-egy szerep kapcsán. A külső fülre mindenkinek szüksége van. Egyébként a gyerekeim is (akik már elég jó zenészek) nagyon kritikusak.

   - Önt a szakma jó alaposan beskatulyázta Mozart-énekesnőnek. Ez valamennyire igaz is, hiszen nagyon sok szerepet elénekelt Mozarttól.

   - Ez tény, de korántsem az összest. A Varázsfuvolában Paminát alakíthattam, sok évig voltam Susanna a Figaro házasságában, majd tavaly elénekeltem a Grófnét is, jó pár évvel ezelőtt Zerlinát a Don Giovanniban, majd azután Donna Annát is. Tehát számos nagy, és talán nem annyira nagy Mozart-szereppel megküzdöttem (mert azért nem adják olyan könnyen magukat), és most ősszel jön a Cosi fan tuttéból Fiordiligi, amitől Bende Zsolt sokáig óvott. Ez a szerep nagyon középlágés, az ária is egyszerre nagyon mély és nagyon magas. Figyelni kell, hogy ne húzzam szét a hangot, mert akkor elvesztheti közepét, a magvát. Most talán már eljutottam a karrieremnek abba a korszakába, amikor meg tudok vele birkózni.

   - Birkózni?

   - Igen, birkózás minden új szerep, főleg, ha ilyen hatalmas. Előfordul, hogy az ember gyorsan meg akar tanulni egy szerepet, és nem megy. Bizony van, hogy még meg is taposom azokat a szegény kottákat, amit persze megbánok, hiszen a helyzetről én tehetek, mert türelmetlen vagyok.

   - Puccinivel nem volt ilyen türelmetlen. A pályakezdés éveiben, Melis György társaságában elénekelt Lauretta után hosszú-hosszú szünet következett, majd pár évvel ezelőtt egy sorozat erejéig abszolválta Mimit. Puccini mintha hanyagolva lenne, bár most ősszel a Művészetek Palotájában Liú lesz a Turandotban.

   - A Puccini-nagyzenekar engem mindig riasztott. Lauretta kedves, helyes, finom és rövid szólamát nagyon szerettem, de az nem hasonlítható például Butterflyhoz. Ez a Liú nagyon megérett már, úgy érzem, hogy pályám jó szakaszában jött. A hangom színe, volumene változott már annyit, hogy bízom benne, ez egy nagy találkozás lesz.

   - Tervezi máshol is előadni?

   - Ez egy próba, utána majd meglátom. Mimit viszont szeretném repertoáron tartani. Előadtam, de úgy döntöttem, hogy amíg Luciákat és Gildákat énekelek, addig várok vele. Kicsit elnehezítené a hangomat. A koloratúrák nem peregnének úgy, ha én közben Mimiket is énekelnék. Ahhoz egy másfajta, magvasabb hang szükségeltetik. Azt hiszem, lassacskán a Gildáktól, Luciáktól elköszönök. De csak lassacskán...

   - Ha már szó esett a skatulyákról: a bel canto repertoárja alapján sokakat meglephet, hogy most megjelent lemezén Bartók, Kodály és Ligeti György dalait, népdalfeldolgozásait énekli. Ez hogy jött?

   - Ezek a dalok, a népdalfeldogozások nagyon közel állnak hozzám. Úgy éreztem, hogy ki más énekelné el őket, ha nem egy magyar énekesnő? Egy amerikai vagy finn énekes csak küszködne ezekkel. Most egy ismert operaénekes megmutathatja a nagyvilágnak népe zenéjét - nekem ez nem csak feladatom, de kötelességem is.

   - Mi ment könnyen, mi ment nehezen?

   A legegyszerűbb dolgok a legnehezebbek. A \"Kis kece lányom\" talán húsz ütem sincs, már óvodában is tanulják, és mégis: mennyi minden van benne! Nagyon nehéz volt megoldani, hogy ne csak elénekeljem a hangokat, hanem megtaláljam a népzenei tisztaságot, egyszerűséget. Én jóformán minden szerepemben meghalok - itt ugyan nem kellett meghalni, de attól még sok dalban vannak tragikus gondolatok, például a haza elhagyása. \"A legszebb virág\" című Ligeti-dal a lelkem mélyéig meghatott. Szinte végig mezzo fekvésben kell recitálnom, szerintem Ligeti érzésben saját magát tette bele ebbe a dalba.