\"A legégetőbb feladat a zenei nevelés rangjának visszaállítása\" (Kollár Éva, a KÓTA elnöke)

Kollár Éva a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ének-zenetanár, karvezetés Tanszékének vezetője. Társelnöke A Magyar Kodály Társaságnak, de Nemzetközi szervezetek vezetőségében is vállal szerepet. November 22 óta a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége, azaz a KÓTA elnöke. Mindezek mellett hangversenyezik is saját kórusával, a Budapesti Monteverdi Kórussal.
És most ránk is szánt egy kis időt!

   - Önt nemrég választották meg a KÓTA elnöki posztjára. Milyen változások várhatók a szervezet életében?

   - A KÓTA Közgyűlése módosította az Alapszabályt, amely meghatározza, hogy ezentúl a KÓTA elnöke két társelnök segítségével végzi munkáját. A feladatmegosztást tekintve egyikük a művészeti területen, míg másikuk a menedzseri munkák terén dolgozik majd. Az elmúlt években ugyanis felértékelődött ez utóbbi feladatok szerepe. A társelnökök léte és személye azért is fontos, mert így nagyobb az esély arra, hogy objektív döntések szülessenek. Nem utolsó sorban e szerepkörök létrehozása volt a feltétele annak, hogy elvállaljam az elnöki teendőket, hiszen számos más területen is helyt kell állnom.

   - Említette a menedzseri tevékenységeket. Mennyire látja fontosnak, hasznosnak az új szakbizottság felállítását és eddigi tevékenységét?

   - Nagyon fontos momentum a Menedzser Szakbizottság megalakulása, szükség van tevékenységükre, ugyanis eddig teljes mértékben hiányzott ez a szemlélet, elsősorban azért, mert híján voltunk az erőforrásoknak - ez alatt elsősorban az emberi tényezőt értem. Most újra megtörtént a kapcsolatfelvétel a vidéki szervezetekkel, melyek már a rendszerváltozás előtt sorvadozni kezdtek, de 1989 után mind rosszabb lett a helyzet. A ránk köszöntött szabadság őket is úgy érintette, hogy szerettek volna megszabadulni a felettes szervtől, nem akartak egy központ alá rendelve működni. Pedig igenis fontos az összefogás, magyaráznom sem kell az Európai Unió kapcsán a régiós centrumok létrehozásának jelentőségét, s azt, hogy ezek tevékenységét egységessé kovácsoljuk, összehangoljuk. Ez a törekvés már most is látszik: a vidéki centrumok képviselői, meghatározó egyéniségei helyet kaptak a választmányban. Legalapvetőbb célunk a folyamatos érdekérvényesítés; jelenleg a kijelölt feladatok felosztása, a rendezvények tervezése folyik.

   - Mit takar a KÓTA érdekérvényesítő tevékenysége?

   - A legégetőbb feladatok a zenei nevelés területén vannak. Az oktatásból szinte teljesen kiszorították a zenét. A KÓTA más szervezetekkel - a Zenetanárok Egyesületével, a Magyar Muzsikus Fórummal, a Zenei Tanáccsal és másokkal - karöltve próbált eddig is minél többet tenni, hogy a zenei oktatás ismét méltó helyére kerüljön, de süket fülekre találtunk. Jellemzi a helyzetet, hogy az Oktatási Minisztériumban nincs a zenéért felelős előadó. Persze nem adjuk, nem adhatjuk fel, hiszen e pillanatban ugyanoda süllyedtünk, ahol ma a nyugat-európai országokban az általános zenei nevelés, illetve a közönségnevelés van.
   Még az 1980-as években mondta Yehudi Menuhin egy pedagógiai konferencián, hogy a zene területén Magyarországot tartja követendő példának. A Kodály-módszer ugyanis számos zenenevelési rendszer legjavát ötvözi, ezáltal teremt ideális keretet a zeneoktatáshoz. A mai lehetőségek között nem adatik meg, hogy a zenére fogékony generációkat lehessen fölnevelni. A kórusmuzsikálás pedig a kodályi eszme egyik alapeleme. Persze a közönség csökkenését nemcsak az érdeklődés hiánya magyarázza: ma már nem sikk hangversenyre járni, rohanó életmódunk is akadály, vagy a hallgatóság egyszerűen nem képes megfizetni az a jegyárakat, s csak az igazán elkötelezettek jutnak el a hangversenyekre. A KÓTA több nemzetközi szervezetnek is tagja, például az AGEC-nek (Arbeitsgemeinschaft der Europäischer Chorverbände), az IFCM-nek (International Federation for Choral Music), az Europa Cantatnak, melyben a magyar képviseletet látom el, s a tisztújítás óta az elnökségnek is tagja vagyok. Ezáltal próbálom biztosítani a magyar kóruskultúra és a hazai kórusok nemzetközi képviseletét.

   - Milyen tevékenységek köthetők még a KÓTÁ-hoz?

   - Itthon több kezdeményezés is fűződik a KÓTA nevéhez, melyekből a karnagyok és a kórusok is profitálhatnak. Két éve rendeztük meg először Budapesten a Fiatal Karvezetők Nemzetközi Versenyét, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Ének- zenetanár, Karvezetés Tanszékének kezdeményezésére, az Europa Cantat, az AGEC és a KÓTA közös szervezésében, és azóta Tallinnban is sor került egy hasonló versenyre, jövőre pedig Bécs ad neki otthont. Reményeink szerint hamarosan ismét Budapesten rendezhetjük meg ezt az izgalmas zenei eseményt. A Zengő csudaerdő sorozatunkban a magyar kórusélet tapasztalt, nagy tudású karnagyai tartanak kurzusokat, majd zárókoncertet. Ezeken a kórusvezetők és énekkari tagok egyaránt részt vehetnek. Ezen kívül fontosnak tartjuk a karvezető-továbbképzéseket is, melyeket szintén a KÓTA szervez.

   - Nemrég mind a KÓTÁ-tól, mind a MAKOFESZ-től levelet kaptak a kórusok, melyben mindkét szervezet csatlakozásra szólítja fel az együtteseket. Mennyiben azonos és mennyiben különbözik tevékenységük?

   - A Magyar Kórusversenyek és Fesztiválok Szövetségét néhány évvel ezelőtt három szervezet, a KÓTA, az Interkultur Kft. és a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny alapította. A megalakulás óta érdemben nem sokat tett ez a szervezet. Az eredeti szándék szerint az alapítók elnökei vetésforgóban váltották volna egymást a vezetői poszton, ám ez nem történt meg. Most a MAKOFESZ új szervezeti formában működik, mely körül éppen akkor kezdett megmozdulni valami, amikor a KÓTA berkein belül is teret nyert a változtatási szándék. A MAKOFESZ inkább nemzetközi ügyekkel foglalkozik, a KÓTA pedig egyértelműen hazai szervezet. Új vezetője éppen dr. Baross Gábor lett, aki most nálunk tiszteletbeli elnöki tisztet kapott, és aki korábban több mint tíz évig volt a KÓTA elnöke. Személye miatt is bízom abban, hogy baráti lesz az együttműködés a két szervezet között. Egyébiránt a MAKOFESZ a jövőben sok, a KÓTÁ- éhoz hasonló tevékenységet kíván folytatni, például új minősítési rendszert szándékoznak kidolgozni. Mint ismeretes, a KÓTA által alkalmazott rendszernek már nagy hagyománya van, jól felépített, s nyugodt szívvel mondhatom: bevált. Természetesen megpróbálunk egyeztetni, közösek az érdekeink. Mindazonáltal nehéz egy minisztériumi büdzséből kétfelé osztozni, és látni kell, hogy a KÓTA eddig mennyi mindent tett le az asztalra. Remélhetőleg nem lehet ennyi év hagyományát és szép eredményeit félresöpörni.

   - A kórusversennyel kapcsolatban felvetődött, hogy miért kell az amatőr kórusoknak félhivatásos vagy tisztán muzsikusokból álló kórusok ellen versenyezniük?

   - A verseny nem egymás elleni harc. De tény, hogy nem először vetődik fel a kérdés, s bizony sokan vannak azon a véleményen, hogy külön kellene választani őket. Azonban felmerül a kérdés, milyen lenne egy verseny ilyen impozáns produkciók nélkül, mint amilyenre a mostani kórusversenyen is számos példa volt - említhetném itt a Debreceni Egyetem Konzervatóriumának Bárdos Lajos Leánykarát vagy a Cantate Vegyeskart. A következő Kodály Zoltán Magyar Kórusversenyen talán indítunk számukra egy külön kategóriát, s bár az ötlet még nem kiforrott, elképzelhetőnek tartom, hogy kórusfajtától függetlenül egy mezőnyben versenyezhetnének a zenészképző intézmények együttesei. Az idei kórusverseny amatőr résztvevői sem panaszkodtak, számos díjat, különdíjat nyerhettek. A dobogós kórusok a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és sok jelentős zenei szervezet jóvoltából jelentős jutalmakat kaptak. Köszönet mindezért, és köszönet a szervezőknek, a fellépő együtteseknek és vezetőiknek.