A jó zenét szeretem - Vígh Andrea
Vigh Andrea minden bizonnyal egyike az itthon és
külföldön legismertebb magyar hárfaművészeknek.
Alig akad olyan kamara- vagy szimfonikus zenekar, amellyel ne
koncertezett volna együtt. Rendszeresen szerepel a magyar és
nemzetközi koncertpódiumokon, emellett az ugyancsak
nemzetközi rangú Gödöllői Nemzetközi
Hárfafesztivál alapítója és művészeti vezetője. 2000-ben Liszt-díjjal tüntették ki. Holnap este a Zeneakadémia Nagytermében Saint-Saens
és Debussy műveit játssza a Kocsis Zoltán vezényelte Budapesti Mozart
Zenekarral.
- Egy kritikusa szerint az ön eddigi munkássága komoly szerepet játszott abban, hogy a hárfa Magyarországon ismét autonóm koncerthangszer legyen. Korábban nem volt az?
- Talán van benne igazság. én inkább úgy fogalmaznék, hogy kezdettől fogva törekedtem arra, hogy a hárfa más hangszerekkel egyenrangú szólóhangszerré váljék. Nekem is vannak nagy elődeim, korábban is voltak és természetesen vannak is Magyarországon jelentős hárfaművészek, de a hangszernek ez a fajta szerepeltetése nem volt jellemző. Mivel harmonikus hangszer, soha nem kapott olyan szerepet, mint egy hegedű vagy cselló, pedig nagy lehetőségek vannak benne, amit a hangszer irodalma is bizonyít.
- Nehéz volt az áttörés?
- Azt kell mondanom, hogy a közönség rögtön szeretettel és bizalommal fogadta a kezdeményezést. Ennek bizonyára a hárfa hangja az oka, hiszen abban van valamiféle lágyság, amire a mai kissé zaklatott életünkben szükségünk van.
- Ön rendszeresen koncertezik Magyarországon és Európa különböző országaiban, hazai és külföldi fesztiválok közreműködője és szervezője. Miben különbözik az ön, illetve a hangszer hazai és külföldi fogadtatása?
- Általában jó tapasztalataim vannak itthon és külföldön egyaránt. A közönség kedveli a hangszert, és szívesen látogatja a koncertjeimet is, ugyanakkor úgy érzem, szakmailag a nemzetközi zenei életben is elfogadtak. Idén pl. meghívást kaptam az Arles-i Nemzetközi Hárfaverseny zsűrijébe is. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepe van a Gödöllői Nemzetközi Hárfafesztiválnak. Nemrégiben kaptunk egy felkérést arra, hogy működjünk együtt nemzetközi hárfafesztiválokkal. Ennek a lényege az volna, hogy a világ vezető hárfaművészei sorozatban lépnének fel Európa különböző országaiban. Ennek részese volna a gödöllői fesztivál is, aminek nagyon örülök, mert ez annak a jele, hogy valóban sikerült bekerülnünk a nemzetközi vérkeringésbe. Gyakorlatilag felzárkóztunk a szakma élvonalába, amire ilyen hamar nem is számítottam.
- Mindez négy év alatt sikerült?
- Igen. Amikor 1999-ben elkezdtük szervezni a gödöllői eseményeket, tapasztaltuk, hogy nagy az érdeklődés iránta, hiszen nincs olyan sok hasonló eseménysorozat világszerte. A közönség is szívesen látogatja. Ez a kellemes muzsika mellett a Grassalkovich-kastély miliőjével is magyarázható. Az, amit elértünk azonban sokkal több, mint amire ennyi időn belül számíthattunk volna.
- Van-e olyan ország, város, kultúrkör, ahol a hárfának jelentősebb az irodalma, mint bárhol máshol, illetve olyan, ahol önt szívesebben várják vissza, mint másutt?
- A kérdés második felére nemigen tudok válaszolni. Nem mondhatnám, hogy Magyarországon jobban kedvelnek, mint külföldön, mint ahogy ennek a fordítottjáról sem tudok beszámolni. Tényleg mindenhol jó tapasztalataim vannak. Olyan ország azonban létezik, ahol a hangszer erősebben jelen van a zenei életben, annak történetében. Ilyen írország, ahol a hárfa nagyon ősi tradicionális hangszernek számít. A népzenét és műzenét egyaránt áthatja a hangszer szeretete. Gondoljunk csak arra, hogy az ország címerében is megjelenik a hárfa! A másik Franciaország. Itt ugyancsak bőséges irodalommal bír ez a hangszer. Ennek oka az is, hogy a ma ismert modern, pedálos hangszer kifejlesztője is francia volt.
- Ezt tükrözi az akadémiai koncert programja is.
- Saint-Saens és Debussy rengeteget komponált hárfára: zenekari kíséretes és szólóműveket egyaránt. A program összeállításában törekedtem arra, hogy ezek mindegyikéből kapjon ízelítőt a közönség. Saint-Saens Fantáziája, Debussy Holdfény című műve szólódarab, de játszunk majd duókat, valamint hárfaversenyeket zenekari kísérettel. Debussyt amúgy nagyon kedvelem, ő a kedvenc szerzőim közé tartozik, ezért van, hogy gyakran veszem fel a darabjait a műsoromba, sőt lemezre is szívesen játszom fel őket.
- Az együttműködés a Budapesti Mozart Zenekarral és Kocsis Zoltánnal hogyan jött létre?
- Kocsis Zoltánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral Debussy két táncát már műsorra tűztük 1997-ben. Ez gyümölcsöző együttműködésnek tűnt, ezért nagyon örülök, hogy erre a koncertre készülve ismét elvállalta a közös munkát.
- Létezik-e a hangszernek kortárs, esetleg kortárs hazai irodalma?
- Mindkettőre igen a válasz, határozott igen. A hárfa olyan intonációkra és olyan speciális effektek kibocsátására képes, amilyenre más hangszer nem. Ennek köszönhetően élénken foglalkoztatja a kortárs szerzőket. Én magam is részesültem már abban a szerencsében, hogy kortárs szerző kimondottan nekem komponált darabot. Nemrégiben kaptam művet Tihanyi Lászlótól. Kiváló darab, érezni rajta, hogy a szerzőt valóban foglalkoztatták a hangszerben rejlő lehetőségek, és ismeri is a hangszert.
- Mindebből úgy veszem ki, hogy önnek izgalmas feladat kortárs szerzővel együtt dolgozni. Azért kérdezem, mert ehhez nem minden zenész ragaszkodik.
- Nálam nem éles a határvonal. Szívesen veszek részt minden érdekes, izgalmas kezdeményezésben. Én valójában jó zenét szeretek játszani.