\"A hit erősíti a művészetet\" - Timothy Bentch

Pontosan tíz évvel ezelőtt, 1994 decemberében érkezett Magyarországra Timothy Bentch, amerikai tenorista. Az utóbbi években az Operaházban Mozart-művek gyakori szereplője lett, a hangversenyéletben pedig régizenei előadások nélkülözhetetlen tenoristája. Hogy miért jött, mit ért el, meg van-e elégedve mindezzel, erről vallott a Momusnak - amelynek egyébként lelkes olvasója - adott interjújában.

Az Ének a Nemzetekért Kulturális Alapítvány irodájában fogad, majd némi tanakodás után - angolul vagy magyarul beszélgessünk -, a magyar mellett dönt, annyiszor mesélt már például az alapítványról, hogy jobban megy ezen a nyelven. Ha nem is perfektül, de érthetően fejezi ki gondolatait, folytatjuk tehát így. Az első kérdés szinte magától adódik.

   -Mikor és miért jöttél Magyarországra?

   - 1994 decemberében, éspedig azért, mert tenni akartam valamit a keresztény hit és a művészet kapcsolatának erősítéséért a volt kommunista országokban. Bátorítani azokat, akik számára fontos a hit, és az, hogy művészként legyenek aktívak a világban, mert tudtuk, hogy a kommunizmus alatt nehéz volt egy művésznek nyilvánosan is, aktívan kifejezni a hitét egy gyülekezetben. De ugyanakkor én operaénekes vagyok, tehát az alapítvány, amely megbízott, arra is biztatott, hogy sokat énekeljek, alakítsak ki jó kapcsolatokat a kollégáimmal. Emellett szemináriumokat, konferenciákat rendeztünk, a környező országokban is, a művészet és hit kapcsolatáról. Mi a feladata egy hívő embernek az egyházban, a világban művészként. Ennek a témának a vitatása még mindig tart, de közben egy egész hálózat alakult ki olyan emberekből, akiket ez érdekel, Bulgáriából, Oroszországból, de Nyugat-Európából is. És ez nem csak a zenei világra vonatkozik, hanem az egész művészeti életre, képzőművészetre is: októberben nyitottunk egy galériát. Szerintem a hit erősíti a művészetet, és a művészt magát is, és így természetesen sugárzik a művészetből, tehát nem direkt terjesztjük.

   - Képzett operaénekesként érkeztél Magyarországra - hogyan kezdődött a pályafutásod?

   - Az első nyáron, amikor itt voltam, próbát énekeltem az Operaházban. Majdnem bejött, akkor még csak majdnem, és az első két év elég nehezen indult el. Első két fellépésemre Déri András hívott meg, amiért nagyon hálás vagyok neki. A debreceni Csokonai Színházban voltam, majd Szegeden töltöttem három csodálatos évet Pál Tamás irányítása alatt.

   - Milyen szerepekre emlékszel?

   - Elsősorban Mozartot énekeltem; a Varázsfuvolában, a Don Giovanniban. A sevillai borbélyban Kovalik Balázs rendezésében léptem fel. De azután a Nabuccóban is énekeltem Izmaelt, a Lammermoori Luciában, a Traviatában szerepeltem, tehát ki tudtam próbálni magam nagyobb szerepekben is, ami hasznos volt.

   - Tehát már akkor is Mozart, és ma Vashegyi György autentikus stílusú előadásainak oszlopos tagja vagy. Ez hangi adottságaidból adódik elsősorban, vagy rendelkezel ilyen irányú speciális képzettséggel?

   - Ahol diplomáztam, úgy volt, hogy mindent kellett tanulni, nem volt szabad specializálódni. Kötelező volt két teljes diplomakoncertet adni. Barokkot, klasszikust, romantikust, modernet négy nyelven, operát és oratóriumot is énekelni. Először a Missouri Állami Egyetemen diplomáztam, majd master diplomát kaptam a Curtis Zeneiskolában, Philadelphiában. Itt speciálisan operaképzés folyt. De ezután oratóriumokban is kezdtem énekelni a keleti parton, és tulajdonképpen a többi énekestől tanultam közben, de sok felvételt is hallgattam, és így kezdtem tanulni a régizenét, mert érdekelt.

   - És mikor végül bekerültél a budapesti operába, milyen szerepeket kaptál?

   - Nem vagyok tag egyébként, csak szerepekre szerződöm. Mozartot kaptam leginkább itt is. Ezek közül a Kesselyák-féle új Don Giovanni a legemlékezetesebb. Nála nagyon sugárzik a dráma. Az a lényeg, hogy jó színház legyen. Egy megszólalás tempóját például nem csak az határozza meg, mi a felirat, hanem a színházi tapasztalat is beleszól. Van, ahol egy kicsit jobban előre kell menni, mert a drámai történés azt kívánja meg. Én szerintem Mozart is úgy írt, hogy nem kell annyira ragaszkodni az előírt tempóhoz, mert ez a régi világban nem is volt olyan szigorú érvényű, hanem a drámaiság a lényeg.

   - Tudatosan máshogy énekled tehát azokat a szerepeket, amelyeket ma már a régizene körébe sorolunk, és amelyeknél egy más megközelítési módot várunk el az énekesektől (is), mint a későbbi stílusok esetében?

   - Szerintem a régizene és a romantikus stílus közötti különbség különösen a tenornak okoz gondot. A többi hangfajnak is egy kicsit más megközelítésben kell énekelnie, de a tenornak van egy technikai nehézség is. Haydn, Mozart idejében a magas hangokat falzett hangképzéssel, fejhangon énekelték. Azt hiszem, Donizetti idejében kezdődött, hogy a magas hangokat is mellhanggal kezdték képezni, tehát felfelé nyitottak, ami sokkal erősebb. A nehézség az, hogy amikor énekelek a régizenében, gyakran kérnek a karmesterek, Vashegyi is, mások is, hogy inkább falzettesen hozzam a magas hangokat, ami szép, de nem szeretem csinálni, mert nem szerencsés a technikámnak, ugyanis amikor áttérek a romantikus stílusra, nincs meg az igazi erő a hangomban. Próbálom tehát azt tenni, hogy mellhangon, de kicsit halkabban énekelem ezeket a szerepeket. Ilyen szempontból nem igazán ideális a hangom a régizenéhez, mert egy kicsit hangosabb a kelleténél. De nagyom szeretem mind a kettőt, a Bach-evangelistákat, és a könnyedebb, nagy operaszerepeket is. Alfrédot, valamikor szeretnék a Rigolettóban egy grófot*, ami nem igazán spinto, de nagy operai szerep. A francia repertoárban Faust, Werther… Ezek az álomszerepek. Mint említettem, ezekből már énekeltem is, egy kis turnén voltunk Svájcban a Traviatával, nagy sikerrel, de itt az Operában ezt a vágyam nem fogadták el, így maradtunk a Mozart- és hasonló szerepeknél. Máshol keresem tehát ezeket a lehetőségeket.

   - Ez azt jelenti, hogy egy kicsit szűk lett Magyarország, de az alapítványi munka ideköt?

   - Az alapítványi munka már igen szépen beindult az elmúlt években, kiváló segítőim vannak, mint például Kovács Fruzsina, már nem függ tőlem az egész, szabadabb vagyok, mást is csinálhatok. Van egy impresszárióm Párizsban, és negyvenévesen sor kerülhetett első próbaéneklésemre Nyugat-Európában. Kaptam is egy meghívást egy Hoffmann meséibe, de a színház lemondta, mert elmaradt az egész, de mégis bátorítás volt nekem, hogy ne csak Mozart-szerepekkel próbálkozzam. Lesz egy Schönberg-koncert Lille-ben a filharmonikusokkal 2006-ban, ezek a meghívások pozitív irányba mutatnak. Londonba is megyek meghallgatásra.

   - Egy énekesnek - sokkal inkább, mint egy hangszeresnek - szüksége van állandó kontrollra, tanulásra. Ki segít?

   - Amerikában Thomas Hauser mestertanárhoz járok, tavalyelőtt egy egész nyarat nála töltöttem, hetente háromszor jártam hozzá, amikor visszajöttem, mindenki nagy különbségről beszélt. A belcanto technikámat fejlesztette. Akkoriban egyre nehezebb lett Bachot és Mozartot énekelnem, és szerettem volna átmenni spinto szerepekre. Ő azonban azt mondta, ha nem tudok bármit énekelni, akkor baj van. Végül is a hőstenor szerepek kivételével tudnom kell énekelni mindent, ha valamelyikkel baj van, akkor általában baj van a hanggal. A csöndes hangindításokkal kezdtünk minden leckét, és ettől egyre jobban kinyílt a hangom, jobban tudtam fortét énekelni, Bachot, Mozartot, és a lírai repertoár is könnyebb lett számomra.

   - Ezek után jöhet a tanítás is.

   - Már elkezdtem egy kicsit tanítani, mindig volt egy pár tanítványom, most a Crescendo nyári kurzuson kezdtem nagy intenzitással tanítani, továbbadni mindazt, amit tudok. A tíz nap alatt jó eredményeket értem el néhány tanítványommal, és magam is nagyon élveztem a tanítást.