\"A dolgok természetes rendje, hogy az ember mindig továbblépjen.\" (Hamar Zsolt)

Hamar Zsolt megválik a Nemzeti Filharmonikus Zenekartól. Az együttes eddigi első állandó karmesterét döntésének hátteréről kérdeztük.

   - Bejelentetted, hogy a jövő évadtól nem kívánsz a Nemzeti Filharmonikusoknál dolgozni. Mi ennek az oka? Szakmai? Pénzügyi? Személyes?

   - 1997 őszén, Kocsis Zoltán meghívásának köszönhetően kezdtem dolgozni első állandó karmesterként a Nemzeti Filharmonikus Zenekarnál. Az ott eltöltött hét év minden bizonnyal pályám, szakmai fejlődésem egyik legfontosabb momentuma, melyről tulajdonképpen már a kezdet kezdetén tudni lehetett, hogy mindössze egy állomás lesz csupán, hisz a dolgok természetes rendje, hogy az ember mindig továbblépjen, újabb és újabb helyzetekben mérettesse meg magát.
   Az elmúlt esztendőben egyre többször éreztem, hogy közeleg a pillanat, mikor el kell búcsúznom, megköszönve mindazt a szépet és jót, amit ott kaptam. Ne felejtsük el, korunk egyik legnagyobb zsenijétől, Kocsis Zoltántól tanulhattam el a zenei interpretáció megannyi mesterfogását, hazánk egyik legjobb zenekarával állhattam állandó munkakapcsolatban, közvetlen megfigyelője lehettem az utóbbi évtizedek legnagyobb intézményi és művészi átalakulásának.

   - Miért éppen most érezted, hogy el kell menned?

   - A múlt év elejétől elindult egy a szívemnek nagyon fontos folyamat Pécsett, a mára már Pannon Filharmonikusok névre keresztelt zenekarnál, mely munka nagyon sok szállal kapcsolódik a személyemhez. Kezdeményezője, kitalálója, Horváth Zsolt barátommal egyik kidolgozója voltam, és a jelenben természetesen tevékeny résztvevője vagyok ennek a munkának. Ez a munka csak részben tűzi ki célul, hogy a Pannon Filharmonikusokból egy, az európai és a tengerentúli piacon is minden szempontból versenyképes zenekart hozzon létre. Tulajdonképpen hosszú távon a magyar zenei élet jövőjéről van szó! Arról, hogy sikerül-e egy egészséges, arányos zenei struktúrát létrehoznunk, mely struktúrában helyére kerül végre a koncertszervezés-koncertrendezés gyakorlata, a pénzek elosztásának alapvető problematikája, melyben megszűnik, illetve kiegyenlítődik a fővárosi és vidéki hangversenyélet között tátongó óriási űr. És akkor még nem is beszéltünk a zeneoktatás mindhárom szintjének újragondolásáról, mind a dotáció, mind a területi eloszlás szempontjainak figyelembevételével.

   - Mindez mennyiben befolyásolta a döntésedet?

   - A Pécsett elkezdődött munka nyilvánvalóan és egyre inkább összeférhetetlenné vált az Nemzeti Filharmonikusoknál betöltött pozíciómmal, elsősorban etikailag. Továbbá nagyban megkönnyítette döntésemet, hogy 2004 szeptemberétől kezdhetem meg munkámat Olaszországban, az Orchestra Padova e del Veneto első karmestereként.

   - Gratulálok! Mennyi elfoglaltsággal jár ez együtt?

   - A 2004-2005-ös évadban hat különböző programról, mintegy 10-12 koncertről van szó, ez körülbelül három hónap ott eltöltött időt kíván.

   - Lesz így időd a Pannon Filharmonikusokra?

   - Kell, hogy legyen, hiszen ez talán most a legfontosabb számomra! Egy újfajta munkastruktúrát hoztunk létre, melynek legfőbb jellemzője az állandóság. Minden koncertre tíz nap, mintegy 18 próba áll rendelkezésünkre, mely időszak sok részpróbát, szólampróbát, sőt még otthoni gyakorlásra szánt időt is tartalmaz.
   Új management áll a zenekar élén, mely megértve és elfogadva korunk determinációit, hajlandó és képes azonosulni a zenekar - nem titkolom - nagyra törő terveivel.
   Sikerült az eddig is nagy számú hallgatóságunkat aktivizálnunk, reményeink szerint újabb és újabb közönségréteget megszólítanunk. Sikerült nagyon jó kapcsolatot kiépítenünk a Város vezetőivel. Egy szó, mint száz, talán elmondhatjuk, hogy sikerült ÜGGYÉ válnunk, ami - véleményem szerint - alapfeltétele a sikernek.

   - Reális ez az elképzelés? Lehet egy vidéki zenekar nemzetközi szinten is versenyképes?

   - Ez csak rajtunk áll, ugyanis minden adva van. A zenekar muzsikusai jók, de ami még ennél is fontosabb: szeretnek és tudnak dolgozni, partnerek az elmélyült munkában, tudják, hogy hosszú távra tervezünk, hogy nemcsak a siker, de a felelősség is közös. És nem utolsósorban éhezik a sikert.
   A fenntartónk nagyon jó partner, megértette és magáévá tette elképzeléseinket, sőt stratégiai döntéseivel perspektívát nyit meg számunkra.

   - Nem félsz, hogy kiesel így a budapesti koncertéletből?

   - Egyrészt a Pannon Filharmonikusok már ebben az évadban is saját bérlettel rendelkezik a fővárosban, az Olasz Intézetben, melynek folytatását illetve tovább fejlesztését jövőre is tervezzük. Másrészt rendszeres vendége vagyok az Állami Operaháznak, ahol évadonként 10-15-20 előadást vezényelek.

   - Végezetül még egy kérdés. Mit szólt Kocsis Zoltán a döntésedhez?

   - Még nem volt alkalmam személyesen beszélni vele erről, mert Ő is, én is sokat voltunk külföldön az elmúlt hetekben. Mindazonáltal nagyon meg lennék lepve, ha nem értené meg döntésem okait. Hiszen éppen Ő az, ki mindig és minden körülmények között a művészi megújulás, továbblépés, fejlődés fontosságát hangsúlyozva él és dolgozik.