\"A cirkusz számomra a legmagasabb helyen áll a színházak között\" (Eötvös Péter)

Eötvös Péter A balkon című operáját még nem mutatták be kis hazánkban. A Besanconi Opera és a Debreceni Csokonai Színház együttműködésével jövőre több előadásban és vadonatúj koncepcióban lehet hozzá szerencséje a magyar közönségnek. Erről beszélgettünk a szerzővel.

   - Mi késztette arra, hogy új koncepcióban láttassa A Balkon-t?

   - Eddig két produkció készült az operából, ám Genet eredeti színpadi szövegét többféle módon lehet megközelíteni. Amikor az ötvenes években megírta a darabot, az kimondottan polgárpukkasztó műnek számított. Olyan dolgokat mondanak, olyasmikről beszélnek benne, amely a mindennapi élet erős paródiája. Hitetlenül hallgatták.
A választásom eredetileg úgy esett rá, hogy felkérést kaptam az aix-i fesztiváltól egy opera megírására, az Ensemble Intercontemporain számára. És ha már francia zenekarral, francia fesztiválra készült, francia környezetből kerestem szöveget hozzá. Végigolvastam mintegy 40 különböző darabot, és végül Genet akadt fenn a rostán.
Az eredeti szövegben olyan szerkesztési struktúra van, amely a görögöktől kezdve megtalálható a jelentős drámákban. Egy nagyon erős hármas építkezés, erős dramaturgiai felépítés. Genet-nél ez rengeteg locsogással párosul, amely tipikus volt az ötvenes évek francia színházában. Akárhol, akárhányszor játsszák is a darabot, nagyon sokszor hallom azt a kifogást, hogy rengeteget locsognak, ez egy elavult darab. Pedig nem a darab elavult, hiszen a tematikája nagyon érdekes továbbra is, és a karakterek is fantasztikusak. Az én hozzáállásom az volt, hogy a kabaré szemszögéből nézve ez a darab ma is aktuális. Ugyanis olyan szituációk találhatók benne, amelyek a jelenlegi társadalmi átalakulás folyamán egészen absztrakt, egészen komikus módon jelentkeznek; megjelentek olyan társadalmi rétegek, amelyek csak az előző század elején léteztek.

   - A meglehetősen pikáns történet mellett magát az operát, a zenét sem könnyű befogadni.

   - A zenét már úgy írtam Aix számára is, hogy tudatosan kordában tartottam a nyelvezetét, méghozzá az ötvenes-hatvanas évek franciasanzon-stílusában, amely az én gyerekkori nagy szerelmem volt.

fotó © Huszti István

   - Hogyan jött az ötlet, hogy most Alföldi Róbertre bízza a rendezést?

   - Az aix-i rendezésnek számomra volt némi hiányossága, ugyanis a franciák nagyon tisztelettudóan bánnak Genet-vel, alázatosak személye, művei iránt. Egyfajta érzéketlenség miatt nem merik megmozdítani a színpadot. Az aix-i előadás elég prűd, száraz és statikus volt, örülnék, ha a későbbi rendezések nagyobb komédiát, sokkal több \"élet-piszkot\" hagynának a darabban és levennék Genet-t a szentek listájáról. A cirkusz számomra a legmagasabb helyen áll a színházak között, mert ott a művészek szó szerint az életükkel játszanak. Ha valaki cirkuszt, kabarét csinál, az már színház, és még valami plusz. Például Fellini Bohócok c. filmjében ugyanez a hozzáállás tapasztalható. Vagy ahogy Schönberg a Pierrot Lunaire-ben kezelte a bohócot. Genet az én olvasatomban Karinthy-szerűen kicsavarja a világot: mindenkin maszk van, mindenki szerepet játszik. A Madame tulajdonképpen művész, lakberendező, aki sokféle stílusban rendezi be a helyiségeket, a szalonokat, az ügyfelek kívánságainak megfelelően, azaz másoknak teremt szereplehetőséget. Valójában a történet arról szól, hogy a bordély madame-ját kérik fel a királynő szerepére, amit ő elvállal, gyakorol, majd visszaadja.
Alföldi Róbertnek láttam már sok rendezését, ismerem a hozzáállását, hogy ő is úgy tekint a kabaréra, mint egy \"felsőbb\" műfajra. Az ő világa nagyon passzolna Genet-éhez. A franciák szikár álláspontjától eltérő rendezés egy olyan előadást hozhat létre, amely mulatságosságával erősíti a történet valóságosságát.