\"A Borotvaélen táncoló figurákat szeretem\" - Beszélgetés Bándi János operaénekessel

Május 31-én mutatta be az Operaház Csajkovszkij operáját, a Pikk dámát. Hermann szerepében Bándi János mutatkozott be átütő sikert aratva, s bár eredetileg csak négyszer kellett volna Hermann jelmezébe bújnia, a június 7-i előadáson az orosz tenor indiszponáltsága miatt a második felvonástól Bándi János folytatta az előadást, majd a további előadásokat is ő énekelte el.

- Túl van a Pikk dáma előadás-sorozaton, 3 hét alatt 7 előadáson keltette életre Hermannt, ebből egy bravúros beugrás.. Hogy érzi magát?

- Fáradtan. Nagyon kimerítő évad áll mögöttem: két bemutatóm volt - A vajda tornya, A Pikk dáma, ezenkívül beálltam A walkürbe - ezek rengeteg próbával jártak, hiszen Tarján szerepe A vajdában és Siegmund teljesen új feladatok voltak. Ráadásul a repertoáron levő darabjaimat is énekelnem kellett a próbaidőszakokban, és ezek sok energiámat felemésztették. De nem panaszkodom, mert a sok munka meghozta gyümölcsét: sikeresen mutatkoztam be új szerepeimben, és erre büszke vagyok.

- Úgy tudom, a Pikk dáma Hermannját, már több helyen is énekelte külföldön.

- Valóban, először 2000-ben Wiesbadenben keltettem életre a főhőst, majd Koppenhágában a Királyi Operában, és egy előadáson Vilniusban is. Az itthoni bemutatóig kb. 20-szor énekeltem, tehát már jól tudtam a szerepet, de a rendezés nehézségei, illetve a zene mívessége, igényessége miatt új betanulásnak számított nekem is.

- Az orosz alkotógárdával - gondolok itt elsősorban Jurij Szimonov karmesterre és Vagyim Milkov rendezőre - hogyan tudott együtt dolgozni a próbák során?

- Szimonov próbamódszere eleinte nagyon fárasztó volt számomra. Ő rendkívüli egyéniség, nagyon szigorú és igényes karmester, rendkívül aprólékosan dolgozik, minden ütemet, frázist alaposan kidolgoz. Néha úgy éreztem, mintha lemezfelvételen lennék. Egy idő után azonban egyre jobban megértettem és értékeltem a módszereit, és a nagy igényességének köszönhetően egy nagyszerű előadást hoztunk létre. A rendezővel remekül tudtam együtt dolgozni, mert ő éppolyan egzaltált egyéniség, mint én! Igazi megszállott ember, és nagy orosz lélek. Nagyon jól összetalálkoztunk ebben a darabban: egy egzaltált figurát énekel egy egzaltált magyar énekes, egy egzaltált orosz rendező rendezésében, egy nagyon szigorú és fegyelmezett karmester dirigálásával, és ettől egy kiváló előadás született. Fantasztikus élmény volt számomra ilyen rendkívüli mesterekkel együtt dolgozni.

- Nálunk hagyományos rendezésben került színre az opera. Külföldön milyen koncepciókban játszotta Harmannt, és milyen különbségeket lát a rendezések között?

- Igazi próbafolyamatban csak Wiesbadenben vettem részt, ahol sorozatot énekeltem a operából, Koppenhágában és Vilniusban egy kész rendezésbe álltam be. Vilniusban hagyományos felfogásban ment a darab, Wiesbadenben és Koppenhágában egy rövidebb változatban került színre, a báli képből kimaradt a pásztorjáték és a balett. Zeneileg tempóban is voltak különbségek, és ez megváltoztatta az egész darabot. Wiesbadenben pörgőbbre vette a karmester az egész operát, például Hermann utolsó, kaszinóbeli áriozóját gyorsabban, kuplészerűen énekeltem, s úgy csak egy bordalnak hatott. Szimonov lassúbb tempót vett, az ő értelmezésében ez nem egyszerű bordal, hiszen ez az ária életről és halálról, múltról és jövőről szól, arról, hogyan viszonyulunk az életünkhöz mi, emberek. Szimonovnál tehát filozofikus tartalma van a dalnak, és ettől az egész opera más dimenzióba kerül. Teljesen megbarátkoztam ezzel a filozofikus felfogással, és valószínű, hogy most már nehezen tudnám kuplénak énekelni ezt az áriát.

- Ezek szerint a hazai rendezés megváltoztatta felfogását Hermannról és a darabról?

- Igen, érett bennem ez a darab, és egy teljesen új figura született az alkotófolyamat során. Most már nem tudnám úgy eljátszani Hermannt, mint Wiesbadenben, bár az a rendezés akkor nekem, aki először találkoztam a darabbal, nagyon tetszett. De Milkov rendezése és Szimonov zenei felfogása teljesen felforgatott engem, megváltoztatta a darabról és a figiráról alkotott elképzelésemet. Ettől a produkciótól kaptam eddig a legtöbbet.

- Hermann rendkívül szenvedélyes, sokoldalú figura. Önhöz közel állnak az ilyen hősök, akik igen szuggesztív játékot igényelnek, széles érzelmi skálán mozognak és a végletekig elmennek, gondolok itt Otellóra, ami szintén sikerszerepe.

- Valóban Otello és Hermann a két legérdekesebb és legsikeresebb szerepem. Azért tudtam ennyire azonosulni ezekkel a szerepekkel, mert a színpadi egyéniségemhez is közelebb állnak a borotvaélen táncoló figurák. Érdekesebbnek találom őket, mint a hősszerepeket - Radamest vagy Manricót -, melyeket kissé egysíkúnak tartok. Az Otellót nem tudom megunni, pedig több mint százszor énekeltem, de mindig ad valami újat, mindig más oldaláról tudom megközelíteni a figurát. Hermann is ilyen sokrétű szerep, játékszenvedélytől űzött és megtébolyodó figura. Mindig újabb felfedezéseket teszek alakítása közben, igen árnyalt játéklehetőségre és éneklésre ad alkalmat. Nagyon szeretem Hermannt, most ez a legkedvesebb szerepem. Annyiban hasonlítunk, hogy én is \"szenvedélyesen\" lottózom.

- Ön átütő sikert aratott januárban a Walkür Siegmundjaként. Korábban csak A bolygó hollandi Erikjét énekelte a Wagner-repertoárból. Bemutatkozása A walkürben azt jelenti, hogy szeretné a Wagner-szerepeket is birtokba venni?

- Ezt én is megkérdeztem magamtól, mielőtt elvállaltam Siegmundot. Egyrészt úgy éreztem, hogy nem lenne teljes a pályám, ha kihagynám a tipikus Wagner-szerepeket (hiszen Erik nem az, mert a Hollandi Wagner legolaszosabb műve - operai felfogás szerint). Másrészt sajnáltam, hogy azok a Wagner-hősök, amelyek dallamosabbak - Lohengrin, Tannhäuser, Parsifal, Mesterdalnokok Walterja - és szépen elvezettek volna engem a Ringig, kimaradtak a repertoáromból. Így az első Wagner-szerepem Siegmund lett, és gyakorlatilag másfél hónap alatt abszolváltam. Szerencsére más feladatom akkoriban nem volt, így a felkészülési időszakban szinte minden energiámat erre a szerepre tudtam összpontosítottam. Naponta több korrepetitorral is dolgoztam. Sokan féltettek, hogy fogom bírni hangilag, de minél többet énekeltem, annál jobban ment. Siegmund szerepe, vele együtt Wagner csodálatos zenéje egyre inkább a hatalmába kerített. Az is motivált, hogy megmutathassam, Wagnert is tudok énekelni.

- Ehhez nem fér kétség, a közönség hosszasan ünnepelte, a szakma is méltatta. Lesz folytatás, elképzelhető, hogy elénekli Siegfriedet is?

- Még nem kértek fel rá, de szeretném megtanulni, különben csonkának érzem a Ringet. De a két Siegfried hatalmas mennyiségű anyag, nem tudom, mikor jut időm a megtanulására, mert a jövő évadom is elég sűrű lesz.

- Nyáron sem pihen sokat, hiszen júliusban Esztergomban a Carmen Don Joséját énekli, augusztusban a Budafest fesztiválon két Verdi-Puccini gálaesten és az Otello címszerepében lép fel. Az új évadban milyen feladatok várják?

- Szeptemberben Bangkokba utazom az Operaház társulatával, ahol a Turandot Kalafját énekelem. Itthon régi szerepeimben - az Otellóban, Aidában, Trubadúrban, A vajda tornyában, Parasztbecsületben és a Bajazzókban - láthat-hallhat a közönség. Egy új bemutatóban is részt veszek, Janacek Jenufa című, nálunk rég nem játszott operájában Lacát alakítom. Érdekesség, hogy a művet eredeti -cseh- nyelven fogjuk játszani, úgyhogy ennek a szerepnek a betanulása nem kis feladatot jelent számomra.