"2008 és Miskolc nagy fordulatot hozott az életembe" (Horváth István)

A Tavaszi Fesztivál egyik kiemelkedő operaprodukciója volt Rossini Ory grófja című vígoperájának előadása a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának közreműködésével. Az esten a címszerepet éneklő-alakító Horváth Istvánnal beszélgettünk.

   - Mi volt az első operaélménye?

   - Tizenhat évesen a Tosca a Pécsi Nemzeti Színházban. Annyira megragadott, hogy hatszor megnéztem, a jegyszedő nénik már nevettek, amikor újból megláttak.

   - Emlékszik még a szereposztásra?

   - Győrfi Pisti volt Cavaradossi, Egri Sanyi pedig Scarpia. Ők vannak most előttem.

   - A festő szerepe talán önt is meg találja egyszer...

   - Hagyok még neki időt...

   - Alig tudunk önről valamit. Hol indult a pálya?

   - A Pécsi Kodály Zoltán Gimnázium ének-zene szakára jártam. Az itt töltött éveim alatt elkezdtem a Pécsi Kántorképzőt, ott már hangképzés is volt, Kuti Ági tanított. Ő tanácsolta, hogy érdemes lenne a hangommal alaposabban foglalkozni, ezért továbbküldött Pilláry Endrénéhez, Eszti nénihez, aki két évig tanított. 1999-ben felvettek a PTE Művészetei Karának ének-zene, karvezetés szakra, ahonnan egy év múlva átjelentkeztem az akkori Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma PTE Művészeti Kar) pécsi, kihelyezett tagozatára, magánének szakra.

   - Ekkor már eldőlt, hogy operaénekes lesz?

   - Bukszár Márta, akkori (és jelenlegi) tanárom soha nem mondta azt, hogy belőlem operaénekes lesz. Mindig annyit mondott, amennyit kellett: "Istvánka, tanulni kell, és több lábon állni, rengeteg apróbb dolognak kell összejönnie ahhoz, hogy a pályára kerülhess".

   - De aztán gond nélkül színpadra léphetett Pécsett.

   - Szerencsém volt, kis szerepekkel kezdhettem a pályát 2005-ben. Mozart meseoperájával, a Bastien és Bastiennel, valamint egy fiatal pécsi karmester-zeneszerző, Wirth Marci Találkozás egy fiatalemberrel című operájával. Egy évvel később a Varázsfuvolában az Őrt, állót és az Első papot énekeltem, a következő évben a Traviatában voltam Gaston, majd a Hoffmann meséjében Nathaniel.

   - Hogyan került Miskolcra?

   - Éppen a Hoffmannt próbáltunk, amikor szólt Gábor Géza barátom: "Miskolcon a Sevillaiba Almavivát keresnek, a Te hangod illene a szerephez, biztos el tudnád énekelni". Ezen ne múljék, gondoltam, Géza megbeszélt egy meghallgatást, én pedig elmentem. Váradi Katalin, a színház zeneigazgatója meghallgatott először Budapesten, majd egy meghallgatásra meghívott Miskolcra. A darab rendezője, Halasi Imre már látott a Hoffmann próbáin, és a rutintalanságom ellenére is bizalmat szavazott. Nagyon hálás vagyok érte! Így 2008 és Miskolc nagy fordulatot hozott az életembe.

   - Volt lámpaláza?

   - Persze, hogy volt. A miskolci színház akusztikája nagyon meglepett. Amikor az első zenekaros próbán kimentem a színpadra, teljesen "összementem", hogyan fogok itt énekelni, és hogyan megy át a hangom a zenekaron? Először ellankadtam, a hatodik-hetedik előadás után kezdtem csak magam "otthon érezni." De az az "otthon" ma már nagyon fontos nekem.

   - Bizonyára a kollegák is segítették.

   - Igen, akkor találkoztam többek között Kováts Kolossal, aki az énekmestert alakította. Nagy élmény volt vele egy színpadon lenni, rögtön a pályám kezdetén. Mindenki sokat segített, biztatott. Baráti hangulatban dolgoztunk, és dolgozunk azóta is egy nagyszerű karmester, Váradi Katalin pálcája alatt.

   - Miskolc után mi következett?

   - Szeged. A sevillai borbélyban hallott Gyüdi Sándor igazgató és Anger Ferenc rendező. Meghallgatásra hívtak, de az nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, legyintettem, ebből nem lesz semmi. Gyüdi azonban visszahívott, hogy hozzak egy olyan áriát, amely magas. Vittem az Olasz énekest a Rózsalovagból. Na, ez már jobban sikerült - szerintük is. Ekkor odaadták az Ory grófja egyik áriáját a régi fordításban. Megtanultam, már az első hangoknál éreztem, ez jó, nekem való, a tanárnőm is így látta. Visszamentem, azt mondták, akkor énekeltem a legjobban, és megkaptam a szerepet. A darabot Anger Ferenc és Kenesey Judit újrafordította, a nagy munka miatt a kottát október 27-én kaptam meg, és január közepére volt kitűzve a premier. Ez igazából még nem is lett volna probléma, csak én októberben kezdtem próbálni a Cosit Miskolcon. Tudtam, hogy a kettő nem fog együtt menni.

   - Alig maradt idő a felkészülésre...

   - Éreztem, hogy ez így nem lesz jó, hiszen közben teljes állásban tanítottam is. Azért lett volna jó a kotta nyáron, mert akkor zavartalanul tanulhattam volna. Elmondtam gondjaimat Gyüdi Sándornak. Gondolkodási időt kaptam, de éreztem, ezt nekem meg kell csinálnom, ebből nem maradhatok ki. December 8-án volt az első rendelkező próba, mindenki fújta már a szerepét, én meg csak azt az egy áriát tudtam, azt is a régi szöveggel. A délelőtti próbák és az ebéd után odaültem a zongora elé, úgy tanultam, és fokról fokra sikerült behoznom a lemaradásomat. Négy hét alatt tanultam meg a darabot, és tudtam, hogy a premier utáni héten - amikor a legfáradtabb az ember - öt előadásom lesz, három Cosi és két Ory. Hála Istennek, minden rendben ment, de megfogadtam, hogy többet ilyet nem csinálok.

   - Honnan ez a kicsattanó életkedv, a derű, a humor? "Átjött" a nézőtérre a játékkedve.

   - Mit csináljak? Ilyen a természetem. A premieren szorongtam, éreztem, kevés időm volt a felkészülésre. Leginkább arra figyeltem, hogy hangilag minél korrektebb legyen, hiszen aki ismeri ezt az operát, tudja, hogy Ory gróf szólama a végletekig ki van feszítve. Aztán előadásról előadásra sikerült oldódnom, és tulajdonképpen a budapesti volt az, amelyikre már igazán jó szívvel gondolhatok. Ebben sokat segített az is, hogy Miklósa Erikával is próbáltunk. A rendező meg azt mondta, nekem úgyis mindig a hülyeségen jár az eszem, engedjem ki, most igazán belefér, ha sok, akkor úgyis szól. Három hónap alatt tudhattuk le a tíz előadást, s mivel nem volt közte több hónapos szünet, beérett a produkció.

   - Hogyan tovább?

   - Júniusban a Miskolci Operafesztiválon Strauss Daphné című operájában énekelem Leukippos szerepét. Emellett a Carmina Burana tenorszólóját is fogom énekelni a Scala énekkarával. Ezek nagyon szép feladatok.

   - Láttam nevét az operaházi Kalendáriumban, Almavivát fog énekelni a Sevillaiban.

   - Többen szóltak már, kollegák is, de hivatalos felkérést nem kaptam.

   - Szerepálmok?

   - Ernesto a Don Pasqualéban, Nemorino a Bájitalban, és szívesen énekelném a Puritánokat is. És természetesen csak olyan szerepeket vállalnék el, amelyek a hangfajomnak valók. Remélem, egyszer az Operaházban is szereplési lehetőséget kapok majd.