Zeneszámok

Nem is olyan rég hírt adtunk egy tanulmányról, amely az amerikai koncertlátogatókról készült. Nos, nincs róla tudomásom, hogy Magyarországon mostanában készült volna hasonló jellegű felmérés, mindenesetre megkerestem a - számomra - fellelhető információkat, hogy megnézzem, mi jellemző ma itthon a kulturális fogyasztásra, koncertlátogatásra.

A komolyzenei koncertéletre az 1990-es évek utolsó harmadáig a visszaesés volt jellemző, azóta élénkülésről számolhatunk be, és a kínálat is egyértelműen szélesedett. A KSH ugyan csak a Nemzeti Filharmónia által szervezett hangversenyeket tartja nyilván, de mivel ez a szervezet a koncertek mintegy 20 százalékának gazdája, ezért az adatokból le lehet vonni némi következtetést. A legtöbb rendezvény zenekari koncert és kamarazenei esemény, ezek együttesen a kínálat 80%-át teszik ki. A Filharmónia adataiból az is kiderül, hogy a hangversenyek szaporodásával a koncertlátogatók száma is nő: nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy nem több ember látogatott több eseményre, hanem ugyanazok mentek el több koncertre.

Az is jellemző - ez már egy 1996-os MTA-tanulmányból derül ki -, hogy a hangversenyek látogatása egyre inkább a felsőbb rétegek mulatsága, meg persze a fanatikus rajongóké. (Az érintettek akkor a teljes lakosság 3 százalékát tették ki.) Varsányi Gyula említi tanulmányában, hogy egyes megjegyzések szerint visszatértünk az 1945 előtti gyakorlathoz, a közönség ugyanis rendkívül rétegzett, széttöredezett társadalmi képet mutat. Ez persze mindig is így volt, de ma ezek a rétegek nem, vagy csak igen nehezen átjárhatók. Ma a kultúrában nincsenek integráló minták, nem létezik az a nagyobb bázisú, domináns középréteg, amely mintaadóvá tudna válni.

Persze mindehhez az is hozzájárul, hogy a koncertjegyek, a CD-k jelentősen drágultak. A KSH árindexei között megtalálható a színház és hangverseny kategória. A hivatalos adatok szerint ezek az árak 1999 óta több mint másfélszeresükre nőttek.

A lakosság 2001-ben éves kiadásainak 5-6 százalékát költötte művelődésre, szórakozásra, de ennek nagy részét a szórakoztatóelektronikai cikkek tették ki. Színház- és hangversenyjegyre 5, illetve 6 milliárdot költöttek (míg mozijegyre 10, könyvre 33 milliárdot adtak ki). Egy háztartásra átlagban így is csupán 1553 Ft jut egy évben (persze ebben szerepelnek azok is, akik egyáltalán nem költenek ilyesmire). Budapesten többet költenek kultúrára, hiszen a fővárosban a legnagyobb a kínálat és az árszínvonal.

A Tárki felmérése szerint a nők körében többen vannak a rendszeresen könyvet olvasók és a színházba, hangversenyre járók, míg a férfiak többen olvasnak újságot, sporttal együtt pedig már kimagaslóan vezetnek a szabadidős elfoglaltságok terén. A korosztályokat illetően pedig annyi információt sikerült felhajtani, hogy a 20 év alattiak feleannyi időt töltenek kulturális tevékenységgel (mozi, színház, múzeum stb.) szabadidejükben, mint a 80-as évek közepén. Ha ez így marad, elgondolkodhatunk, nem lenne-e jobb a koncerteket és a többi eseményt nyugdíjas klubbá alakítani.

Térjünk át a zenére: 2000-ben 16 milliárd forint bevétel származott CD-eladásból. Az itthon kiadott lemezek 7 százalékát teszi ki a klasszikus zene, ami ugyanannyi, mint az EU-ban - eszerint tehát jól állunk. Bár ez nem azt jelenti, hogy a klasszikusokat meg is veszik, csupán azt, hogy kiadják. Emellett pedig a hazai kiadásokban minimális a magyar közreműködő.

A kottakiadás évi 270-290 ezer példány körül stabilizálódott, viszont egyre kevesebb magyar szerző műve jelenik meg ebben a formában (Talán a Kodály: Bicíniumok és a Tegzes: Hétfokú olvasógyakorlatok a kivétel). A piacról pedig szinte teljesen eltűntek a régen oly népszerű, magyar tudósok tollából származó zenei ismeretterjesztő sorozatok.

A tévékben szörnyen kevés a komolyzenei műsor. Az ORTT 2001-es tanulmánya nem hoz ugyan erre konkrét adatot, de az bizonyos, hogy a zenei műsorok (ebben a kategóriában klasszikus zene, operett, magyar nóta és rock egyaránt megtalálható) az összes műsornak csupán 3,7 százalékát teszik ki. Ez az arány azért ilyen magas, mert az M2 a maga 7 százalékával igencsak elhúzza a mezőnyt (és ez tényleg többnyire komolyzene), de abban is biztosak lehetünk, hogy az RTLKlub 3,5 százaléka nem a komoly tartományba tartozik.
A Testület egy másik kategóriájában szintén szerepel a komolyzene, ezt elitkultúrának nevezi el. Funkció szerint tekintve az elitkultúra szereplése a képernyőn már egy kicsit jobb helyzetet mutat: ez a műsorok 23,1 százaléka, amiben ismét a Duna TV viszi a prímet (40%), de ebben az RTL marad le leginkább (2,8%).