Zene a csapból - újratöltve

Nemrég írtam a Berlini Filharmonikusok Digitális Koncertterméről, és tervezem más online zeneforrások szemlézését, értékelését, bírálását – vagy éppen ajánlását – is, de előre hangsúlyozom, ezek közül egyetlen egy sem pótolja a hangversenyélményt, és sajnos a felvételek gyűjtését sem.

Mindezek közül a YouTube valószínűleg a leghasznosabb, és egyben a legkevésbé értékes zeneforrás.

A hasznossága leginkább a hatalmas adatbázisban rejlik, alig van olyan szerző és olyan mű, amit ott nem találunk. Megnyugtató, hogy bár az egészet nyilvánvalóan nem a komolyzenére találták ki, mégis, Machaut-miséktől kezdve Dukay Barnabásig gyakorlatilag minden van. Lehet, hogy nem pontosan az az opus és nem az az előadás, mégis, nagyon sokszor kisegített már, amikor egyszerűen csak azonosítani szerettem volna egy darabot, vagy egy művészt.

Nem is olyan ritka, hogy autóban ülve tűnik fel valami a rádióban, de nincs alkalmam megvárni a vége-konferálást. A hangszerelés, a harmóniafordulatok, általában a stílus alapján ugyan vannak határozott tippjeim, mégis megnyugtató hazaérve odakattintani és egy biccentéssel nyugtázni: igazam volt. Az is jó, hogy ha egy érdeklődő nebulónak szeretném felhívni a figyelmét valamire, arra elegendő néhány hatásos részlet, és nem kell az otthoni gyűjteményből kikeresni az adott felvonás adott jelenetét.

Félek, hogy a hátrányok felsorolása tovább fog tartani.

Legtöbbször felületes és hiányos a mellékelt leírás, sőt, gyakran egyáltalán nem is létezik. Az egy dolog, hogy a közreműködőket nem sorolják fel, de van, hogy a meglelt művet sem sikerül megbízhatóan azonosítani.
A fellépő művészeket még akkor szokták legjobban annotálni, ha teljesen ismeretlen amatőrökről van szó. Nem baj, az egyébként gyakran külön vidám és tanulságos, ha mondjuk a Ruszlán és Ludmilla-nyitányt nem csak a leningrádiakkal hallgathatunk meg (Mravinszkij vezényletével természetesen), hanem a Greater Bridgeport Youth Orchestra, sőt – horribile dictu – a South West Trains Band előadásában is...

A felvételek technikai minősége gyakran mozog a siralmas és a katasztrofális között. A feltöltők számára nincs semmilyen megkötés, felrakhatnak akár mobiltelefonnal készült klipet, tv-ből lementett felvételt, vagy közvetlenül DVD-ről másolt filmet.
Más kérdés, hogy ordíthat a képről a veszteséges tömörítés okozta torzítás, szólhat szörnyen az mp3, van jelenet, amiből még így is átsüt az igazi művészi felkészültség és igény.
http://www.youtube.com/watch?v=ZtdE25ZCH4g

Ezekből lenne nagyon jó beszerezni egy elfogadható minőségű eredetit, igazolva azt a felismerést, hogy NEM az interneten megosztott másolatok teszik a tönkre a kiadóipart, sőt, azok legtöbbször ingyen reklámként működnek. Az összképhez hozzátartozik, hogy éppen ez imént idézett DVD az Amazonon most „unavailable”, a CD Universe pedig azzal hesseget el, hogy az 1-es régiókódú felvétel magyarországi készülékeken nem játszható le. Lehet, hogy nem voltam elég kitartó, de semmilyen forrást nem találtam, ahonnan ez a film megrendelhető lett volna...

Nincs a YouTube-on olyan felvétel, ami nem csak részlet, és technikailag is elfogadható?

Nem sok, és nem is biztos, hogy pont az, amire éppen szükségünk volna, de azért akad.

Találhatunk akár teljes operafelvételeket is. Az általam vadászottak között az időtartam-rekorder egy Rózsalovag Soltival (Kiri Te Kanawa, Barbara Bonney, Aage Haugland etc.)
http://www.youtube.com/watch?v=3D7abQTy71I
– ezt végignézni majdnem három és fél óra –, sajnos nem éppen HDTV, de a Covent Gardenből több későbbi teljes felvétel meglepően jó (nagyméretű tv-n is élvezhető) minőségben van fent. Például ez a Tosca is ide sorolható
(Tosca : Angela Gheorghiu, Jonas Kaufmann, Bryn Terfel, Pappano).

Ha tudunk kisebb minőségi engedményeket tenni, akkor azért nagyon-nagyon sok mindent találunk. A lista tényleg hosszú, inkább nem sorolom, de a fontosabb operákból többfélét is megtekinthetünk. Például választhatunk Traviatát, ha a főszerepében Renée Fleming, vagy Netrebko a kedvencünk (mindkettőben Villazón a partner),
http://www.youtube.com/watch?v=fKZGI9uXbKc
http://www.youtube.com/watch?v=M57PfVGRR78
de a Glyndebourne Fesztivál felvétele is elérhető (Marie McLaughlin, Walter MacNeil, Brent Ellis, Haitink).
http://www.youtube.com/watch?v=49UZa0TO2zQ

Aki pedig jobban szereti a tradicionális-kosztümös operákat, az választhatja Franco Zeffirelli filmjét (Teresa Stratas, Plácido Domingo, Cornell MacNeil).
http://www.youtube.com/watch?v=JVrmbRHa-vk

Sajnos, a legkevésbé sem lehetünk biztosak abban, hogy amit egyszer megtaláltunk, megtaláljuk később is! Lehet, hogy mire a cikk megjelenik, az a néhány link is elérhetetlen lesz, amit az imént közreadtam?

Adódik a kérdés: vajon lehet-e YouTube-felvételeket saját gépünkre menteni, esetleg valamilyen hordozón (szigorúan saját használatra) archiválni?

Természetesen lehet. A legtöbb webrádió, illetve hasonló módon adatfolyamot közreadó weboldal nem tesz ki semmilyen letöltést elindító gombot (ugyanis akkor lényegesen magasabb jogíjat kellene fizetnie), de a mentést teljesen megakadályozni nem lehet. Ha egyszer egy digitális tartalom az internetről eljutott a mi gépünkig, akkor azt ott is lehet marasztalni! Van, amikor csak nagyon körülményesen, és van, amikor nagyon egyszerűen. A Berlini Filharmonikusok Digitális Koncertterme az előző csoportba tartozik, a YouTube inkább a másodikba.

Sajnos Macintosh gépen nincs ilyen tapasztalatom, de Windows rendszereken például el lehet indulni itt:

Nekem Linuxon a youtube-dl, mplayer, mencoder parancssoros programok váltak be.

Szóval eltenni, archiválni éppen lehet, de nyugodt nem vagyok. Kíváncsiságomat és zeneéhségemet kielégíthetik az így eltett koncertközvetítések és operafelvételek, de a gyűjtőszenvedélyemet nem. Jó, hogy egy letöltött felvételt megnézhetek később is, de véletlenül sincs az az érzésem, hogy óvandó, megőrzendő értékhez jutottam hozzá.

Könyveimet – sőt, bakelitlemezeimet – gondosan elteszem, akár unokáim is örökölhetik, vagy elcserélhetik, ha úgy tartja kedvük. De a YouTube-ról elmentett videó saját tulajdonként is értéktelen. Megnézzük, meghallgatjuk, használjuk, elfelejtjük...