Városok városai - Pályázatok az Európa Kulturális Fővárosa címre (2.)

Ígéret szép szó: ezúttal az \"üveges\" városok, Budapest és Debrecen kerülnek terítékre. A pályázatok tekintetében ez az üveg némiképp homokfúvott, ugyanis látni, de csak homályosan, mi is kerekedne, ha e két város valamelyike lenne Európa Kulturális Fővárosa.

Budapest: Egy gigantopolisz megalomániája

Míg néhányan a kulturális decentralizáció jegyében pályáznak, addig a főváros nemes egyszerűséggel abból indul ki, hogy őt lehetetlen legyőzni, és fel is ajánlja, hogy a többi pályázónak juttat némi morzsát, azaz helyet szorít majd 2010-ben. Tényleg kérdéses, ki szoríthatja meg a kulturális téren szinte hegemón Budapestet. Hiszen a főváros - természetesen - az összes ott székelő kulturális intézményt a magáénak mondja, legyen az állami (országos) vagy városi, ily módon pályázata részének tekinti többek közt a Nemzeti Filharmonikusokat, a Nemzeti Hangversenytermet vagy a Magyar Állami Operaházat, mondjuk az Óbudai Társaskör mellett (és itt most csak a komolyzenei elemekre tértünk ki).

A megszokott kulturális programok, a pezsgés adja alapját a pályázatnak (a Budapesti Tavaszi Fesztivál a húzónév, mely 2010-ben lesz 30 éves), ehhez a környező nagyobb komolyzenei rendezvények (szentendrei tavaszi/nyári fesztivál, kecskeméti Kodály Fesztivál, esztergomi Monteverdi Kórusfesztivál, martonvásári Beethoven-estek) is csatlakoztak. Emellett a pályázat egy sor nagyra törő, városrendezésinek mondható tervvel egészül ki, fókuszban a vízzel, azaz a Dunával és az \"élhető nagyváros\" fogalmával, mely egyben természetvédelmet és kulturált, élvezhető közeget is jelent.

A \"nagy durranás\" az üvegbuborék-projekt - de ez már ismerős lehet máshonnan: 2003-ban Graz volt Európa Kulturális Fővárosa, ők rukkoltak elő ezzel a látványossággal. A pesti buborék a Margit hídnál épülne a Dunára. A folyóhoz kapcsolódóan Vízfesztivál szerepel a tervekben, s benne vízi hangszerfesztivál - a komolyzene víz vagy Duna témájú zeneművek \"megrendelése\" révén kapna helyet. Ars Danubiana címmel \"történetileg megalapozott, illetve kortárs művészeti tendenciáit képviselő minőségi produkciók\" várhatók, míg a \"fürdővárosi imagázs\"-t (sic) crossover performance-ok erősítenék a fővárosi uszodákban, fürdőkben.

A városrendezés nagy vonalakban egyrészt a Gázgyári negyed felújítását (benne pl. egyetemi zenei fakultás elhelyezése, alkotóterek kialakítása), valamint a Közraktárak művészeti, valamint bohémnegyeddé alakítását, illetve a Duna-korzó, a Várkert-bazár megnyitását takarja. (Tágabb értelmezésben a teljes Podmaniczky Terv, 4-es metróstul, közlekedésszervezéssel, de még a Váci utca környékének renoválásával is benne foglaltatik.)

A 2010-es Erkel-emlékév csak említés szintjén, a Nemzetközi Kortárszenei Fesztivál megrendezése konkrétan is szerepel a pályázatban. Utóbbira az addig a Közraktárak közelében megépülő BMC Zenecsarnokban kerülne sor, hogy \"bemutassák és összehasonlíthassák a magyar és külföldi kortárs műveket\".

Számtalan nagy gondolat, óriási tervek szerepelnek ebben a pályázatban, melynek magva egy nagyszabású város(át)építés, azaz az újabb helyszínek terve, némi városszínesítéssel. A lehetséges kulturális eseményeket, rendezvénysorozatokat azonban csak érintőlegesen, homályosan, hangzatos PR-mondatokban említik (pl.: \"színház, tánc, zene és cirkusz, átfogó, az aktuális nemzetközi trendeket bemutató, a fiatalokat fókuszba állító rendezvénysorozat\"). Ilyetén módon pediglen - úgy gondolom - kulturális fővárosi pályázatként elégtelent nyújtott be Budapest. De legyőzhetetlent.

Budapest pályázata letölthető pdf formátumban

Debrecen: Főnixtojás

Debrecen is nagyszabású tervekkel készül. Sokan úgy gondolják, a cívisváros nem alkalmas kulturális fővárosnak, mások persze pozitívan állnak a pályázathoz. Pedig Debrecen kakukktojás - nem is pályázatot adott be. A Teret nyerünk címmel ellátott anyag filozofikus eszmefuttatás egyfajta új kulturális és lakótérről, amilyen Debrecen szeretne lenni. Ennek megfelelően a pályázat tulajdonképpen egy fejlesztési terv, olyan projektekkel, melyek javarészt így is, úgy is megvalósulnak (ha és amennyiben a távolabbi jövőben is jut rá pénz, no meg politikai akarat).

Szinte az egyetlen, tisztán 2010-hez köthető és óriási visszhangot keltő ötlet az üveghegyé: ez egy, a Nagytemplom elé tervezett építészeti installáció, melyet Tanigucsi Josio álmodhat meg, ha a cívisek győznek. A további projektek is többnyire a tereket érintik: épített és természeti terek kapják a hangsúlyt, a lassan elkészülő Kölcsey-központ (benne egy új hangversenyteremmel), egy teljes kiállítási negyed (tulajdonképpen a belváros egy része), s benne számos múzeum (MODEM - Modern Művészeti Központ, Temetőmúzeum, Regionális Zsidóságtörténeti Múzeum, Debreceni Orvostörténeti Múzeum stb.).

A Nagyerdő és a Nagytemplom nevének fantáziadús felhasználásával készül a Nagy-tó, valamint kulcsprojektként a Lúdas Matyi-park (vidámpark és állatkert) fejlesztése is cél. A Városok, falvak szövetsége egyesület révén kulturális régió alakulhat ki, csaknem kétszáz határon inneni és túli település bevonásával.

A korábbi - a Café Momusban is megjelent - tervek némiképp módosulva szerepelnek a pályázatban, de elmondható, hogy az anyag a már meglévő komolyzenei értékeket is csak részben hasznosítja. A Zongora ünnepe keleten a tervek szerint 2010-ben már 30 településen, köztük Debrecenben és környékén is zajlana; ide számít a Tiszaháti művészeti fesztivál, a Kórusok Európai Nagydíjáért folyó verseny 2010-es fordulója is.

Új ötlet - és már beszámoltunk róla - az Európai Kamarazenei Akadémia, melyben magyar részről Debrecen vállal szerepet, egyebek mellett úgy, hogy hat európai várost lát vendégül, amelyek - többek közt - komolyzenei produkciókat is hozhatnak. Az átalakítás által is felfejleszteni kívánt Debreceni Kodály Kórus, a Debreceni Filharmonikus Zenekar és a színház operatagozata, esetleg nagyzenekari, oratorikus, operaprodukciók egyáltalán nem jelennek meg a tervek között, pedig külön hangsúlyt kap, hogy milyen jó oktatási rendszer és hagyomány jellemzi a debreceni zenei életet.

Mintha mindent csak megmutatni akarnának. Valahol azonban elvész az alkotói fázis. Az, hogy nekik is kell tér, idő. A koncepció világos, igaz, kissé eltolódott a képzőművészetek és az építkezések irányába, de elfogadható. Csakhogy egy kulturális fővárosnak nem elég önmagát - ha felfejlesztetett valóját is - adni. Valami magasabb, összetettebb célnak kell lebegni a szem előtt: a tartalmas kulturális sokszínűségnek, mint amilyenek Debrecen jelképének, a főnixmadárnak a tollai.

Debrecen pályázata: még nincs fent a neten