Van-e végromlás, és mennyi részünk van benne?

Nemrég fontosnak tartottam Önöknek is elmesélni azt a benyomásomat, hogy manapság a komolyzenei – illetve általában a kulturális – kínálat bővülése jelentősen megmozgatja és aktivizálja közönséget is. Akár örvendezhetnénk is a dolgok alakulása fölött, ha nem találkoznánk gyakorta a teljesen ellenkező véleménnyel.

A \"végveszélyben a komolyzene a Magyar Rádióban\", esetleg a \"válságban a zeneoktatás\" állítások külön-külön is szinte állandóan felbukkannak. A sirámok egy része legtöbbször élőszóban hangzik el, és valami meghatározatlanul ködös, többes számú harmadik rovására írja a végromlást. Ez utóbbi mondásokkal persze nem könnyű mit kezdeni, de a zeneoktatás válsága már megérné a nagyon komoly odafigyelést, és amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a kultúra úgy általában, valóban kiszorulni látszik a \"közszolgálati\" médiából. (A kereskedelmire pedig már korábban sem volt jellemző...)
A helyzettel tehát mindenképpen foglalkozni fogunk, habár most egy kicsit sajátos, némileg önző szemszögre szeretnénk kedves Olvasóink figyelmét felhívni.

Például arra a körülményre, hogy ha a komolyzenéből ki is hátrált az állam, legalább az önálló, civil kezdeményezések kissé nagyobb szabadsághoz jutottak. Sajnos vagyok annyira idős, hogy még emlékszem azokra az időkre, amikor a primitív, kézihajtányos stencil-masinákat is hét lakat alatt tartották, ma pedig, ha már egyszer saját újságot gründoltunk magunknak, még egy kevés központi támogatást is kaphatunk. Természetesen azt a pénzt mi igyekszünk megérdemelni, és jól felhasználni. A költséghatékonyságunk mindenesetre egészen biztosan jobb, mint az a Magyar Királyi Rádióban szokásos. Amennyiből ott végkielégítenek egy három hónap plusz egy nap alatt alkalmatlannak bizonyult csúcsvezetőt, mi több évig szolgáljuk olvasnivalóval egyre gyarapodó olvasótáborunkat.

Kicsit megriaszt a gondolat, hogy talán éppen a \"hagyományos\" kommunikációs formák vergődésének köszönhetjük sikereinket, hiszen akármennyire is mélyrepül manapság a Bartók Rádió, mi nem vagyunk – és maradéktalanul nyilván később sem leszünk – képesek helyettesíteni. Viszont olvasottsági adataink \"szárnyalása\" alapján arra gyanakszunk, hogy a komolyzene támogatottsága nem csökken, csak áthelyeződnek a hangsúlyok. Szerintünk a komolyzene-kedvelők nincsenek kevesebben, legfeljebb nem oda járnak, nem oda figyelnek, és nem azt olvassák, mint tíz, pláne húsz évvel ezelőtt.

A Café Momus 1998 óta olvasható, habár a mai formájában, komolyabb mennyiségű olvasnivalóval, közösségi fórumokkal csak 2002 őszétől vagyunk elérhetők.

2003 januárjában (amikor napilappá váltunk) az egész hónap során 3569 olvasó látogatta meg honlapunkat, idén június folyamán 218 968!

Az utóbbi időben jelentkező, különösen meredek növekedés számunkra is feltűnő és elgondolkodtató, de ha egy-egy csúcsot hozzá is köthetünk valamely napi érdekesség, netán botrány érdeklődést generáló hatásához, a görbe többé-kevésbé egyenletes, és önmagáért beszél.

Mi viszont beszéljünk arról, hogy mi mit jelent, mit mérünk, és hogyan mérünk.
Nos: mi semmit és sehogyan. A szolgáltatónk (\"GG. Internet Solutions\") gyűjti az adatokat. Korrektebb és megbízhatóbb is, ha ez nincs a mi kezelésünkben. Mi csak elemezgetjük, mert tanulságos.

Kezdők (esetleg szívesen tódítók) részéről a leggyakoribb hiba a kattintás (\"hit\") és a látogatás (\"visit\") összetévesztése. Az előbbi ugyanis tartalmazza azokat a találatokat is, melyek ugyanarról a gépről, ugyanattól a személytől, ugyanazon felépült kapcsolaton belülről indulnak, azaz a strigula behúzásához a gépnek elegendő már az oldal frissítése is. Mi ezt nem szoktuk figyelembe venni. (Egyébként most júniusban ez a szám kétmillió fölött van.)

A \"visit\" mérőszám nem veszi figyelembe az egy egységen belüli hívás-ismétléseket. Ez a \"valódi\" adat, a látogatók száma (nálunk most júniusban 218 968) már realisztikusabb, bár nekünk így is rendkívül hízelgő.

Fontos még a letöltött oldalak száma, hiszen egy-egy olvasó – hacsak nem tévedésből találta meg az újságunkat – egy-egy alkalommal a Café Momus több oldalát is megnézi. Belelapoz a kedvenc fórumába, elolvassa az aktuális recenziót, és így tovább. Ebből következtetni lehet arra, hogy egy-egy olvasó mennyire mélyed el lapunk tanulmányozásában. A júniusi \"pages\"-adat 2 017 124 volt, ami annyit jelent, hogy látogatóink általában nem álltak azonnal tovább a címoldal megtekintése után, hanem egy-egy alkalommal átlagosan tíz oldalt böngésztek végig!

Nagyon hálásak vagyunk Olvasóink kitartó lelkesedéséért, de nem fogjuk elbízni magunkat. A legutóbbi aktuális látogatottsági \"rekord\" után is pontosan ugyanolyan elszántsággal fogunk dolgozni, mint eddig, és persze reménykedünk abban, hogy a következő hónapokban sem csak saját, kicsiny szerkesztőségi csapatunk tagjai fogják olvasni saját írásaikat.