Van-e élet Kecskeméten?

Mióta elindítottuk lapunkat, tudjuk, hogy az Internetes megjelenés előnyét kihasználva olyan eszköz került a kezünkbe, amivel az egész ország muzsikusaira, hangversenyeire, zenei életére figyelhetünk.
Kezdetben nem volt sok lehetőségünk az ügyek elébe menni, beértük azzal, hogy az így-úgy szemünk elé kerülő eseményekről beszámolhattunk. Amikor sokadszor mentem Szegedre, Kecskeméten átutazóban eszembe jutott, hogy Kodály szülővárosának hangversenyeivel nem találkozunk a műsorajánlóban, nem értesülünk művészeink ottani fellépéseiről és - talán a Miraculum gyermekkart kivéve - kecskeméti együttesek fővárosi fellépéseiről sincs tudomásunk.

Később, a tervszerű figyelés sem tűnt elegendőnek. A Kecskeméti Önkormányzat honlapján található \"kultúra\" rovat gyakorlatilag üres, de az Internetes keresés úgy általában is elég siralmas eredményt hozott. A pszichológia jól ismeri azt a jelenséget, hogy ha nincs elegendő információ, akkor az ember kitalálja azokat...

Lehet, hogy nem igénylik, és nincs is említésre érdemes zenei élet Kecskeméten? Túl közel van a főváros, tehát aki koncertre akar menni, egyszerűen kirándul? Vannak zenei események, csak a menedzsment, a hírverés hiányzik? Lehet, hogy az is van, csak én vagyok figyelmetlen?

Végül a Tavaszi Fesztivál egy kiadványának vidéki helyszínekről szóló, apró betűs bekezdései, személyes érdeklődés, telefonok, e-mailek, tulajdonképpen tervszerű keresés mutatott rá, hogy feltételezéseim egyszerre igazak és hamisak is.

Egy biztos: vannak hangversenyek Kecskeméten, sőt, némelyik nagyon komolyan felkeltette az érdeklődésemet. Sajnos, mindegyikre nem juthattam el, de a Kecskeméti Pedagógus Kórus koncertjén ott voltam, és ha már ott vagyok...!

Ha már ott vagyok, érdekel például a Katona József Könyvtár zenei gyűjteménye. Milyen szolgáltatások vannak, kik és milyen célból veszik azokat igénybe?

Én ugyan saját magamról tudom, hogy mit jelent egy könyvtárosnak, ha gyűjteménye iránt érdeklődnek, mégis meglepő a zenei gyűjtemény vezetőjének, Dóbiás Péterné Hédinek őszinte lelkesedése. Végigvezet az egész könyvtáron, pincétől a padlásig, majd biztos érzékkel a zenei szakkönyvek szabadpolcánál hagy egy kicsit álldogálni. Van is mire büszkének lennie. Az egész épület nagyon szép, egyike azon kevés könyvtáraknak, amely nem valami más célra épült régi kastélyban, kolostorban, lovardában kapott helyet. Modern, levegős, világos, és rendkívül logikus. A zenei gyűjtőkör is nagy, a hangfelvételek között szép számmal vannak jazz, illetve világzene-felvételek, de filmzenék is.

A kávézóban aztán panaszkodni is hallom. Kiderül, hogy a látogatók között nagyon kevés a zenetanár és a zenei szakközépiskolába járó diák. Az énektanárok számára tartott bemutatóra is csak a meghívottak töredéke jött el.
Leginkább a 18 év alatti diákok, illetve a nem muzsikus középkorú értelmiségiek látogatják a könyvtárat. A \"hivatásosok\" közül még a Kodály Intézet ideiglenesen Kecskeméten tartózkodó hallgatói térnek be leginkább.
Meglepő, hogy a diáksereget is beleszámítva a komolyzenei, illetve populáris műfajok kölcsönzése, használata mintegy 50-50 százalékban oszlik meg. Ennél rosszabbra számítottam.
Egy felkészült könyvtáros nem csupán kiszolgál, hanem szinte minden, szorosabb szakterületéhez kapcsolható témában tudnia kell tájékoztatni. A könyvtár tehát begyűjti a városi események plakátjait, de a szervezőktől, fellépőktől, együttesektől nem mindig kapnak elegendő segítséget. Sok mindennek személyesen kell utánajárniuk.

Dóbiás Péterné is rendszeres koncertlátogató, (már előző este találkoztunk a Pedagógus Kórus hangversenyén). Még megkérdezem, szerinte mi lehetett az oka a gyér látogatottságnak. Határozott válasza nincs, azt azonban elmondja, hogy közönség száma helyszíntől, időponttól és műsortól függően erősen változó, de talán a Kecskeméti Tavaszi Fesztivál sok más rendezvényének is lehet elszívó hatása.

Gyors-kiszolgáló zenehallgatóhely a Katona József Könyvtárban
Bal oldalon Dóbiás Péterné Hédi

Nem könnyű elszakadni a könyvtártól és a zenei gyűjtemény tüneményes házigazdájától, de szeretnék más intézményekben is szétnézni. A megbeszélthez képest így is kicsit késve érkezem az M. Bodon Pál Zeneiskolába.

Palotás József, az iskola igazgatója családias körülmények között fogad, kollégái éppen 60. születésnapján köszöntik. (Mi is gratulálunk.)
Hármasban ülünk le beszélgetni Gerhát Lászlóval, a Szakközépiskola tanárával, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar karmesterével.

Vendéglátóim körültekintően elemzik a kecskeméti hangversenyek látogatottságát. A viszonylag közeli főváros hatása itt is szóba kerül, sőt, sok példa és adat is elhangzik. Nemcsak az egyénileg kiránduló zenebarátok döntenek időnként valamely budapesti koncert mellett, de gyakran indulnak útra szervezett diák-csoportok is. Előfordult már véletlen keresztbe szervezés is, például Meláth Andrea hangversenyén ezért voltak viszonylag kevesen, holott Palotás József állítja, ez koncert valószínűleg színvonalasabb volt, mint a konkurens fővárosi.

Gerhát László elmondja, hogy a Pedagógus Kórus koncertjére mindössze három nappal, tehát időben meglehetősen közel került sor a Tavaszi Fesztivál kecskeméti rendezvényeinek megnyitója után. Akkor, a Szimfonikus Zenekar koncertjén a színház jóval nagyobb befogadóképességű nézetőre is megtelt. Szóba kerülnek egyéb, tehát nem zenei rendezvények is, azzal összegezve, hogy ekkora mennyiségű programhoz már kis város Kecskemét. A helyiek érzékenyek a média által gerjesztett tömegpszichózisra (ahogy a budapestiek is), így előfordult, hogy egy első vonalbéli kamarazenekar koncertjén igencsak foghíjasak voltak a széksorok, míg Varnus Xavér fellépése telt házat, pontosabban telt templomot vonzott. Valószínűleg az is országos jelenség, hogy az utóbbi tíz-húsz évben sokan döntenek az otthoni kényelemben hallgatható komolyzene mellett. Palotás József meséli, hogy a hanglemezboltban gyakran lát olyan embereket a komolyzenei pultnál hosszan és értőn válogatni, akikkel hangversenyen soha nem szokott találkozni. Mindezekkel együtt hangsúlyozza: bizony, a közönségtábor lehetne nagyobb, és elsősorban a zenetanár kollégák tehetnének többet is.

A városban működik a híres Kodály Ének-Zenei Iskola, de van zeneiskola és zeneművészeti szakközépiskola is, igaz, ez utóbbiban túlnyomórészt vidéki diákok tanulnak, akik érettségi után többnyire elmennek Kecskemétről. Hogy aztán az innen minden évben kikerülő gyerekseregből lesz-e koncertlátogató közönség? Palotás József diplomatikusan fogalmaz: az itt nevelődő zenekedvelő utánpótlás hatása észrevehető, de nem elegendő.

Segíteni nem tudok, legfeljebb közvetíteni, tehát megkérdezem: mire volna szükségük?
Gerhát László szerint nincs recept, nincs csodaszer. A közönségnevelés szívügy, arra törekedniük kell, de szerinte nem szabad populáris fogásokkal, engedményekkel élni. Az ilyen módszerek legtöbbször komoly értékvesztéssel járnak.

Lehet-e segítség a nagyobb reklám, a közös szervezés? És ha igen, akkor az kinek a feladata?
Vendéglátóim szerint az egyes intézményeknek szinte lehetetlen erre saját forrást, saját embert találni. Időnként kapnak segítséget az önkormányzattól, a Filharmónia Kht.-tól, illetve ilyenkor a Tavaszi Fesztivált szervező iroda is átvesz feladatokat, de valóban jó lenne valami állandó, esetleg közös menedzsment.

A kis együttesek menedzselésének buktatóiról már az időközben megérkezett Ittzés Tamás mesél. Ért hozzá, saját együttese, a Bohém Ragtime Jazzband mellett ő maga látja el ezeket a feladatokat is. Abban hamar egyetértenek, hogy ez rengeteg munka, de talán pontosan a nagyobb ismertség, a nagyobb forgalom érdekében jó lenne lépéseket tenni.
(Azt már én teszem hozzá, hogy talán erre is az Internet jelentené a legolcsóbb-legegyszerűbb megoldást. Jelenleg sem a Szimfonikus Zenekarnak, sem az M. Bodon Pál Zeneiskolának nincs weboldala.)

Azzal búcsúzom, hogy természetesen felajánlom: a Café Momus rendszeresen közölni fogja a kecskeméti koncertek műsorát.

Rendes este van már, mire hazaindulok. Igen rokonszenves embereket és rokonszenves törekvéseket ismertem meg. Az biztos, hogy szó sincs arról, hogy Kecskeméten ne lenne zenei élet, de én boldogan hagyom romba dőlni előítéleteimet. Biztos vagyok benne, hogy bővült a látóköröm, és máskor is érdemes lesz idejönnöm.
Végül is, ha Kecskemétről lehet pesti koncerteket rendszeresen látogatni, akkor Pestről is ugyanúgy lehet kecskemétieket.
A Kodály Intézetre is érdemes lenne jobban odafigyelnünk, de az első lépéseket talán ehhez is sikerült megtennünk. Erdei Péterrel, az Intézet főigazgatójával készített interjúnk is hamarosan megjelenik.