Szilveszter van, ünnepelünk!

Állítólag ilyenkor van a számvetések ideje is, de számot mi már vetettünk az idén. Alapításunk évfordulóján mindenképpen, de talán a szezon elején is, már nem emlékszem.
Ettől persze még elemezgethetnénk az elmúlt évet, és ígérgethetnénk és fogadkozhatnánk is, ahogy az szokásos. Ki tudja, talán éppen ez a ritmus adja meg életünk klasszikus formáját.

Legyen ez a forma, mondjuk rondó? Valahogy úgy, hogy: ígéret, munka, ígéret, másik munka, ígéret?
Vagy kezdjük rögtön munkával, és a jövő évi terveket foglaljuk össze előre, mint valami operanyitányt?
A mentegetőzésre, a kifogások sorolására bevetjük a variációkat, a kicsit jobban sikerült írásoknak pedig majd opus-számot adunk.

Vagy inkább hagyjuk a formát, és válasszunk valami idézetet, amelyet útmutatóul használunk? (Valamelyik operában csak találunk olyan áriát, vagy kórust, hogy \"Majd... majd...\")

Például a szokásos Bécsi Újévi Koncertet (11.15-től közvetíti az M1) - bár engem általában inkább feszélyez a csokornyakkendős elitizmus és a kedélyesen tenyeres-talpas polkák közötti ellentmondás. De ha a műfajt jól viselik, választhatják az esti \"Interoperett gálát\" is. Vagy akkor már inkább a Duna Televíziót 19.40-től? Ott ugyanis az Erkel színházból, felvételről adják a Denevért.
A Mezzót bármikor be lehet kapcsolni, bár ők nem nagyon törekszenek arra, hogy január elsején csakis aktuális vigasságok szerepeljenek a programjukban. Csakúgy, mint a Bartók Rádió. Természetesen az Újévi Koncertet szokás szerint ők is közvetítik, de előtte-utána sok mást is műsorra tűznek.
Persze ez nem baj, sőt!

Mit szólnának ahhoz, ha mi mindannyian, a Café Momus írói és olvasói elsején valami olyan lemezt tennénk fel, ami magasztos, ugyanakkor könnyed. Mély és felemelő. Elgondolkodtató, és egyszerre pihentető. Szorosan véve nincsen közük sem a szilveszterhez, sem az újévhez, de általában ünnepélyesek.
Hallgassunk például Mozart zongoraversenyeket, és akkor biztosan szépen köszönt ránk 2004.

Kedves Olvasóink, Boldog Új Évet!