Rec. publica

Mindig félelemmel vegyes tisztelettel olvastam tanult kollégáim azon mondatait, melyekben magukat nemes egyszerűséggel, egyes szám harmadik személyben, Rec.-ként emlegetik. El is határoztam: ha nagy leszek, én is Rec. leszek.

De most meggondoltam magam, mert kiderült, hogy egy Rec.-nek sem fenékig szado-mazo az élete. Olvastam ugyanis, hogy a Debreceni Filharmonikus Zenekar megalapította a Kritikusok Díját, melyet az évadvégi társulati ülésen annak rendje és módja szerint megkapott az orkeszter arra érdemes tagja.

Azonban két, a DFZ hangversenyeiről rendszeresen író kritikus nyílt levelet tett közzé, melyből kiderül: a díj odaítéléséről egyetlen (egy harmadik) Rec. döntött, ráadásul úgy, hogy az évad során mindössze egy-két kritikát írt a zenekar koncertjeiről, döntése előtt pedig nem konzultált kollégáival.

A két zsurnaliszta a fentiek miatt értelemszerűen elhatárolódik a döntéstől, és csak némi vigasz számukra, hogy az alapításakor Kritikusok díjaként definiált kitüntetés az átadáskor már Kritikusi díjként anyakönyveződött.

További kifogásuk, hogy mi végre alapít a zenekar olyan díjat, amely kívül esik az illetékességi körén. (Hiszen egy postai kézbesítő év végi prémiumáról sem a körzet kutyái döntenek, még akkor sem, ha a teljesítmény bizonyos szegmensét, jelesül a maximális futósebességet leginkább ők képesek egzaktul megítélni.)

A témára felfigyelt a megye friss híreit tálaló Hajdú Online is. A levélírók véleményének közlése mellett szerették volna megszólaltatni a másik oldalt is. Cikkük - mely másnap már a Hajdú-Bihari Naplóban, nyomtatott formában is megjelent - a következő mondatokkal zárul:
\"Az igazgató azonban külföldi útja miatt már nem tudott érdemi választ adni. Megkeresésünkre azt felelte, augusztusban újra Debrecenben lesz, és készséggel reagál az észrevételekre, válaszol kérdéseinkre. A díj átadója [és egyben odaítélője - a szerk.] nem kívánta kommentálni az ügyet.\"

Hát akkor mi se kommentáljuk. Egyrészt azért, mert mit kellene még hozzátenni ahhoz, hogy egy Rec. nem vállalja a véleményét/döntését/szerepét, másrészt meg azért, mert ezek szerint hamarosan mindenre fény derül.
Ha meg nem, akkor jusson eszünkbe Peterdi Pál megállapítása, miszerint a botrány olyan, mint az elefántok násza. Nagy port ver fel, aztán hónapokig várni kell, hogy történjen valami.