Operarelikviák V. – Verdi-emlékkiállítás az Olasz Intézetben
A márciusi havazástól álmosítóan unalmas délelőttön, szinte véletlenül baktattam befelé a Bródy Sándor utcai Olasz Intézet patinás épületébe. Az előtérben szokatlan kép röppentette ki a révületet a szememből: egy szép, archaikus jelmez állt diszkrét zsinórral elválasztva a környezetétől, távolabb még több hasonlóan érdekes kosztüm sorakozott, a lépcsőházban szintúgy. Odakukkantottam a legközelebbi előtt heverő cédulára: „Tito Gobbi Falstaff jelmeze 1964., tervezte Franco Zeffirelli”. Hoppá!!!
Ezt követően a kiérdemesült operabarát, elfelejtve, miért is jött voltaképpen, kaszát-kapát-ernyőt-táskát-kabátot elhajítva rohan jelmeztől jelmezig, végig a lépcsőházon, föl az emeletre, körbe-körbe a galérián, majd vissza a földszintre, mert odaföntről látta, hogy a nagyteremben is van mit szemügyre venni, majd végig a folyosón, s amikor a végére ér, kezdi elölről. Mint az a bizonyos, alkatrészét elvesztő kóbor eb, de szerencsére kevesen járnak arra, s azok is hasonlóképp.
A Falstaff-jelmezhez társul még számos nagyszerű ruhadarab, mintegy kéttucatnyi. Csak a viselőjük között szemezgetve: Francesco Merli – Otello (1935), Beniamino Gigli – Mantuai herceg (1937), Fiorenza Cossotto – Amneris (1967), Renata Scotto – Giselda (1969)… Itt van az egész operatörténelem!
De kijózanodva a nem várt kábulatból kiderül, hogy a jelmezeken túl számos más izgalom is hever itt. Eredeti díszlet- és jelmeztervek szép számmal, különböző méretben, olyan nevekkel, mint Franco Zeffirelli, Pier Luigi Pizzi, vagy Luchino Visconti, 1933-tól szinte napjainkig. És még plakátok, szereposztások, fotók garmadával, s néhány kellék. Az emberfia idővel, amikor már kitakarította szeméből a meghatottság maradványait, rájön, hogy nagyon is szisztematikusan összeválogatott kiállítással van dolga. Hiszen apránként az összes Verdi-opera a szeme elé került, A legnanói csatától az Alzirán és A haramiákon keresztül Az álarcosbálig, a Don Carlosig vagy a Traviatáig.
Tényleg, hiszen Verdi év van! Már egészen higgadtan kezébe akad egy vaskosabb katalógus is, valahol a ruhatár környékén. Ebből kiderül, ami már plakátokról is egyértelmű lehetett volna, hogy a Római Operaház relikviáiban gyönyörködhet, melyet gondos kezek állítottak össze a színház archívumából. A kiállítást az Olasz Intézet a bicentenárium tiszteletére hívta meg egy teljes hónapra Budapestre. Még szűk másfél hét hátra van április 18-ig, a zárásig.
Operabarát Sorstársaim, emberek! Nektek ezt látnotok kell!!!
