Operarelikviák III. – A Magyar Királyi Operaház évkönyve az intézmény 50 éves fennállása alkalmából

Operaházi kutakodásaim alatt került a kezembe a Magyar Királyi Operaház évkönyve, melyet az intézmény 50 éves fennállása alkalmából adtak ki, ahogy a címlapon olvashatjuk: „az Operaház bérlőinek és barátainak”. Az 1934/35-ös évadot írták akkor. Ez volt a ma oly sokat emlegetett aranykor. A miniszter dr. Hóman Bálint, az igazgató Radnai Miklós, a vezető főrendező Márkus László volt.

A közel 200 oldalas könyvecskéből pontos látleletet kapunk erről a bizonyos aranykorról és az intézmény működéséről. Mai szemmel néha meghökkentő, hogy mennyire másképp (más módon és más felállásban) üzemelt a Ház.

Az évad során 253 előadás került színre. Természetesen csak az Operaházban (de volt köztük három vendégjáték), hiszen a Városi Színház akkor önálló intézményként működött. A 253 előadás során összesen 66 különféle dalmű és 16 balettprodukció került színre. Ha a művek eloszlását megnézzük, további váratlan meglepetés érhet bennünket.

Összesen 16 magyar opera és 10 magyar balett került színre. Ezek egy része ugyan nem egészestés mű, de a szám még így is meghökkentően magas. Ugyanakkor viszont például Bánk bán csak három, a Hunyadi László pedig mindössze egyetlen előadásban került közönség elé, más Erkel-darab nem volt műsoron. Volt viszont egy sor Kodály-alkotás (Háry János, Székely fonó, Kuruc mese), több Dohnányi-opusz (Tenor, Pierrette fátyola, Szent fáklya) és Lehár-mű (Giuditta, Mosoly országa). Nagyobb előadásszámot jelentett még a János vitéz és Goldmark műve, a Sába királynője. Az ünnepi évad új magyar bemutatókkal is szolgált, itt elsősorban Hubay Jenő Milói Vénuszára és Mosonyi Mihály Álmos című dalművére gondolok.

A nemzetközi művek repertoárja a manapság is alapműveknek tartott alkotásokon túl csak néhány ma kevésbé ismert névvel bővült. Műsoron volt a Hegyek alján, a Jancsi és Juliska, a Manon (Massenettől), a Márta és a Mignon. Az évad új bemutatója volt Richard Strauss műve, az Arabella és Ottorino Respighitől a Láng.

Annak a bizonyos aranykornak egyik ismérve lehet, hogy a Magyar Királyi Operaház képes volt az évad során 10 előadásos Verdi-ciklust (a Requiemmel együtt) és 10 előadásos Wagner-ciklust (azaz gyakorlatilag az összes művét) műsorra tűzni. A Mozart-ciklus 5 estéjét Beethoven Fideliójával egészítették ki. Ez utóbbit és a Don Juant egy bizonyos Kleiber Erik vezényelte...

A vendégművészek alkalmazásában a nevek és előadások alapján három irányvonalat lehet feltételezni, bár ezek között volt némi átfedés:
- magyar kötődésű művészek (pl. Anday Piroska, Gyenge Anna, Huszka Rózsi, Németh Mária, Pataky Kálmán és Pilinszky Zsigmond) felléptetését,
- aktuális világhírű előadók (pl. Gina Cigna, Max Lorenz, Müller Mária, Helge Roswaenge és Lauri Volpi) bemutatkozását,
- a hiányszólamokban (leginkább Wagner műveiben) való fellépés kapcsán Rudolf Bockelmann, Gotthelf Pistor és Theodor Strack neveit említeném.

Amúgy a kényes Wagner-repertoáron túl a nem túl nagy számú magánénekes gárda képes volt a feladatot ellátni. Összesen 44 tagból állt a társulat, köztük olyan nevek, mint hölgyek között Basilides Mária, Báthy Anna, Budánovits Mária, Dobay Lívia, Halász Gitta, Némethy Ella, Orosz Júlia, Réthy Eszter, Sándor Erzsi, Szabó Lujza (az évad során halt bele végzetes fogyókúrájába), Tutsek Piroska vagy Walter Rózsi. Az uraknál Halmos János, Kálmán Oszkár, Koréh Endre, Losonczy György, Maleczky Oszkár, dr. Palló Imre, Rösler Endre, Svéd Sándor, Székely Mihály, dr. Székelyhidy Ferenc vagy Závodszky Zoltán. A színház ösztöndíjasaként közreműködött még a fiatal Hámory Imre, Osváth Júlia, Szabó Ilonka és Szilvássy Margit.

Hasonlóan szűk volt a magántáncosi társulat is, mindössze hat főből állt: Bordy Bella, Szalay Karola és Vécsey Elvira, valamint Brada Rezső, Harangozó Gyula és Kőszegi Ferenc alkották. A karmesteri feladatokon Berg Ottó, Failoni Sergio, Ferencsik János, Fleischer Antal, Rékai Nándor és Pető Imre osztozott, míg a korrepetitori állományban olyan neveket találunk, mint Kenessey Jenő, Pless László és Solti György.

A maihoz képest jelentős eltérést tapasztalunk a bérletrendszert illetően. Mindössze négy alapbérlet volt (keddi, csütörtöki, pénteki és szombati napokon, A-B-C-D elnevezésekkel), viszont a bérlők – ha elmentek minden előadásra – évi 25 estén tapsolhattak a művészeknek. Így nem csodálhatjuk, hogy az évkönyvben külön fejezetként ábécérendben valamennyiük neve olvasható. Voltak még ún. Olcsó vasárnapi sorozatok, melyek általában 4-6 előadást fedtek le, elsősorban a legnépszerűbb művekre koncentrálva. Volt egy 6 előadásos ifjúsági bérlet is.

A néhány évvel ezelőtti Májusünnep erősen emlékeztet az 1934/35-ös évad ún. Júniusi Hetek sorozatára, melynek záróeseménye a június 20-án a tatatóvárosi gróf Esterházy parkban tartott Tannhäuser-előadás volt, egyebek közt Max Lorenz, Németh Mária és Tutsek Piroska közreműködésével.

Az évkönyvben kiemelten foglalkoznak a Magyar Operabarátok Egyesületével (tagok név szerint), amely három előadást is rendezett az évad során. Volt még díszelőadás az 50 éves fennállás tiszteletére, valamint ünnepi előadás „Őfőméltósága nagybányai vitéz Horthy Miklós ur, Magyarország kormányzójának a nemzeti hadsereg élén Budapestre történt bevonulása tizenötödik évfordulóján”. Ez utóbbi alkalommal az Otello volt műsoron.

Az évkönyv hátralévő része az első 50 év előadásainak statisztikáit, fellépő művészeit, a színház alkalmazottait tartalmazza számos képmelléklettel.

*

(A cikkben felsorolt művek címénél és előadóknál az évkönyvben használt megnevezéseket alkalmaztam.)