OPERA2011 – Cseh zenés színházak fesztiválja

2011. február 26. – március 15.
Prága
OPERA2011

Látták-e már Önök Verdi Otellóját a Kecskeméti Katona József Színház operatársulatával, amúgy a címszerepben egy olyan tenoristával, aki Kalafot énekelte a Scalában?
Avagy a Nürnbergi mesterdalnokokat a győriekkel?
Netalán a Carment a Soproni Operatársulattal?
A válasz a nyilvánvaló "nem", pedig, mutatis mutandis, valami ilyesmi történt most Prágában bő két hét leforgása alatt.
1993 óta kétévente bemutatkoznak a cseh fővárosban a "vidéki" operatársulatok, idén tíz produkciót tekinthetett meg a Nagyérdemű, három különböző helyszínen – ezek közül háromra volt alkalmam bejutni.
Nem célom mindegyik este részletes elemzése, inkább jellemzőket, trendeket emelnék ki, de nem állom meg, hogy az adott társulat idei operabemutatóit, repertoárját ne soroljam fel. Amúgy a Fesztivál igazgatója, Lenka Šaldová asszony remélhetőleg válaszol majd néhány, a cseh operajátszás jelenlegi helyzetét firtató, írásban feltett kérdésünkre.

*

Offenbach: Hoffmann meséi (Fotó: Petr Berounský)

Itt is, akár a másnapi Otello-előadásnál, feltűnik a "minimáldíszlet", elképzelhető, hogy a takarékosság jegyében. Ám a konzekvensen jelen lévő zongorát Tomáš Šimerda rendezése logikusan használja, mind az öt jelenetben funkcióval bír. A Prológus díszlete egy színházi büfé képzetét kelti, a színésznők/színészek, avagy énekesnők/énekesek portréi cserélődnek a későbbiekben (elégő) kottára, avagy épp a Grand Canal vetített képére.
Kicsi a kórus és a zenekar, de karakteresen, összefogottan szólnak – dicséret a dirigensnőnek, Miriam Němcovának, akivel tizenéve katasztrofális előadást láttam a Prágai Operaházban (olyat, amire a néhai Gregor József azt mondotta volt: "ilyen integetést utoljára Ferencváros rendezőn tapasztaltam"), most viszont kifejezetten tetszett a lendületes, életteli produkció.
S már itt jelezném a vidéki cseh operajátszás egyik jellemzőjét: nemzetközi az énekesgárda. Cseh és szlovák művészek mellett a három estén hallhattam kínai, orosz, ukrán, német, amerikai, lengyel művészeket is.
Ezen az estén a vokális színvonal átlagos volt, egyetlen esetet kivéve, sajnos, negatív értelemben: az Antoniát alakító (szándékosan nem az "éneklő" kifejezést használtam), valamikori nagyszerű szopránt immáron nem lenne szabad színpadra engedi.
Kegyeleti okokból elhallgatom a nevét – élénken él még nagyszerű fellépése a Ravasz rókácskában, Bohumil Gregor vezényletével. Na ja, nem tegnap volt.
A társulat premierjei az idei szezonra: A bűvös vadász, Lakmé, A denevér, A trubadúr, My Fair Lady, míg repertoáron marad az Aida, a Bolygó hollandi, a Hoffmann meséi, a Bohémélet és a Figaro házassága.

*

Március 3.
Stavovské divadlo
VERDI: Otello
A České Budĕjovice-i Dél-Cseh Színház operatársulatának előadása

Ki is akkor ez a tenorista a címszerepben? Wei-Long Tao a neve, Sanghaj mellett született, majd Los Angelesben és a Juilliardon folytatta zenei tanulmányait. A Metropolitan énekversenyének finalistája volt. 1992-ben költözött át Európába, a számomra az ő nációjánál a megjelenés alapján megfejthetetlen életkor így egy idősödő művészt sejtet.
A Stavovské divadlo –avagy, ha úgy tetszik Rendi Színház, vagy Tyn Színház – viszonylag kis tere miatt a hangok nagyságának megbecslésével vigyázni kell, de a tenorista vocéja átütőnek tűnik, a III. felvonástól melegszik be igazán. A "Dio, mi potevi" bé-je is megszólal. Megjelenése persze kicsit komikus, láttam már fehér meg fekete Otellót, sárgát még nem, amit pedig színészi játék címszó alatt produkál, az egy harakirit elkövető japán szamuráj, Marcel Marceau pantomimjának és egy erősen ittas egyén tántorgásának valami egészen speciális egyvelege.
Frédérique Friess (Desdemona) több mint korrekt, a hang bírja a tömegjeleneteket is, a színe szép, egyedül az a bizonyos, megfoghatatlan "kisugárzás" hiányzik. Korrekt, kissé világos bariton Alexandr Beň Jagója.
Martin Glaser rendezése hagyományos, hatalmas, sgraffito módon díszített színpadi kockákkal dolgozva, egyedül a IV. felvonás játszódik majd’ a puszta földön.
A zenekar jó, Martin Peschík dirigálása lendületes, de sok apró pontatlansággal.
Idei premierek: Don Giovanni, Bohémélet, a repertoáron pedig a Bűvös vadász, a Kata és az ördög, a Bajazzók, és az Otello.

Wei-Long Tao - fotó: Petr Hasal

*

Március 4.
Stavovské divadlo
MASSENET: Werther
Az Ostravai Nemzeti Színház operatársulatának előadása

Egyértelműen a legmívesebb a három produkció közül. Magyarázhatja a város nagysága is, hisz lélekszáma több mint a két másiké együtt, de talán a rendező (és egyúttal színházigazgató), Jiři Nekvasil személye még inkább.
A Daniel Dvořák – Jiři Nekvasil tandem évekig vezette a Prágai Nemzeti Színházat, s noha akkoriban sokan támadták őket, immáron egyre többen beszélnek egyfajta elmúlt aranykorról.
Nekvasil zömében egy képtárban játszatja az operát, sok-sok asszociációra lehetőséget adva, nála még egy ismertebb darabot is többször meg kell tekinteni, hogy szimbólumrendszeréről fogalmat alkothassunk.
A címszerepben az amerikai Steven Harrison, korábban a New York City Opera, a Washingtoni Operaház, a brüsszeli Monnaie, a Teatro Colon vendége. Szép, lírai hang az övé, a hangerő inkább közepes, szemben a szinte sztentori Zuzana Švedáéval (Charlotte). További részletezés helyett csak annyit, hogy itt karakterszerepekben is legalábbis adekvát hangok szólaltak meg.
A főzeneigazgató, Robert Jindra dirigált. Nem tűnt többnek, mint egy becsületes iparos, persze tény, a Werther nem egy "conductor’s opera".
A Ház premierjei: egy estén Janáček Šárkája és Martinůtól az Ariadna, aztán az itt látott Werther, az Orfeusz az alvilágban, a Fedora, és Hindemith Cardillacja. Repertoáron marad Az eladott menyasszony, a Jenufa, a Carmen, és három Verdi-opus, a Nabucco, a Traviata és a Falstaff.

Steven Harrison - fotó: Martin Popelář

*

Az elmúlt bő negyedszázad alatt számtalan operaelőadást láttam Prágában, ugyanakkor csak sporadikusan más cseh városokban (Brünn, Olmüc), így még ezen mostani tapasztalatok alapján is csak vázlatos lehet a képem a cseh operajátszásról általában.
Valahol mégis az irigység motoszkál bennem. Két helyen is játsszák a Bűvös vadászt? Még a három város legkisebbikében is két premier?
Egyáltalán, egy fesztivál, ahol mintegy két hét alatt tíz különböző operaelőadás, tíz különböző társulattal nézhető meg?
Azt már csak félve merem hozzátenni: Csehország lakossága úgyszintén mintegy tízmilliós, mint Magyarországé…

*

(Köszönetünket fejezzük ki a Fesztivál igazgatójának, Lenka Šaldová Asszonynak és a sajtóosztály vezetőjének, Daniel Jäger Úrnak a beszámoló elkészültéhez nyújtott segítségéért.)