Opera és cirkusz Dániában

Újabb hónap, újabb operaház. Lassan már hiányolni fogjuk, ha februárban vagy márciusban a világ valamely táján nem nyitnak egy újabb, vagy nem újítanak fel egy régebbi operaházat, hangversenytermet. Ebből a szempontból kifejezetten úgy tűnik: a komolyzene ténylegesen prosperál, megéri befektetni, nemcsak az államnak, hanem a magántőkének is.

Történt ugyanis, hogy Mærsk McKinny-Møller, Dánia leggazdagabb embere felajánlotta: épít egy operaházat Koppenhágában. Mindez az adófizetőknek egy fillérbe nem kerül, ráadásul épp ideje, hiszen évek óta panaszkodnak zenészek, színművészek, balett-táncosok, hogy kevés a hely a Dán Királyi Színházban, s kormányberkekben is hosszú ideje folyt a vita, hogy kéne egy új operaház, ígyhát köszönettel elfogadták az ajánlatot.

A terveket 2001-ben tették le az asztalra, s nem sokkal később elkezdődhetett az építkezés a koppenhágai kikötő Holmen-szigetén. Az épületet 2004. október 1-jén adták át a dán államnak, a kezelő a Dán Királyi Színház. Január közepén került sor az ünnepélyes, színpompás megnyitóra, melyen Carl Nielsen, Poul Ruders, Richard Strauss, Donizetti, Verdi és Rossini műveit adták elő közel 400 előadóval, hiszen a színház összes művésze fellépett (beleértve a balettiskola és az operaakadémia növendékeit is). Ám addig és azóta a dagállyal és az apállyal együtt változott a közvélekedés az új operaházzal kapcsolatban.

A tény: 335 millió euróból (kb. 80 milliárd forint) felépült egy 1500 férőhelyes operaház, 41 ezer négyzetméteren, kísérleti színpaddal, a legmodernebb színpadtechnikával, körülbelül 1000 kisebb teremmel, irodával, öltözővel, a zenekari árokban akár 120 zenész is kényelmesen elfér. Semmin nem spóroltak, igazi pompa uralkodik belül: német sárga mészkő, szicíliai Perlatino-márvány, kínai gránit ékesíti a házat, juharburkolat a folyosón, a nagy hangversenyterem mennyezetén pedig 105 ezer, 24 karátos aranylevél virít, még a stég és a házat a szárazfölddel összekötő híd is nemes fából készült. Az első kritikák szerint az akusztika is kiváló. Ha a kis hableány megfordulna, Dánia történetének legdrágább és leglátványosabb ajándékát látná.

A baj tulajdonképpen azzal van, ahogy kinéz. Mindez persze várható volt, hiszen évek óta ment a huzavona az - egyébként részben természetvédelmi területnek számító - Holmen körül, mely évtizedek óta parlagon hever. A hely ugyanis óriási szimbolikus jelentősséggel bír, egyrészt közvetlenül a királyi család székhelyéül szolgáló Amalienborg-kastéllyal szemközt található, másrészt annak az építészeti tengelynek a végét jelenti, mely a Márványtemplomtól a nyolcszögletű rokokó palotán és V. Frigyes lovas szobrán keresztül egészen a víz túloldaláig terjed. Most azt mondják, elrontja a hagyományos városképet, melyre eddig olyannyira adtak.

A dán lapok folyamatosan cikkeztek az épületről, s fejezték ki nemtetszésüket, ám a botrány akkor robbant igazán, amikor a tervező, Henning Larsen egy televíziós interjúban bejelentette: elhatárolódik az építménytől.
Az egyébként szokásos eljárással szemben a tervező személyére nem írt ki pályázatot a hajózási vállalkozásából meggazdagodott Møller, s egyébként is kiskirály módjára intézte az operaház körüli ügyeket. Már a felajánlás előtt két évvel megvásárolta a telket, és csak akkor volt hajlandó felépíteni az operaházat, ha oda lehet. Persze, hogy beleegyeztek. A tervező sérelmei tulajdonképpen abban álltak, hogy a mágnás az ő munkájába is lépten-nyomon beleszólt (a székek elhelyezésétől kezdve a toalettek kinézetéig), de legfőképp az ezerszer átkozott homlokzat tette be a kaput. Møller kényszerítette a tervezőt, hogy ne üveghomlokzat legyen, hanem zárt, beépített rész, így keletkezett a rossznyelvek szerint az 1955-ös Pontiac hűtőmaszkjára hajazó, hosszan előrenyúló lapos tető, mely egyértelműen Jean Nouvels luzerni kultúrközpontjára emlékeztet, s inkább szorultságot, mint könnyedséget kölcsönöz a háznak.
A homlokzat üvegfalát is érik kritikák: az eredeti szándék szerint az üvegen keresztül a golyó formájú nagyterem a folyosókon túlra látszott volna, mint egy borostyánkő, ám Møller 40 cm széles acélrácsot rakatott bele, így azonban már senkinek sem tetszik. Az egyik dán napilap szerint \"a királyi palota most olyan, mintha Legolandben épült volna, V. Frigyes mintha börtönből szökne, s egyébként is hiányzik az építményből a konzekvencia, egyszóval torzszülött\". S még azt is tegyük hozzá, az operaháznak egyelőre nincs közlekedési összeköttetése a várossal, csupán gyalog megközelíthető a túlpartról, az említett hídon keresztül.

De hogy magáról az operáról is essék szó: az első előadott opera Verdi Aidája volt (szintén Møller úr kívánsága szerint), melyben Roberto Alagna énekelte Radamest, lesz Elektra február végén, majd Kafka Pere (Ruders új operája) márciusban, májusban pedig Siegfried. A táncosok nagy eseménye az áprilisban bemutatandó Kis hableány lesz, melyet az Andersen-jubileum kapcsán koreografált újonnan John Neumeier.

Az intézmény fenntartása évi 20 millió euróra rúg, s a kormányzat épp ezért 175 ezer eladott jegyet vár el a háztól már az első évben. Emellett persze folyamatosan játszanak a Dán Királyi Színház régi, 1770-ben épült \"objektumában\" is, mely - természetesen - tökéletesen passzol a városképbe.