Öööö... izé... bemondót keres a Bartók

Remélem, senki nem felejtette el, hogy ma van a jelentkezési határidő az MR3-Bartók Rádió felhívására, melyben klasszikus zenei műsorvezető munkakör állásának betöltésére alkalmas személyt keresnek.
Csak azért szólok, mert úgy gondolom, ez a téma is olyan, mint a politika, a foci, meg a tévé, azaz mindenki ért hozzá, következésképp sokakat érdekel a meló, és tudom, hogy a legtöbb ember szereti az utolsó pillanatra hagyni a dolgokat.

Nem tudom, ki hogy van vele, de mikor először láttam a hirdetést, nem tudtam, sírjak-e, vagy kérjek engedélyt röhögni. Itt van ugye egy intézmény, amely nem olyan rég a megújulás útjára lépett, s a prognosztizált diadalmenet egyik szükséges velejárójaként fájó szívvel elköszönt x tucat, évek-évtizedek óta abban a közegben élő, érthető beszédre, műsorok, interjúk, riportok készítésére alkalmas dolgozójától. Olyanoktól, akiknek - vigyázat, képzavar! - vérükben volt a rádiózás.

Talán nem kell részleteznem, milyen sajtóvisszhangot kapott, és kap még ma is ez a lépés, és ez csak egy azon események közül, amelyek a Rádió kapcsán borzolják a kedélyeket. Se szeri, se száma a hallomásból megszerzett információknak: miért nem lép semmit az ellenzék a rádióban folyó ügyek miatt, mi állhat a zenei együttesek elsorvasztása mögött satöbbi, satöbbi, de persze pletykának nem ülünk fel, szóbeszédre nem alapozunk.

Egyébként a Rádió dolgaival kapcsolatban bizakodó vagyok. Akkor nyugodtam meg végleg, mikor március végén hírül adták, hogy a médiatörvény előírásai alapján a kuratóriumban helyet kapott egyebek mellett a Magyar Tartalomipari Szövetség, a Demokratikus Liga Szakszervezetek Vízügyi- és Kommunális Szakszervezeti Szövetsége, a Magyar Erdőgazda Szövetség, a Környezeti Tanácsadók Egyesülete, az Oltalom Karitatív Egyesület, valamint a Magyar Golyósportok Szövetsége is.

Én főképp ez utóbbiakban bízom, akik minden bizonnyal alaposan a mélyére ásnak az intézményben folyó ügyeknek, felelősségük és rátermettségük tudatában ellenőrzik a közszolgálatiság kritériumainak való megfelelést, a kézhez kapott beszámolókba és tervezetekbe gondosan beszúrják apró, de hasznos észrevételeiket, és természetesen odafigyelnek a pénzügyekre is, különös tekintettel a követelés-jellegű aktív időbeli elhatárolások értékvesztésére és azok visszaírására.
Rajtuk a világ szeme. Ha ők nincsenek észnél, visszajutunk abba az állapotba, hogy műsor gyanánt Marczal János segédtiszt fog nótát énekelni.

Ezt persze nem csak a golyósok akadályozhatják meg - most, e hirdetés kapcsán felbukkanhat a ki- (illetve be-) választott, akinek esélye lehet arra, hogy emelje a Rádió, és azon belül az MR3-Bartók adásainak színvonalát. (Szükség is lehet a segítségre, ha már az MR ott tart, hogy álláshirdetésnek álcázva ismeri be: önerőből nem tudnak házon belül keríteni olyan embert, aki nem motyog, nem őzik, tisztában van azzal, hogy nem illik Csarpentyiert mondani, és Jacques Offen nevét még véletlenül sem helyezi el Carl Philipp Emanuel családfáján.)

De lássuk, milyen elvárásoknak is kell megfelelnie a pályázónak.
A kiírás szerint elsődlegesen szüksége van felsőfokú szakirányú (zenei) végzettségre, emellett a klasszikus zene iránti érdeklődésre, tájékozottságra.
Bármily elképzelhetetlen, van rá esély, hogy aki zenét tanult, azért tette, mert érdekli is a téma.

Rádiós műsorvezetői és szerkesztői gyakorlat is szükségeltetik, továbbá angol vagy német nyelv magas szintű ismerete, kiváló kommunikációs készség, állóképesség, valamint \"mikrofonengedély (vagy annak megszerzése 3 hónapon belül)\", és \"hangfájlok számítógépes montírozásának elsajátítása (vágás) - 3 hónapon belül\".
Nem tétel.

A jelentkezéshez be kell nyújtani egy demó CD-t, mely \"a jelenlegi MR3-Bartók Rádió Muzsikáló reggel című műsorát modellezi\". Beköszönés, felkonf, lekonf, hírolvasás, interjú, elköszönés. Emellé természetesen zene, de csak jelzésszerűen.

Itt nem is az a legnagyobb gond, hogy miként készítsen el az ember egy efféle anyagot, hiszen kisebb hangstúdió ma már minden háztartásban akad. (Bár nekem speciel nem fért el a spájzban a részecskegyorsító mellett, de nem is baj, mert amúgy is pösze vagyok).

Hanem hát a zene! Vigyázat, csapda, mert ha jelzésszerűen is, de tényleg megszólal bármi, akkor az csak olyan hangfelvétel lehet, melyet 1958 előtt adtak ki, különben már jön is az Artisjus, hiszen a CD-re másolt zenét többen is hallgatni fogják, netán még sokszorosítják is, hogy minden zsűritag hazavihesse meghallgatni, vagy stikában eljuttathassa a legközelebbi olajfúrótelepre (a la VHS-Warning).

Egyébként, végignézve a kritériumlistát, nem furcsa itt valami?
Mintha csupa olyasmit kérnének, amelynek leginkább az egykori dolgozók tudnak megfelelni.
Elképzelhető tehát, hogy egy ex-rádiós visszakerülhet volt munkahelyére. De legalábbis jó eséllyel megpályázhatja az állást, kellő önbizalommal felvértezve, erőt merítve abból, hogy harc lesz, a sok jelentkező közül csak egy maradhat.

Hegylakó-aspiránsunk a hanganyag profi kivitelezésével elvileg simán túljut az első fordulón, mely után \"az MR3-Bartók Rádió személyes meghallgatásra hívja be\" (gyönyörű fogalmazvány, talán pont emiatt keres a cég kommunikációs irodavezetőt is). Ekkor pedig már nincs más dolga, mint kényelmesen helyet foglalnia az asztal mögött ülő MR3-Bartók Rádióval szemben, s az összes kirúgott rádiós emlékének adózva elmesélnie a régi viccet a részeg autós igazoltatásáról:

- Jó napot kívánok, jogosítványt, forgalmit kérném!
- Hát nálatok van, cseszd meg!