Mozart és a mikrobák
Úgy tűnik, látványos fordulópont történt az evolúcióban.
Nem a fogyasztói társadalmi berendezkedés következményeire gondolok, még csak nem is a korallzátonyok eltűnéseivel járó veszélyekre, hanem egy pozitív változásra:
a németeknek kezd kifejlődni a humorérzékük.
S ez akkor is igaz, ha ők erről még csak nem is tudnak.
Két évvel ezelőtt már kommentáltam egy hírt, mely eme örvendetes folyamat beálltáról tudósított: a németországi Tegut nevű cég gyárában az igazgató felkérésére egy vonósnégyes muzsikált a kolbászoknak, mégpedig abból az elgondolásból, hogy a termékeknek jobb lesz az ízük, ha érésük során Mozart- és Beethoven-vonósnégyesek szólnak a környezetükben.
Az ötlet beválhatott, mert most a derék németek egy újabb ipari-zenei tréfával örvendeztették meg a nagyvilágot - végül is a bohózatírók, kabarészerzők sem mentesek a sablonkövetések alól.
Egy tudományos kísérlet eredményeit követve Treuenbrietzen városának szennyvíztisztító üzemében speciális sztereó rendszerrel hoznak létre koncerttermi akusztikát az iszapderítő medence termében. Teszik mindezt azért, hogy a helyszínen kiépített hangrendszerből Mozart-művek szólaljanak meg. A kutatók szerint ugyanis - idézem a sajtóban megjelenteket - "a zene arra sarkallja a szennyvíz tisztításában részt vevő mikroorganizmusokat, hogy aktívabbak legyenek, és több szennyezőanyagot bontsanak le adott idő alatt".
Örvendetes, hogy a kolbászos történet nem csak egyszeri jó teljesítménynek bizonyult, és most sikerült egy még viccesebb ötlettel előrukkolni. Emelkedik a színvonal, de van még a témában lehetőség, kérdés persze, hogy sikerül-e a jövőben is átugrani az egyre magasabbra helyezett lécet.
Tény: a klasszikus zene jótékony hatása bármikor bevethető geg. Ugyanakkor aggasztó, hogy leggyakrabban még mindig Mozart a húzónév. Hiszen így fennáll az a veszélye annak, hogy előbb-utóbb kiszámíthatóvá válik a poén. (S ha Mozart mindenre jó, nem is csodálkozhatunk majd, ha neve legközelebb az Aszpirinnel vagy a hintőporral összefüggésben merül fel.)
Bár talán véget vet a W.A.M.-tartalmú gyógyhatású módszerek elterjedésének az a nemrég megszellőztetett hír, miszerint a Bécsi Egyetem Pszichológiai Alapkutatások Intézetének szakértői megcáfolták azt az eleddig elfogadott tézist, hogy Mozart zenéjének hallgatása javítja a térbeli képzelőerőt, növeli a gyerekek intelligenciáját, s úgy általában javítja a kognitív teljesítőképességet.
Mindenesetre Treuenbrietzenben konzervatív népség kezelheti a szennyvíztisztítót: ők még ragaszkodnak Mozarthoz.
Pedig némi képzelőerővel akár meg is fordíthatnák - talán még gazdaságosabbá is tehetnék - a folyamatot. Most ugyanis harmonikus muzsikával ösztönzik jobb teljesítményre a tisztító mikrobákat. De e logika mentén nem lenne egyszerűbb, mondjuk, Stockhausent játszani? Akkor talán tisztítani sem kellene - elvileg a hatás ellentétes lenne: a szennyező anyagok összezavarodnának, majd ijedtükben maguktól bomlanának szanaszét.
Ehhez persze azért szükséges még jó pár vizsgálat, ami időbe telik, és kimenetelük is kétséges - az eddigi eredmények ugyanis azt mutatják, az egysejtűek csak Mozartot ismerik.
