Momus-díj 2006/2007 - jelölés

Bár lehetőségeink szerények, immár negyedik alkalommal teremtjük meg a lehetőségét annak, hogy szervezetek, testületek, intézmények helyett az igazi \"ítészek\", a koncertlátogatók és lemezhallgatók döntsék el, mely események és kiadványok számítottak jelentősnek az elmúlt szezonban.

Szokás szerint egy hónapig várjuk a szavazatokat, eredményt október 1-jén hirdetünk. (A szavazólap az oldal jobb felső sarkában látható Café Momus-díj SZAVAZÁS feliratú képre kattintva érhető el.)
A szabályokat valószínűleg már nem is kell ismertetnünk - semmiféle változás nem történt a korábbiakhoz képest -, és talán azt sem kell ismételnünk, mi a különbség a játék, a tényleges vélemény és a \"csakazértis-csakazértsem-voksolás\" között.

Az év eseménye

Díjunk létrehozása óta eléggé meglepően alakult e kategória jelöltlistája - míg az első két évben változatos műfajú események és helyszínek voltak terítéken, tavaly már az volt az érdekesség, hogy valamennyi eseményre a Művészetek Palotájában került sor. Idén szintén felfedezhető egy közös vonás, mégpedig az, hogy csupa operabemutató szerepel jelöltjeink között:

Nabucco-premier a Magyar Állami Operaházban (2006. 12.)
A Traviata Pécsett (2007. 02.)
A Trubadúr Szegeden (2007. 03.)
Karnyóné-premier a MÁO-ban (2007. 05.)
A Pelléas és Melisande bemutatója a BBNH-ban (2007. 06.)

Az év kiadványa

Évről-évre elmondjuk, hogy ebben a kategóriában rendre igyekszünk magyar vonatkozású kiadványokat felsorakoztatni, és évről-évre rácsodálkozunk, hogy ez sikerül is. Így történt ez most is:

Gyökerek - Bartók-dokumentumfilm (Hungaroton)
Clip - Danubia / Muzsikás / Sebestyén Márta (Warner)
Bartók: 44 duó - Kelemen Barnabás, Kokas Katalin (BMC)
Mahler: II. szimfónia - BFZ / Fischer Iván (Channel Classics)
Földes Andor - A zongora varázslója (Universal / DG)

Az év személye

Nos, ez a kategória most üres marad. Lehet, hogy túl kritikusan ítéljük meg a helyzetet, de eddigi szempontunkhoz ragaszkodva úgy tűnik, az elmúlt évadban - és a további mondatokhoz idézőjelek és dőltbetűs kiemelések sokasága képzelendő - senki nem teljesített kiemelkedően. Aki most jól énekelt, az korábban is ugyanilyen jól énekelt, aki most jól vezényelt, az korábban is jól vezényelt és így tovább, magyarán: pusztán hozta a formáját. Nem állítjuk, hogy nem voltak színvonalas produkciók, elismerésre méltó teljesítmények, de úgy gondoljuk, kitüntetett figyelemre akkor lehetne számítani, jelöltet akkor lenne értelme állítani, ha még többen felzárkóznának az eddigi húzónevek színvonalára - és úgy érezzük, a 2006/2007-es szezonban erre nem volt példa.

Az év negatívuma

Hajjaj! Itt viszont könnyedén össze tudtuk állítani az ötös listát, de talán még nagyobb baj, hogy az itt jelölt események többsége (ötből négy) túlmutat ezen az egy évadon.
De kezdjük egy egyszeri botlással, a Polgár László tiszteletére idén januárban rendezett gálával, amely sokak szerint az ünnepelthez méltatlan színvonalon és körülmények között valósult meg.
És folytassuk az operabarátok nagy veszteségével - hosszú éveken át csak \"lebegtetve volt a dolog\", de idén megtörtént: bezárták az Erkel Színházat.
Ne felejtsük el a pécsieket februárban igencsak lázban tartó eseményt sem, amikor is úgy kellett bemutatóra készülniük, hogy nem tudhatták, vajon megszűnik, vagy megmarad a színház operatagozata? És bár a városvezetés visszakozott (hisszük, ebben nagy szerepe volt Somos Csaba - az utóbb menesztett zeneigazgató - nyilatkozatainak, illetve a sajtóvisszhangoknak), e mostani jelölést már maga az ötlet is kiérdemli - nem beszélve arról, hogy ki tudja, egyszeri próbálkozásról volt-e szó? Sajnos képbe került a Magyar Rádió is, hiszen szervezeti-működési átalakítása kapcsán számos helyen láttak/látnak napvilágot tiltakozások, melyek érintik a zenei együttesek egyre rosszabb helyzetét, már bizonyított munkatársak elbocsátását, műsorvezetők népszerűtlenségét, és a műsorok színvonalát is.
Ötödik jelöltünk tulajdonképpen egy friss (vagy mostanra beérett?) jelenség, mégpedig a fővárosi nyári fesztiválok színvonalának romlása. Megemlíthetjük példaként a Budafest Végzet-előadását (amelyen az utolsó pillanatban változtak főszereplők, ráadásul félházzal ment a darab), a Bakáts téri Lammermooriban hallott \"mókusriogató produkciót\", vagy azt, hogy a Budapesti Nyári Fesztivál kínálatából eltűnt az opera, legfeljebb Aidával találkozhatunk, de vele is musical formájában (\"Celeste Ibolya...\").
Mindez címszavakban:

Polgár-gála a MÁO-ban
Az Erkel Színház bezárása
A pécsi operatagozat megszüntetésének terve
A Magyar Rádióban történt változások
A budapesti nyári rendezvények

A fenti, \"érintőleges felidézés\" mellett segítségképp összegyűjtöttük a jelöltlistákon szereplő eseményekről, kiadványokról írt cikkeinket:

Az év eseménye:

Baál és Jahve közt (Nabucco-premier az Erkel Színházban)
Még egyszer a Nabuccóról (is) ...
A legelső premier (A Traviata Pécsett)
Megvan a tenor! (Trubadúr-premier Szegeden)
Megtestesült kan angyalok - A Karnyóné premierje a MÁO-ban
Karnyóné - a második szereposztással
\"Écoute! Écoute!\" - Debussy: Pelléas és Mélisande<

Az év kiadványa:

Breviárium (Bartók-dokumentumfilm)
A vonósok mosolya (Sebestyén - Muzsikás - Danubia)
Bartók: Szólószonáta; 44 duó (Kelemen, Kokas)
Az emberi végzet és hívő bizalom hangjai (Mahler: II. szimfónia / BFZ)
Csókosok (Földes Andor portrélemeze)

Az év negatívuma:

H & S a Polgár-gáláról
Erkel Színház-sirató (igen szubjektív jegyzet)
A Kulturális Bizottságnak nem kell a pécsi opera
Problémahalmaz - A végzet hatalma a Budafesten
Hegylakók (A Lammermoori Lucia a Ferencvárosi Fesztiválon)