Mire jó egy magyar kulturális évad?

Ősztől Magyar év indul Nagy-Britanniában. Az eseménysorozat felfutásaként már meg is kezdődött Londonban a magyar művészeti fesztivál, amelyen hangsúlyos szerephez jut a zene. A Café Momus arra volt kíváncsi, milyen művek, produkciók, előadók is szerepelnek az ilyen fesztiválokon, és hogy ez milyen keresztmetszetét adja a magyar zenének, zenei életnek.

A londoni közönség augusztusban először láthatja Erkel Ferenc Hunyadi László című operáját a Dorsetben és a Bloomsbury Theatre-ben - adta hírül egész oldalas összeállításában május 6-án a Magyar Hírlap. Mi \"magyar közönségként\" nemigen mernénk leblattolni, hogy az opera tekintetében sokat kényeztetett angolok éppen ezért tépnék szét a házat, de soha nem lehet tudni. Annyi tény, hogy a Hunyadi László bizonyos tekintetben unikumnak számít a nemzetközi operaszínpadokon. A választás továbbá azért is érdekes, mert a korábban rendezett francia-, illetve olaszországi magyar év (MagyArt, Ungheria in Primo Piano) zenei programjában inkább a kortárs zenéé volt a főszerep.

Nem kétséges, hogy a magyar zenét illetően Bartók első számú \"exportcikknek\" számít. 2001. június 12-én, a MagyArt rendezvénysorozat nyitóestjén, a párizsi Chatalet Színházban is a Kékszakállú csendült fel, Polgár László és Violeta Urmana tolmácsolásában, a legismertebb francia Bartók-interpretátor, Pierre Boulez vezényletével. Az előadás a beszámolók szerint tomboló sikert aratott. A siker előzményekén az 1992-93-as párizsi zenei évadot említhetjük, amely határozott vonásokkal rajzolta meg Bartók portréját.

A franciák - elsősorban a fővárosiak - a MagyArt ideje alatt újra jó adagot kaptak Bartók munkásságából: gyakorlatilag minden fontosabb műve elhangzott a legkülönbözőbb zenekarok, előadók és karmesterek tolmácsolásában. Ezek mellett Eötvös Péter és Kurtág György művei szerepeltek nagy sikerrel az ottani közönség előtt. Az egy év alatt kétszázötven francia városban nyolcszáz magyar kulturális eseményt tartottak, és ennek zöme zenei vagy képzőművészeti program volt.

Az olaszországi évadra a franciaországi MagyArt sikerén fölbuzdulva 2002-ben került sor. Az eseménysorozatot gondosan megtervezték, külön tanulmány készült, melyben a fogadó ország Magyarországról alkotott képét, előítéleteit, a közönség kulturális sajátosságait vizsgálták, abból a célból, hogy a célközönségre szabott műsorral rukkolhassanak elő. A tanulmány zenei szempontból kiemeli, hogy Olaszországban sokkal nagyobb az igény a liturgikus és a reneszánsz zene iránt, egyaránt fontos műfaj az opera és az operett, a népzenéről és az etnorockról nem is beszélve. Ugyanakkor megjegyzi, hogy komolyzenei rendezvényeinkkel Magyarország \"zenei nagyhatalom\"-voltára kívánunk ráerősíteni, ugyanakkor az évad kortárs zenei rendezvényei arra adnak bizonyítékot, hogy nem Bartók volt az utolsó zeneszerző a magyar zenei életben.

Mindez már előrevetíti az olaszoknak kínált zenei palettánkat. Az évad során 54 városban megrendezett több mint 300 kulturális eseményből mintegy 42 komolyzenei programmal számolhatott a közönség.

A felvonultatott művészek és együttesek kétségkívül a magyar zenei élet színe-javát képezik. Különlegességnek számíthatott a Marton Éva tiszteletére adott koncert, melyen barokk áriákat és Fekete Gyula Roman fever című művét hallhatták az érdeklődők. Schiff András összesen öt koncertet adott Olaszországban az évad folyamán, Firenze városa pedig díszpolgárává avatta őt. Íme még néhányan a számos magyar résztvevő közül (a teljesség igénye nélkül): Monteverdi Kamarakórus, Szombathelyi Filharmonikus Zenekar, Honvéd Férfikar, Amadinda, Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vásáry Tamással, Liszt Ferenc Kamarazenekar, Budapesti Fesztiválzenekar; a régizenei vonalról például a Corvina Consort; a hangszeres művészek közül szintén csak példaképpen: Elekes Zsuzsa, Ránki Dezső, Ittzés Gergely, Bogányi Gergely.

A művészek, együttesek műsora többnyire a magyar szerzők műveinek bemutatására törekedett. A programokon a tanulmánnyal ellentétben jelentős túlerőt képviselt a Bartók művek előadása, emellett Liszt és Kodály, mint magyar zenei jelképek szintén sokszor szerepeltek a műsorfüzetben. A Kékszakállú, a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, a Tánc-szvit sokszor előfordultak a repertoárban, a Galántai táncokat pedig unalomig hallgathatták az olaszok. Emellett volt néhány kortárs zenei est is, Kurtág-bemutató, Jeney Zoltán szerzői est, de gyakran ismert külföldi szerzők (Bach, Haydn, Beethoven, Csajkovszkij) műveit szólaltatták meg a magyar zenészek.

Már az évad zárása után, de még annak keretében mutatta be B. Horváth Andrea Rómában A szolmizációtól a klasszikusokig címmel olaszul megjelent Kodály-módszertani könyvet. Kórusával a Perugia környéki iskolákban gyakorlati bemutatót is tartott, melynek - az MTI híradása szerint - igen nagy visszhangja volt.

Minden igyekezet ellenére a franciaországi rendezvénysorozat lett sikeresebb. A már idézett Magyar Hírlapos összeállítás szerint (amely a Központi Statisztikai Hivatal adataira támaszkodik) a MagyArtnak köszönhetően 2002-ben 25 százalékkal több francia turista érkezett Magyarországra, míg az olasz turisták látogatásainak száma 0,3 százalékos visszaesést mutatott.

A nyár végén kezdődő nagy-britanniai magyar évet komoly várakozás előzi meg, és a korábbiakhoz képest jóval magasabb költségvetésű rendezvénysorozat finanszírozásában a brit szervezők is jócskán kiveszik a részüket. És ez még mindig nem a vége: az angliai évet követően Hollandiában és Oroszországban is lesz magyar kulturális évad.