Mint két tojás

Kedves Amadeus!
Mivel Te még csak három éves voltál, amikor én már semennyi, engedd meg, hogy a születésnapi jókívánságok mellett az idősebb, tapasztaltabb kolléga jogán ajándékképp egy hasznos tanácsot is átadjak Neked.

A jövőben óvakodj a médiától!

Amint a mellékelt ábra mutatja (értheted akár szó szerint is), már egy egyszerű műsorújságban sem bízhat az ember. És ha már ők is összekeverik kettőnk portréját, mit várhatunk a többiektől? Valamilyen szinten persze igazuk van: paróka - paróka.

És ha már fizimiskáink beazonosítása is ekkora problémát jelent, mire számíthatunk zenénk ismertségét illetően? Ha kérdezik, fogd rám nyugodtan a Xerxes-Largót, én is Rád kenem majd a K 550-es g-mollt. (Már ha lesz még valaki, aki érteni fogja ezeket a kódokat.) Kis éji zenédre pedig nehogy úgy hivatkozz, hogy "tudják, az a zene, ami a telefonközpontban szól kapcsoláskor", mert még összekeverik a Süket Ludwig Für Elise-ével.

Tulajdonképpen még örülhetsz is, hogy egy egyszerű képtévesztéssel megúsztad a dolgot. Képzeld, ha ezt még szöveges ajánlással is tetézték volna. Mondjuk így:
"Az előző rész tartalmából: Constanze egyre nehezebben viseli, hogy férje a tanításból szerzett kevés pénzt is kottapapírra költi. Antonio továbbra is elkövet mindent, hogy az egykori csodagyereket befeketítse az udvarnál. Wolfgang eközben sorra komponálja az újabb műveket. A nehézségek ellenére Prágában sikerül színpadra állítani a Kék Duna keringőt."

Baráti üdvözlettel: Georg Friedrich