Mi Fáy?

Támadják a kollegái, és immár a muzsikusok is.
Most már nem kérdés, hogy tehetséges emberről van, szó, aki tud valamit, méghozzá azt a valamit nagyon jól csinálja.

A mai Népszabadságban azt írják, \"évek óta növekvő felháborodással\" figyelik tevékenységét.
Tetszik ez a megfogalmazás, már a múltkor is efféle retorikát használtak. Első év: nahát! Második év: nahát, nahát! Harmadik év: nahát, nahát, ejnye no! Aztán hirtelen, egyik pillanatról a másikra mindenkiből egyszerre, spontánul tör ki a tiltakozási vágy. Egészen életszerűnek tűnik a dolog…

Fáy nem tud kottát olvasni. Na bumm. Egy csomó művész pedig tud, csak nem tudja értelmezni, és előadni. Végigseggelnek egy iskolát, és azért, mert el tudnak igazodni a kis fekete jelek között, már kapnak egy papírt arról, hogy koncertezhetnek, nevük mellé jár a művész titulus. És senki nem tiltja le őket a színpadról.
De hát speciális ország a mienk. Minden művészünk nagyszerű, minden \"hivatalos\" kritikusunk véleménye megalapozott. Már, ha van egyáltalán.

\"A zenekritika nem lehet hangulatokon alapuló, laikus élménybeszámoló.\" Ez tehát a kritérium. Összekacsintáson, haveri viszonyon, udvariaskodáson alapuló, kötelességből, unalmasan megírt ezek szerint minden további nélkül lehet. Az olvashatóság és az érdeksség sem feltétel.

\"Amit azonban számon kérünk, az a megalapozott ismeretanyag.\" Mi ez az ismeretanyag? A művészek ismerete? A kotta ismerete? Miért? Ha adva van egy zenét szerető ember, aki számolatlanul hallgatott lemezeket, előadásokat, abban kialakult már egy hatalmas ismeretanyag, van viszonyítási alapja.

Gúnyolódik a külsőségeken? Ha egy művész színpadra lép, pontosan tudja (jó esetben), hogy megjelenése, külseje, jelenléte szerves részét képezi produkciójának.

Az aláírók között akadnak olyan művészek, akiket én becsülök. Sokan talán szolidaritásból adták a nevüket. Nem néztem utána, de szerintem Fáy az írásaiban ugyanannyiszor dicsér, mint ahányszor bírál. Persze, nem hiszem, hogy ő ezt mérlegelné. Ő beszámol.

Mi is tulajdonképpen a baj vele? A szakma össze van zavarodva. Felfoghatatlan, hogy itt van egy ember, aki jól ír, és (még, ha ezt nem is igazolja pecsétes papír): felkészülten. Nem tudják hova tenni, hogy nem akar senkit szisztematikusan lejáratni, nem akarja senkitől elvenni a pénzét, megingatni pozícióját. Mondja a véleményét. Megcsobbantja az állóvizet.
Pár napja ilyesmiről írt Csont András kollégám is a \"Mi muzsikus lelkek\" című írásában. Fáy hiányt tölt be. Azok helyett végzi el a munkát, akiknek ez a dolguk lenne.
Szerintem hamarosan a zongorahangolók is őszinte felháborodásuknak fognak hangot adni. A szakma nem nyugszik.
Csak hát az eredmény!
A meccs állása pillanatnyilag 0:2, oda.
Úgy, hogy Fáy még pályára sem lépett. Eddig csak két öngólt láthattunk.

- - - - -

Kedves Olvasóink! Terveink szerint a következő Café Momus klub vendége Fáy Miklós lesz. Az időpontot és a részleteket hamarosan megírjuk.