Mérsékelt kereseti lehetőségek

Tegnap délután a karomra dőlt a zeneirodalom egy jelentős része, úgy Dvorák-tól Grieg-ig.
Kár, hogy nem romantikus, fennkölt értelemben, hanem szó szerint.
Bent jártam ugyanis a Múzeum körúti Lemezantikváriumban, egyrészt válogatni, másrészt megnézni, milyen lett a bolt a felújítás után.

Akik odajártak, tudják, milyen volt az LP-k elrendezése. Szépen, tematikus vagy alfabetikus rendben sorakoztak a lemezek, és ami a lényeg: élükkel kifelé. Lehetett futtatni az ujjat, kihúzni a kiszemelt példányt, első pillantásra felmérhető volt, hol keressük Beethoven-t, és volt rend abban is, hogy "Mozarton belül" hol vannak a szimfóniák. Csípőmagasságban az albumok, felettük két sorban a szimpla lemezek.
Ezzel szemben most mély rekeszek (kvázi elöl nyitott konténerek) vannak, bennük pedig lapjukkal, a teret csak félig kitöltve a lemezek, eléggé szellős, "tól-ig" ábécé-jelöléssel. Mélyre kell nyúlni, egyik kézzel lapozni és tartani az átnézésre váró köteget, a másikkal fogni a már átnézett, elcsúszni, borulni, dőlni készülő adagot, és ha valahol hátul találunk kincset, akkor bizony a kibányászása is komplex feladat. Mindezt adott esetben meggörnyedve, vagy éppen guggolva. (Kínálkozó alkalom az alkar, a csuklóizmok, a vádli begörcsöltetésére, izületek, derekak bemerevítésére, lumbágó idő előtti beszerzésére.) Jelentős koordinációs készségre van tehát szükség a böngészés során, és ez sajnos nem mindenkinek adatik meg - lásd a cikk elején ismertetett szituációt.

A korábban egy fél falat elfoglaló könnyűzenei LP-kínálat most majdhogynem bedobozolva, szűk rekeszekbe zsúfolva várja a vásárlókat. Még mindig lemezparadicsom, de már csak koncentrátum formájában. A betűrendes mutatót nemes egyszerűséggel "külföldi könnyűzene"-jellegű megjelölések váltották fel.

Jó hír tehát az idült LP-turkálók számára, hogy a felújítás során megteremtődtek azok a lehetőségek, amelyek révén kigyógyulhatnak szenvedélybetegségükből.

A hátsó traktusban kapott helyet a hangszerrészleg, így most már minden, ami zene, egy helyen megtalálható. Ott jártamkor a hangszórókból blues szólt, hátul pedig épp azt tesztelte valaki egy hegedűn, hogy van-e élet a negyedhangokon túl, és ez a kortárs zenei kisérlet a fent ismertetett gimnasztikai gyakorlattal párosult - meg kell hagyni, önuralomra nevelő helyzet.

Mindig jó volt ebben a boltban vásárolni, nézelődni, vadászni, válogatni, belehallgatni. Azt hiszem, mindenki csak úgy emlegette (szinte szóban is csupa nagybetűvel), hogy A LEMEZANTIKVÁRIUM. Lehet, hogy mostantól nem lesz más, csupán Kodály Zoltán Zeneműbolt?
Kár lenne.