Márton-Ottó-Márton-Ubul-Sándor

Na, ezt jól megkaptuk.
Egy korábbi jegyzetben leírtam fonetikusan a lapunk nevét, méghozzá így: Kafémomusz.
Ezzel a névvel eddig is adódtak problémák, de most többen rákérdeztek, hogy tényleg így kell mondani? Nem Momü? Merthogy, ha már komolyzenei magazin vagyunk, legalább azt illene tudnunk, hogy az operában így éneklik.

Igen, tudjuk.

Bár valóban Puccini Bohéméletéből vettük az ötletet, úgy döntöttünk, hogy a kiejtésnek, megértésnek, leírásnak talán ez az egyszerűbb formája.
Persze, mihez képest. Aki először hallja, bizony nem győz visszakérdezni: \"Mamusz? Mumus? Micsoda?\".
És mi nem győzzük mondani, hogy \"betűzöm: Márton-Ottó-Márton-Ubul-Sándor\".

Elsőre nehéz. Viszont aki megjegyzi, az soha nem felejti el. Olyan, mint a Psota, vagy (hogy zenei példánál maradjunk) a Varnus Xavér.
De nem akarunk erőszakot alkalmazni, mondjon mindenki, amit akar: mamuszt, mumust, momüt.
Steve Martin egyik filmje jut az eszembe - ott a főszereplőnek volt kimondhatatlan neve. Maradjunk annyiban a lapunkkal kapcsolatban is, amit ő mondott erről:
\"úgy ejtik, ahogy mondják\".