Lovak és jogok

Na, tessék.
Miközben se szeri, se száma azoknak az írásoknak, melyek a muzsika jótékony hatásáról szólnak, és mindenkinek ajánlják e terápiás módszert, a Swindonban élő Rosemary Greent most épp azért akarják megbírságolni, mert egy lovasközpontban Beethoven és Mozart zenéjével próbálja nyugtatni az állatokat.

E hírt pár napja adta közzé egy bulvárlap, majd onnan átvéve egy zenei portál. A rövid tudósításból kiderül, hogy a helyi jogvédő hivatal hívta fel a hölgy figyelmét a tényre, miszerint ha valaki nagyközönség előtt játszik le bármely zeneművet, akkor jogdíjat kell fizetnie utána.
A lovak márpedig nyilvánvalóan többen voltak, valószínűleg megtöltötték az istállót, így értelemszerűen teltházról, azaz nagyközönségről lehet beszélni.

Ha e hírben nem kapna szerepet a jogvédelem, simán elintézhetnénk azzal, hogy valakinek nagyon élénk fantáziája volt. Azonban az elmúlt években volt szerencsénk olvasni pár hasonló történetet, melyekben az elnyomott, ám elszánt jogvédők halált megvető bátorsággal csapnak le gaz tinédzserekre és vérszomjas háziasszonyokra, kik pár CD másolásával vagy fájlmegosztással épp arra készülnek, hogy dögvészt bocsássanak a lemeziparra (sáskajárásról és kisdedek lemészárlásáról nem is beszélve).

Persze az ilyenkor befolyó összegek eléggé jelentéktelennek tekinthetők (épp csak pár nulla íródik a bűnösök tízévnyi jövedelme után), ezért érthető, ha az illetékesek minden lehetőséget megragadnak érdekeik érvényesítésére, és olykor megpróbálnak átalányban gondolkodni – most ugye nálunk éppen valamennyi pendrive-tulajdonost potenciális jogsértőként kezelnek.

De mi nyilván csak kis pont vagyunk e nemzetközi méretű tohuvabohuban. Igaz, kis pontként is mintát vehetnénk például Norvégiától, ahol is épp a minap szólt be a kultuszminiszter a lemezkiadókat tömörítő szövetségnek, támogatva a fájlmegosztó oldalakat, megjegyezve: pontosan a rohamosan fejlődő technikai lehetőségek ésszerű kihasználásával lehetne elérni, hogy a szerzők, az előadók és a fogyasztók is elégedettebbek legyenek. Ezt persze nyilván pontosan tudják, ám nehezen veszik be az érdekelt iparágak és szervezetek képviselői, hiszen akkor mi marad nekik? (Obama megválasztásával is a megélhetési jogvédők szívták a legnagyobbat – „Színesbőrű elnökünk van, mit ugráltok, hogy nincs esélyegyenlőség?”)

Egyébként dacára annak, hogy a fentebb vázolt lovas eset meglehetősen hihetőnek tűnik, mégis előfordulhat, hogy semmi alapja nincs. Erre utal némiképp, hogy a swindoni honlapokon nem találni erről szóló hírt, és a kulcsszavak megadása után a Gugli is csak pislog nagyokat.
S ha kamu az egész, akkor minden elismerésünk a hír kitalálójának.
Ha bárkinek ilyesmit kellene összehoznia, a jogvédelemmel kapcsolatban legtöbbünknek nem a lovak jutnának eszébe.
Maximum csak az egyik szervük.