Lohengrin rejtélye

Nesze semmi, fogd meg jól! Ez lehetne az alcíme a szombati sajtótájékoztatónak, melynek apropója az egy hét múlva esedékes Lohengrin-felújítás volt.

Pedig biztatóan kezdődött. Fülöp Attila az Operaház képviseletében elmondta, hogy a felkészülésnek ebben a stádiumában már lehet az előadásról beszélni. Megtudtuk, hogy különleges produkció lesz, és nem elavult, mint a Ring. Korszerű, gondolatébresztő, forradalmi rendezés! És reményét fejezte ki, hogy a beszélgetés után közelebb kerülünk az új rendezés részleteihez, titkaihoz.
Nem így történt.

Az alkotókkal (Katharina Wagner - rendező, Alexander Dodge - díszlet, jelmez, Robert Sollich - dramaturg, társrendező) folytatott jó másfél órás beszélgetés végén nem sokkal lettünk okosabbak. Fél óra után a jelenlévő több mint tucatnyi újságíró egy dologban lehetett biztos: ha nem az alkotókkal, hanem egymással beszélgetnének, akkor a különböző kiszivárgott információkból könnyebben összerakhatnának valamit. Azonban folytatódott a vajúdás. Megpróbálom összefoglalni, hogy rendező és társai miről nem mondtak semmit.

Megnyugodhatunk: Katharina Wagnernek van koncepciója. De nem árulja el. Nem szeretné befolyásolni a nézőket. A rendezés modern lesz, de a darabhoz illesztették a koncepciót, nem erőltettek rá semmit a műre. A zenéhez is igazodtak. Súlyponteltolódást várhatunk a politikai vonal javára a meseivel szemben. \"Politikai dráma lesz.\" Ennyit tudunk.

Robert Sollich tanulmánya (talán a műsorfüzetbe is bekerül) Wagner politikai nézeteinek változásaival és a Lohengrin keletkezésének körülményeivel foglalkozik. A mű 1845 és 1849 között keletkezett, de csak 1850-ben mutatták be (Liszt, Weimarban), Wagner nem lehetett jelen az ősbemutatón, mert Svájcban volt száműzetésben. Sollich szerint nagyon fontos, hogy Wagner az 50-es évekre konzervatív monarchistává vált, feladva korábbi forradalmi nézeteit. Az nem derült ki, hogy ez miképpen jelenik majd meg a mostani színpadra állításban.
Az aktualizálás kérdésére az volt a válasz, hogy a darab a hatalomról szól, és így mindig aktuális. \"Egy időaspektusból közelítjük meg a darabot, de ez inkább tendencia, mint abszolút pozíció.\" (Tessék?)

A konkrét, tényszerű kérdések is nyitva maradtak. Parlamentben játszódik a darab? \"Általánosságban nem mondható el.\" Valóban az NDK-s időkbe helyezték a cselekményt? Ez a kérdés (is) válasz nélkül maradt.
Az átfogó koncepció iránt érdeklődő azt a választ kapta, hogy van, akinek Lohengrin és Elza viszonya a fontos, másoknak Ortrud és Elza szembenállása, stb., de továbbra sem tudjuk, hogy az alkotóknak mi a legfontosabb, miért kezdtek hozzá a színrevitelhez.

Wagner utólagos értelmezését, miszerint a Lohengrin művészdráma, nem osztják. Szerintük politikai töltetű, de nincs végleges igazsága, sokféle értelmezés lehetséges.

Katharina Wagner szerint egy rendezésnek valamilyen pluszt is kell nyújtania, mert a néző nem kíván sokadszor is látni egy olyan rendezést, ami nem gondolkodtatja el, nem tesz hozzá semmit a műről korábban kialakított képéhez. Eddigi pályáját is ez jellemezte: elgondolkodtatni akarja a nézőt, de nem szeretne neki kész megoldást tálalni.
\"Nézőnek lenni kreatív tevékenység.\" - mondják az alkotók, nyilvánvalóan hermeneutikai alapról közelítve a befogadás folyamatát.

Ez a törekvés nagyon örvendetes, és támogatni való. Én, a néző, szeretek gondolkodni. De nem szeretem, ha valaki másnak a műtől teljesen idegen egyéni koncepcióját kell feltárnom, ami nem visz közelebb az értelmezéshez. A rendező van az operáért, vagy az opera a rendezőért? Keskeny határ választja el a kettőt. Vasárnap okosabbak leszünk.

Már csak egy kérdésem van: ha tudták, hogy előre semmit nem akarnak elárulni, akkor nem várhatott volna ez a sajtótájékoztató a premier utánig?