Kurtág 80

Február 19-én lesz 80 éves Kurtág György. Ötnapos koncertsorozat fut ki a születésnap estéjére. A program javát az ő művei teszik ki, széles válogatást nyújtva minden fontosabb műfajból, a szólódaraboktól a nagyzenekari művekig.

Emellett fia, ifj. Kurtág György, és pályatársai, Dukay Barnabás, Soós András, és Vidovszky László kompozíciói is megszólalnak, s még egy Obrecht-mise, egy rövidfilm (Olivier Desagnat alkotása), és Kézdy György Karinthy-felolvasása is helyett kapott a programban. Képzőművész unokája, Kurtág Judit ez alkalomból nyíló kiállítása pedig mától látható a Művészetek Palotájában.

Kurtág műveit a vele legszorosabb kapcsolatban álló, legautentikusabb előadók szólaltatják meg, művészetéről vele régóta kapcsolatban álló, avatott zenetudósok tartanak előadásokat. Számvetés akár: egy teljes, de még korántsem lezárt életmű jellemző momentumainak felmutatása. Az utóbbi ötven év egyik legfontosabb zenei teremtő egyéniségének századelemző, sőt századformáló gondolatai, és az arra adott válaszok.

Kurtág interjút nem ad, nem a sajtó iránti ellenérzéstől indíttatva, nem valami arisztokratikus vagy életidegen elzárkózás következtében, hanem a szerzői műre mutatva, abból tudható meg, ki is ő, minden más attól veszi el az időt, energiát, hogy ezt a hangokon keresztül megmutassa. Mégis, ilyenkor minden sajtóorgánum keresi az autentikus személyt, aki szolgálhat \"valami információ-többlettel\". Természetesen a magát előtérbe nem helyezni kívánó szerző szándékainak tiszteletben tartásával. Ez nem is történhet másképp, hiszen ha valaki olyan szoros kapcsolatban van magával az alkotó egyéniséggel, hogy már érdemben nyilatkozhat róla, az már azt is jelenti, annyira közel került hozzá, hogy jelentős mértékben azonosult szándékaival: a művek, a hangok megmutatása a lényeg, és nem a mögöttük lévő ember előtérbe helyezése, és főleg nem ezen keresztül valami személyes nyereség betakarítása.

Bali Jánosnak jutott feladatul az utóbbi időben, hogy a kiadásra kerülő kottákat előkészítse, az EMB Zeneműkiadó és a zeneszerző között közvetítsen, hogy a végül nyomtatásra kerülő anyagban minden a maximálisan a helyén legyen. Ez nem egyszerű feladat egy olyan zeneszerező esetében, aki a belső hallása által megszólaltatott zenét ilyen pontossággal kívánja a papíron látni.

Kurtág az a zeneszerző - mondja Bali János -, aki számára létkérdés, hogy a zenei pillanatot, mindazt, amit ez intellektuálisan, emocionálisan képviselhet, minél intenzívebben, tömörebben jelenítse meg. Ezért a hangokat oly mértékben veszi komolyan, ami még a világ hozzá hasonló léptékkel mérhető nagy zeneszerzői között is ritkaság. Egy reménytelen célkitűzés rejtőzik e mögött, a kifejezhetetlen kifejezni akarása: a tünékeny, egyszeri személyes jelenlét megragadása, a hang születés-előtti őstörténetének jelenvalóvá tétele.
Ennélfogva az előadóművészekkel is kivételesen szoros kapcsolatban áll: a velük való szenvedélyes munkából állandóan hang-közeli éltető impulzusokat nyer, és ugyanakkor a legintenzívebb tapasztalatokat szerzi a lejegyzés és értelmezés keserves útjairól. Kevés hangból álló, bizonyos tekintetben a weberni világ jegyében álló kamarazenei művei ezt a közelséget szükségessé is teszik, de saját darabjainak próbái és Beethoven vagy Bach műveinek tanítása nemcsak, hogy szorosan összefonódnak, de azonos hozzáállást is tükröznek: az ő általuk leírt kottafejeket ugyanolyan komolyan veszi, mint sajátjait. Nyolcvanévesen is maximálisan, mások számára szinte követhetetlenül beveti minden erejét, semmi nem elég jó neki, az előadókkal szemben ugyanolyan kemény követelményeket szab, mint saját magával szemben. Éveken át tanult, néhány hangot tartalmazó darabokra mondja, hogy \"azzal még sokat kell dolgozni\". Darabjainak előadásakor még a négyszeres és ötszörös piano között is különbséget kell tenni, de ez nem elég: érteni kell, fejjel, szívvel, és kézzel is, hogy miért. Mindez a legkevésbé sem bántó, csak nagyon nehéz a legmagasabb követelményeknek megfelelni. Ezek után nem meglepő, hogy csak azokban az előadókban bízik meg, akikkel éveken, évtizedeken keresztül együtt dolgozott. Szigorúsága ugyanakkor az új iránti heves érdeklődéssel, nagy nyitottsággal, és a mások, az emberi problémák iránti személyes megértéssel társul; sok indulattal és sok szeretettel telt személyiség.

- A koncertsorozathoz nemcsak mint a legutóbbi néhány évben megjelent Kurtág-művek szerkesztője, hanem mint előadóművész is hozzájárulsz: együtteseddel, az A:N:S Chorussal egy reneszánsz misét adtok elő. Hogy kerül ez a Kurtág-születésnaphoz?

- Tavaly volt az egyik általam legalaposabban tanulmányozott reneszánsz szerző, Jacob Obrecht halálának ötszázadik évfordulója. Erre készülve több mai magyar komponistát megkérdeztem, mit mond nekik az obrechti életmű? Nem lenne-e kedvük valamilyen kompozícióval hozzászólni öt évszázad távlatából az ő művészetéhez. Kurtág, Soós András és Vidovszky László válaszolt is darabokkal. Tavaly augusztusban a Flandriai Fesztivál Obrecht tiszteletére rendezett koncertsorozatának keretében, Antwerpenben hangzottak el először a darabok (sajnos a szervezők megbocsáthatatlan figyelmetlensége miatt nem készült felvétel ezen ősbemutatókról). A koncert Soós András kéttrombitás művével indul, majd Obrecht Missa Maria Zartjának tételei között Kurtág új műve és két régebbi vonósnégyes-tétele s a fiatalabbik Kurtág egy darabja hangzik fel (ezúttal 2 fuvolán). Vidovszky kifejezetten ehhez a miséhez írt zárótétele fejezi be a műsort. Kurtág írt Obrecht tiszteletére egy darabot, és most, 16-án este fél tízkor a Váci utcai Szent Mihály Templomban, az ő tiszteletére rendezett koncerten Obrecht - és egyben az egész reneszánsz miseirodalom - legnagyobb szabású műve hangzik el.

- A művek kiadásán, szerkesztésén keresztül tényleg alaposan meg lehet ismerni azt, akit a kortárs zeneszerzés egyik legfontosabb alakjának ismerünk el.

- Felületes szemlélő számára Kurtágnak a hangokhoz való viszonya a legnagyobb kortárs zeneszerzők közt viszonylag hagyományosnak mondható. Viszont a zenei hang háttérvilágát nem képviseli más ilyen intenzitással! A kis formák - főleg kezdetben - a jellemezőek rá, s még a nagyobb lélegzetű művek, mint a Kafka-töredékek, Bornemissza Péter mondásai is rövid tételek egymásutánjából állnak.
Nagyon sokáig a Zeneakadémia tanáraként működött, minden pénteken-szombaton reggeltől estig tanított Weiner volt termében, a \"negyvenhármasban\"; rendszeresen beültek idegenek is hallgatni az órákat. Tíz-egynéhány évvel ezelőtt azután különféle külföldi felkérések, illetve alapítványok meghívásai, díjai - Berlin, Amszterdam, Párizs, Bécs - lehetővé tették számára, hogy jóval kevesebb tanítás mellett komponáljon (a korábbi, több tanítást tudomásom szerint egyébként egyáltalán nem teherként élte meg). A felkérések gyakran nagy léptékű, nagy zenekart mozgató darabokra szóltak, s ez új irányokat nyitott meg stílusában. Például a ...concertatnte... (Op.42.) széles ívű romantikája más jellegű, mint a húsz évvel ezelőtti kamarazene szikársága.

- A régebbi művek intimebb kamaraműveket író Kurtágja azért tovább él ezekben a hatalmas apparátusra írt újabb művekben is?

- Érdekes módon a nagy zenekart is kamaraegyüttesként kezeli. A hangokhoz ugyanolyan sok előadási utasítás tartozik, mint a kamaraművekben, a zenekar minden tagjának, ha csak pillanatokig is, de szólistaként kell működnie. Amennyire követhettem most a komponálás folyamatát, mindig először a két concertáló szólam, a hegedűé és a brácsáé volt készen. A kíséret rögtön hangszerelve jelent meg, a mű ebből a szempontból készen jelent meg a fülében (ami nyilván abból is adódik, amit az elején az előadókkal való szoros kapcsolatáról mondtam), bár sok részlete még az előadás előtt pár nappal is változott. Itt is a muzsikusok, elsősorban a szólisták a legfontosabbak: az Amszterdamban élő két japán, Hiromi Kikuchi és Ken Hakii, akik bemutatták 2003-ban, és most, Budapesten is játsszák e művet. Állandóan játszva az elkészült részeket és visszajelezve valamelyest ők is részesei a komponálás folyamatának, az ő személyiségük is tükröződik ebben a műben. Kurtág szándéka szerint egyelőre csak ők játszhatják. Zenekar már négy-öt is vállalkozott rá, és tavaly a Nemzeti Filharmonikus Zenekar is előadta már Peskó Zoltán vezényletével; most az ünnepi zárókoncerten, 19-én, a Zeneakadémián Kocsis Zoltán vezényel majd.