Kultúrcentrum a tengerparton (Wales Millennium Centre)

Manapság a művészeti finanszírozás világszerte válságban van - legalábbis a híradások szerint: több patinás zenekart a megszűnés veszélye fenyeget (pl. Németországban, vagy az Egyesült Államokban), félig felszámolják a Skót Operát, feladja a Londonban éppen egy éve megnyílt harmadik operaház.
Ugyanakkor újjáépül a Fenice Velencében, megújul a Scala Milánóban, operaházat építenek Koppenhágában, bővítik a Sydney jelképének számító dalszínházat.
És az elmúlt héten megnyílt a Wales Millennium Centre, avagy a Canolfan Mileniwm Cymru, az új walesi színház-operaház-hangversenyterem-stúdió-pláza, sok minden egyben.

Az óriási épület olyan, mint egy filmekben látható, itt ragadt ufó, vagy egy halom kövön álló, nagy acél-üveg jéghegy, bronz sisakkal. Homlokzatán ez olvasható:
CREU GWIR FEL GWYDR O FFWRNAIS AWEN / IN THESE STONES HORIZONS SING

A betűk mindegyike két méter magas, esténként a folyosók kilométerekről látható fénye ezeken keresztül világítja meg a cardiffi-öblöt. Az idézet Gwyneth Lewis walesi poétától származik, akinek legutóbbi könyve megkapta a Walesi Művészeti Tanács \"Az év könyve\" díját. A walesi sor hevenyészett magyarsággal annyit tesz: \"igazságot alkotni, mint üveget az ihlet kemencéjéből\".

összekeverhetetlenül walesi és nemzetközileg is kiemelkedő építményről van szó - mondják. Ám a tervező, Jonathan Adams szerint még nem volt ilyen épület Wales-ben, tehát nincs mihez hasonlítani. A hivatalos álláspont szerint a walesi tájat idézi. Ez lesz most az új jelkép, éppúgy, mint egykor a kagylót mintázó operaház Sydney-ben.

A cardiffi-öbölben régóta vágytak egy ilyen kulturális komplexumra. Az ötlet egyik fő szószólója egyébként a neves walesi bariton Bryn Terfel volt. Ő is fellépett azon az ünnepélyes megnyitón, amit ő maga szervezett, de rajta kívül Charlotte Church, Catrin Finch, Matthew Rhys, a Walesi Nemzeti Opera, a Royal Ballet, a kanadai Cirque Eloize és a Fokvárosi Opera társulatának tagjai is színpadra léptek.

Megjelent a királynő, a walesi herceg, teljes volt a pompa. Néhány VIP-páholy ugyan üresen maradt, de a walesi miniszterelnök boldogan vezette végig vendégeit, bemutatva az \"ékkövet\" - amelyet néhány hónapja még nagy, fehér, közpénznyelő elefántnak nevezett. Az épületet ugyanis többnyire közpénzből és adományokból összegyűjtött 106 millió fontból (35 milliárd forint) húzták fel.

Most már ez a Walesi Nemzeti Opera, a Nemzeti Filharmonikusok, és sok más zenei, színházi, irodalmi, művészeti oktatási intézmény stb. otthona, Wales kultúrájának szíve.

A kultúra ez esetben többnyire a musicalt jelenti, ugyanis a következő év produkcióinak felét ez a műfaj teszi ki, és az előadásoknak csupán egytizede lesz opera. Februárban a Traviatával kezdenek, aztán sorban következik a Wozzeck, a Bajazzók és a Parasztbecsület, a Varázsfuvola, a Rigoletto. Akinek ennyi nem elég, az megtekintheti például a Miss Saigont vagy a Micimackót.

A jegyárak igen kedvezőek, megtartották a Londonban jól bevált 5 fontos rendszert. A legdrágább belépők is mindössze 34 fontba kerülnek, míg a Covent Gardenben előfordul 175 fontos helyár is. Még csak egy hónapja nyitották ki a kasszát, de máris elkelt 30 ezer jegy augusztusig, és ez még csak a Wales-kultusz kezdete. Az új nemzeti jelképnek bizonyára turistacsalogató hatása is lesz. Lehet, hogy jó ideig \"nyelte\" a pénzt, viszont ilyen hírveréssel, ilyen marketingháttérrel (még az ausztrálok is átjöttek egy tanulmányútra) biztos, hogy a kultúra is hozhat pénz. Csak meg kell várni, hogy a befektetés megtérüljön.