Kultúrbarm, avagy Vésd be jól!

Vandál Vendel, betanított cipőfűző munkás a Ligetnél szállt fel a földalattira. Egyszerű ember volt, nagyvárosi szimpli, még az 500-at is egy c-vel írta. A Vörösmarty utcánál szállt ki, fent át akart menni az Andrássy úton, de a lámpa pirosat mutatott. Ahogy várakozott, feltűnt neki, hogy a lámpaoszlopon egy antik-korabeli tábla látható, rajta felirat:
ADOMÁNY AZ \"ESTE A SZÉKELYEKNÉL\" SZERZÕJÉNEK

Hideg volt, esett is. Szar egy idő. \"Most meg jönnek itt ezzel a hülyeséggel. Az Este a székelyeknél szerzőjének. Az meg ki a tököm?\" Nézi ő időnként a Vágót, de nem rémlik semmi. Az iskolában meg annak idején... na hagyjuk, az ének egyenlő volt a lyukasórával vagy a szabadfoglalkozással.

Amikor a lámpa zöldre váltott, megvárta, míg mindenki átmegy a zebrán, majd az amúgy is nála lévő, emléktáblába vésésre kifejlesztett célszerszámmal manifesztálta információéhségét:
A MEG KI?

Nem sokkal később arra járt dr. Mindent Tudor, okleveles megmondóember. Õ is nézte időnként a Vágót, és nagyokat mulatott a sok oktondi pockon, akik beugranak a \"Hol halt meg Wagner?\" jellegű beugratós kérdésnek, sőt, annyira tudatlanok, hogy a \"Hány operát írt Bach?\"-ra sem kérdeznek vissza, hogy: melyik?
Õ is észrevette a táblát. A kérdést is.
\"Istenem, hogy lehet ezt nem tudni?\"
És a triviális kérdésre egy jól irányzott bevéséssel adta meg a triviális választ:
KODÁLY ZOLTÁN

A lámpaoszlop meg továbbra is csak ácsorog a sarkon, az emléktábla pedig immár 3D-s chat felületként hirdeti a nagy igazságot:
a zene mindegy, kié.