Korlátolt korlátozás

Valami nagy baj van a Pillangókisasszony körül.
Pár hete egy jegyzetben (\"Minek nevezzelek?\") már megemlítettem, hogy egy operabarát szülő Puccini művéből választotta a Suzuki nevet gyermekének, de az MTA Nyelvtudományi Intézete keresztbe tett szegénynek.
Most meg azt olvasom, hogy a királyi tévében megint adták az opera filmváltozatát, csakhogy a képernyő bal alsó sarkában a finoman cizellált sárga gyűrűvel, amelyben a bűvös 12-es szám helyezkedett el.
Ugye nem kell dekódolnom senkinek?

A Pillangókisasszonyt a 12 éven aluli gyermekek csak szülői felügyelettel nézhetik. Naná! Nem elég, hogy Puccini írta, még énekelnek is benne, és különben is, tessék vigyázni, kedves apuka és anyuka, mert aztán arra fognak tetszeni eszmélni, hogy mihelyst túljut a kölök a pubertáson, Japánból jön gyerektartási végzés!
Persze, lehet vitatkozni az ORTT szabályrendszerén, pláne azok után, hogy nemrég kiderült, a nagykönyv alapján az Egri csillagok a \"semmilyen formában nem kerülhet képernyőre\" kategóriába tartozik.

De ezt most hagyjuk, ugyanis elhintenék még egy lényeges információt az üggyel kapcsolatban. A Pillangókisasszonyt késő éjszaka, 23:45-kor kezdték el vetíteni, a műsorújság szerint 01:55-ig tartott.
Úgyhogy felesleges volt az ORTT buzgalma. Tekintettel a komolyzene sanyarú helyzetére (ezen belül is a jövőkép és a biztos egzisztencia illúziójára), azt kell mondanom, hogy az a 12 év alatti gyerek, aki éjfél körül leül operát nézni, már úgyis menthetetlen.