Kína és... Kodály még egyszer

\"Legyen a zene mindenkié!\" - ezt a nálunk már sajnos elcsépelt és közhelyesült szállóigét választották jelmondatul a Pekingi Kodály-hét szervezői, és tehették ezt nyugodtan, mert náluk még ennek a gondolatnak a szelleme valóban nincs jelen, ők külön, szigorúan elválasztva kezelik a professzionális és a mindenkinek szánt zeneoktatást.

A szimpózium elsődleges célja a méltán világhíres magyar zenetanítási módszer és koncepció bemutatása, és kínai hívek toborzása volt. A programban elsősorban előadások szerepeltek, de volt nem kevés bemutató óra, jó néhány workshop és két koncert is a repertoáron. Az előadók közt találhattunk görög, ausztrál, amerikai, japán, dél-koreai, kínai nemzetiségűt, és természetesen a Nemzetközi Kodály Társaság belga elnöke mellett magyar szónokok szavait is hallhatta a több száz főnyi hallgatóság.

Mindenképpen megemlítendő, hogy a rendezvényt megtisztelte jelenlétével a kínai közoktatási miniszter helyettese. Még mielőtt legyintenénk a tényre, gondoljuk végig: ezerháromszáz-millió ember él ebben az országban, és az ebből a hatalmas létszámból fakadóan rengeteg feladattal rendelkező állami vezető mindezek dacára fontosnak tartotta, hogy a nyitónapon jelen legyen, s ott nemcsak bölcs gondolataival hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal is, hogy kijavította az egyébként minden dicséretet megérdemlő angol tolmács hölgyet, amikor az elfelejtett lefordítani egy szót az eredeti mondandóból.

Az előadások közt megrendítő pillanat volt, mikor az ottani Kodály Társaság elnöke, Cum Pe (Zhong Bo) - aki 1955 és 60 között csellót tanult a budapesti Zeneakadémián, így beszéli nyelvünket - 45 év távlatából magyarul elénekelte az \"Elindultam szép hazámból\" kezdetű népdalunkat.

A rendezvény - céljából fakadóan - a rendszeresen ott tanító zenész házaspár, Szirányi Borbála (aki ha éppen nem Kínában oktat, akkor a budapesti Erkel Ferenc Zenei Általános Iskola és Gimnáziumban teszi ugyanezt) és másodsorban férje (e sorok írója) most már lassan 6 éves munkájára épült. A Zenei Nevelési Tanszék vegyes-, és női karának két nagy sikerű koncertje, a szimpózium során pedig egy, a kínai tapasztalatokról szóló előadás, illetve három bemutató/workshop is a nevükhöz fűződik.

A szimpózium végén a nemzetközi és magyar szakértők egyöntetűen dicsérték a kínai diákok tudását (egyikük még bemutató órát is tartott egy nem tagozatos harmadikos osztállyal), lelkesedését, és nagy jövőt jósoltak a módszer kínai elterjedésének. Ehhez persze nemcsak a lelkes és áldozatos munkára van szükség, hanem a politikai, szellemi és anyagi támogatáson kívül arra is, hogy a kínai zenetanárok nagy számban jöjjenek rá e módszer rengeteg pozitívumára.