Kicsi vagyok én - Gyerekkazetták körképe

Kodály szerint a zenei nevelés már az anyaméhben elkezdődik. Ez feltehetőleg igaz. Az ily módon megszerzett zenei élmény/hatás viszont alig-alig mérhető, s még kevésbé ellenőrizhető. A kisgyermek születése után azonnal megkezdődik az érzékszervek bombázása. Mondókák, gyerekdalok kerülnek elő a feledés homályából. S hamarosan megjelenik a \"hogyisvanez?\" érzés. Versszakokat, dallamtöredékeket próbálunk kiegészíteni, több-kevesebb sikerrel. A sok énekléstől lassan de biztosan berekedünk, és amikor már mi magunk is végtelenül unjuk saját szűkös repertoárunkat, nekivágunk, hogy beszerezzünk néhányat a mostanában hihetetlen mértékben elszaporodott gyerekkazettákból, CD-kből. A megnőtt kínálat viszont alaposan megnehezíti a választást.

Sokan meglátták a gyerekpiacban sejlő üzleti lehetőséget, az elmúlt években mintha boldog-boldogtalan ebből akarna megélni. A veszély nagyobb, mint gondolnánk. Jó szimatú zenész szülőként is nemegyszer sikerült olyan bóvlit bevásárolnom, amit aztán alig tudtam a gyerekek elől elrejteni. Ők ugyanis még nem (feltétlenül) látják/hallják a különbséget a selypegő hamis primitív előadás és az igazi zenei élmény között. Megelégszenek azzal, ha felismerik valamelyik otthon, óvodában, iskolában tanult dalt.

A gyermekeimtől begyűjtött kazettákat - melyeket hosszú autós utakon már jó néhányszor végighallgattam -, megpróbáltam csoportosítani.

Első kategóriának tekinthetjük a kimondottan kisgyerekeknek készült, nem ritkán bevallottan pedagógiai szándékkal megjelentetett hanghordozókat. Ezek többnyire a legegyszerűbb mondókákat, egy-két hangú dallamokat tartalmazzák. A kivitelezés minősége itt a legkritikusabb.
Vannak professzionális előadók; ilyen a Kecskeméti Kodály Iskola alsósaival felvett Süss fel Nap!... (Origo Stúdió). Az anyagot hozzáértő szakemberek válogatták, szerkesztették.
Egyetlen negatívumként talán az mondható el, hogy némileg száraz az anyag. Több hangszeres betét, kíséret izgalmasabbá tehetné.

Más szerkesztési elvet követ a Fortuna Records Tanuljunk játszva! sorozata. A többnyire népköltészeti mondókákat, dalokat tematikusan rendezik el. Így jött létre az Erdő mező állatai, a Ház körüli állatok vagy a Hónapsoroló című válogatás.
A kiadványok gyengéje a zenei megvalósítás. Míg az énekhanggal különösebb probléma nincsen, addig a hangszerelésről szinte csak rossz mondható. A szintetizátorkíséret csapnivaló. Ráadásul vagy playback technikával vették rá az éneket, vagy élőben voltak ennyire slendriánok, de tény, hogy énekszólam és kíséret gyakran elhagyják egymást.

Elrettentő példaképpen mutatom be Kovács Barbara \"munkáját\", mely az Idesüss című könyv mellékleteként jelent meg (Novum Kiadó). A kazettán hallható dalokat a hölgy szerzőként is jegyzi, s mivel a borítóból más nem derül ki, kénytelen vagyok feltételezni, hogy a zenei megvalósítás (szintetizátoron) is az ő érdeme.
Azon lehet vitatkozni, hogy egy-egy gyerekdalt ki adjon elő - felnőtt, széphangú gyermek, kórus, kisiskolások, esetleg mindezek vegyesen -, de nem lehet vita tárgya, hogy TILOS beszédhibás, hamisan intonáló kisgyerekekkel példálózni. Mint ahogy nem gügyögünk a beszélni még nem, vagy csak alig tudó kisbabával sem. A tiszta artikuláció, a hibátlan beszéd, a tökéletes intonáció minden esetben alapfeltétel. Egy gyermekeknek szóló \"pedagógiai\" kiadvány esetében pedig hatványozottan. Egy kisgyereknél természetes és bájos a gügyögés. Egy kazettán megengedhetetlen.

Második, és kevésbé problematikus csoport a versmegzenésítés. Ebben a kategóriában léteznek hagyományosabb, és különlegesebb próbálkozások. Ilyen a Gágogó együttes saját kiadásban megjelent Madárijesztője, vagy a Kaláka illetve Gryllus Vilmos (szintén saját) kiadványai. A hangszerelés változatos, az énekhang - ha a Gágogó esetében nem is mindig, de többnyire - tiszta, a versek értékesek, szépek, könnyen megtanulhatóak. Állíthatom, nem csak a gyerekek szeretik.

Ide kapcsolódik - részben a Kaláka révén - a népzenei gyerekkazetták sorozata. A legtöbb esetben mondókákkal, hosszabb-rövidebb mesékkel megszakított népzenei blokk új színt hoz a gyerekszobába. Nagyon jó a Kalamajka együttes Aprók Táncházában (Hungaroton), a Kőketánc (Etnofon), Szvorák Katalin és a Téka Iglice szívem (Hungaroton) és a Kolompos együttes Furulyás Palkó (Fonó Records) illetve Egyszer egy királyfi (szerzői kiadás) kazettája.

Létezik a gyerekkazettáknak még egy ága. Itt már szó sincs a népzenei gyökerekről, a mondókák, gyerekversek világáról. Ezek a kazetták valahol ott foglalnak helyet a műfajban, ahol az irodalomban az ifjúsági regény. A mesék és a felnőttek világa között. A zenék erősen popzenei hatásúak, a szövegek gyakran poénosak (vagy annak szántak). A kivitelezés többnyire korrekt, a nagyobb baj a szövegek, versek minőségével van. Nem örül a szülői szív, ha olyan veretes szövegeket hall, mint: \"lassan befagy a tyaffogóm, / úgyhogy most abba is hagyom!\". Mármint az éneket. Nem baj. (Nagylaki József: Erdőháza dalai.)
Mikola Péter kazettái (pl.: Rajzolok egy szép világot) már nagyobbaknak szólnak. A versek általában bőven megütik az elvárható szintet, a zenék átlagon felüli kivitelezése ifj. Rátonyi Róbertet dicséri.

Ebből a néhány bemutatott kazettából is kiderült, hogy a kínálat nagyon vegyes. Döntésünket nehezíti, hogy vásárláskor még egy CD-be is nehezen tudunk belehallgatni, egy kazettába pedig gyakorlatilag sehogy. Sokszor még a biztonsági műanyag tok is eltakarja az olyan információkat, mint a dalok címe - isten ne adja, szerzője.
Egyetlen, biztos megoldás nem létezik. De jól működhet a szájhagyomány, a suttogó propaganda. Valamint a járt utak követése.