Kardiovaszkuláris rizikófaktorok az opera világában

Többé-kevésbé bevett szokás, hogy különböző cégek karácsonykor, vagy valamilyen egyéb apropó kapcsán saját kiadású, kis példányszámban nyomott komolyzenei lemezzel kedveskednek üzleti partnereiknek. Ez sok esetben nagyon hasznos cselekedet, hiszen gondolkodásra, elmélyülésre készteti a megajándékozottat: söralátétként vagy karácsonyfadíszként hasznosítsa a repi-diszket, esetleg passzolja tovább valamely gyanútlan ismerősének? Persze nem kizárt az sem, hogy meghallgatja - istenem, annyi perverz alak futkározik a világban.

Egyszer tanúja voltam, amikor egy vezetői értekezleten a vezérigazgató-helyettes közölte, hogy karácsonykor a cég egy kortárs zeneszerző operájából készített felvétellel örvendezteti meg stratégiai partnereit. Hogy az érintettek közül ki rebegett ezért hálát, és ki motyogott valami mást, nem tudom, és nem állítom, hogy emiatt, de tény, hogy a következő évben némileg visszaesett a forgalom...

Szó, mi szó, furcsa dolgok következnek abból, ha outsiderek próbálják eszközként, hivatkozási alapként felhasználni a komolyzenét, vagyis hát azt a misztikus-magasztos-nemesítő feelinget, ami belengi a műfajt. Ha éppen nem vagyunk üzleti partnerek, hétköznapi halandóként reklámokban, hirdetésekben is láthatjuk időnként ennek nyomát. De az eredmény valószínűleg sem a megbízónak, sem a komolyzenének nem tesz igazán jót.

Most viszont a repi-kategória különleges példánya akadt a kezünkbe. Nyugodtan mondhatjuk: pozitív példa, üdítő kivétel. Kézen-közön jutott el hozzánk, sem keletkezésének idejéről, sem céljáról nincs tudomásunk, állítólag egy konferencián osztogatták. A lemezt egy gyógyszergyártó (vagy forgalmazó?) cég állíttatta össze, operarészletek hallhatók rajta, az 1950 és 1990 közötti felvételek a Magyar Rádió archívumából származnak. A szólisták: Hamar Júlia, Svéd Sándor, Melis György, Miller Lajos, Andor Éva, Kováts Kolos stb.

Ebben még semmi különleges nincs, és a borító előlapja sem árul el sokat (lásd fent), igazából a cég ajánlja magát és egy termékét rajta.
A hátsó borítón és a gerincen azonban a következő stílszerű cím olvasható:
Kardiovaszkuláris rizikófaktorok az opera világában.
A műsorszerkesztés pedig - \"töltelékszámokat\" leszámítva - ehhez a címhez igazodik, blokkokra tagoltan illusztrálja a témát.
Idemásolom a tracklista vonatkozó részeit, és azt hiszem, miután ezt megtettem, Önök pedig elolvasták, nincs más dolgunk, mint hogy együtt gratuláljunk az ötletgazdának:

Alkohol-koleszterin:
Nicolai: A windsori víg nők - Falstaff bordala
Mozart: Szöktetés a szerájból - Pedrillo és Ozmin kettőse
J. Strauss: A cigánybáró - Zsupán belépője
Mozart: Don Giovanni - Bordal
Verdi: Traviata - Bordal

Munkahelyi stressz:
Rossini: A sevillai borbély - Figaro belépője
Beethoven: Fidelio - Rocco áriája
Gounod: Faust - Mefisztó rondója

Dohányzás:
Bizet: Carmen - Udvarlók kara és cigaretta-kórus / Seguidilla

Magánéleti stressz:
Mozart: Szöktetés a szerájból - Ozmin akasztófaáriája
Donizetti: Don Pasquale - Malatesta és Don Pasquale kettőse
Mozart: A varázsfuvola - Az Éj királynőjének áriája
Verdi: Otello - Bosszúkettős