Jégopera

Egy hírügynökségi jelentés szerint a Cseh Nemzeti Színház egy olyan opera bemutatását tervezi, amely a cseh jégkorong-válogatott 98-as naganoi olimpiai győzelméről szól. A fantáziadús Nagano munkacímet viselő zenedráma 2004 áprilisában lesz hallható/látható.

Nekem már régóta gyanúsak ezek a csehek! Már nem ez az első ilyen dobásuk. Van néha egy-két olyan próbálkozásuk, amely kissé betesz a konvencióknak, hol a témaválasztás mondható felettébb érdekesnek, hol a dramaturgiai megoldások. Hirtelenjében három példa jut eszembe:

Van például Janáceknek két egyfelvonásos operája, melyek főszereplője egy bizonyos Broucsek úr. Ez a derék polgár először a Holdra látogat, természetesen a megfelelő alkoholmennyiség segítségével, majd ugyanezzel a módszerrel rövid vizitálást eszközöl a XV. században.

Leos komponista úr máshol is képes volt meghökkentő dolgokat művelni. A Kátya Kabanovában például két jelenet között egyszercsak belép egy szereplő, és azt mondja: \"Még nincs itt senki? Akkor várakozás közben eléneklek egy dalt.\" - majd belevág egy népdalba, desz-mollban.

Egy cseh ősöktől származó amerikai polgár, bizonyos Robert Kurka merész lépésre szánta el magát: operát írt a Svejk-ből. Nem hallottam ugyan a művet, de azért el tudom képzelni, mondjuk, a \"Bolyongok Ceske-Budejovice körül\" kezdetű nagyáriát.

Azt hiszem, ilyen esetekben szoktak előkerülni a következő kifejezések: \"pihent agy\", \"normális?\", \"édes jó Istenem, hát mit vétettem én?\".

Most meg ez az opera a hokicsapatról.
Eredeti ötlet, szó se róla (gondolom, lesz benne Korong-ária, Sorcsere-kórus, a drámai szituációkat pedig kétperces kiállításokkal fokozzák a végletekig).
Remélem, lesz annyi stílusérzékük, hogy ha már a cím az, hogy Nagano, akkor a bemutatót Kent vezényli majd.