In memoriam Renata Tebaldi

Nem is olyan régen Franco Corellire emlékeztünk ezeken az oldalakon. Most egy újabb legendától veszünk búcsút, ki-ki a maga módján - például egy felvételének meghallgatásával.

Unalomig ismételték már Callas és Tebaldi rivalizálásáról szóló történeteket, csakúgy, mint Toscanini mondását, melyben angyali hangnak nevezte az énekesnőt. Meg kell hallgatni, hogyan énekelt, és nem kell hozzá Toscanini, halljuk magunk is.

Ki volt tehát Renata Tebaldi?

Egy legendás énekesnő, akit a többség már csak lemezfelvételeiről ismerhet.

Több mint 30 év a színpadon és legalább ugyanennyi nagy szerep, hősnők, akiket életre keltett. A Verdi- és Puccini-heroinák mellett találunk Grófnőt, Elzát, a Tannhäuser Erzsébetét, de még Händelt is.

1262 alkalommal lépett színpadra, összesen 1048 teljes operaelőadáson énekelt. Az sem lehet véletlen, hogy szerény gyűjteményemben is éppen a következő Tebaldi-felvételekre akadtam: Aida del Monacóval, Bohémélet Prandellivel és Pillangóasszony Camporával. Mindhárom az ötvenes évek egyik jelentős karmesterével, Alberto Eredével. És még egy Tosca, szintén del Monacóval.

Renata Tebaldi 1922-ben született Pesaróban. A család rossz anyagi helyzete, majd betegsége is nehezítették tanulmányait. Zongoristának készült, majd énektanulmányokba kezdett. Először a parmai konzervatóriumban tanult Brancuccinál, majd Mantuában Ettore Campogallioninél, Milánóban pedig Carmen Melisnél.

Mindössze huszonkét évesen, 1944-ben debütált a rovigói Teatro Municipaléban Elenaként Boito Mefistofeléjében. (Később persze Margitot is elénekelte ugyanebben a darabban, ahogyan Gounod operájában is.) De még ebben az évben énekelt Parmában, és Velencében is fellépett.

Toscanini a háború után, 1946-ban hallotta énekelni, és nyomban leszerződtette a Scalába.

A Scala megnyitóján (1946. május 11-én) Verdi Requiemjében debütált, és innen datálhatjuk világkarrierjét is, melynek során minden jelentős színházban fellépett, eljutott a Metropolitanbe is, ahol aztán 18 évig - visszavonulásáig - tagként énekelt.

Európai karrierjének főbb állomásai: Scala, Covent Garden, Firenze, Bécs, Berlin, Párizs, Róma, Nápoly, Barcelona.

1953-ban készítették el az Aida filmváltozatát, melyben Tebaldi volt Sophia Loren hangja.

Amerikában először 1950-ben lépett a közönség elé, Aidaként, San Franciscóban.

1955-ben elfogadta a Metropolitan felkérését, itt először Desdemonaként lépett színpadra.

Aztán 18 év alatt 210 előadásban tizennégy szerepet énekelt el. Tosca, Mimi, Gioconda, Adriana Lecouvreur, Maddalena az Andrea Chénier-ben, Manon Lescaut, Amelia a Simon Boccanegrában, Violetta, Butterfly, Minnie, Aida, Leonóra a Végzet hatalmában, Alice Ford. A Verdi- és Puccini-hősnők mellett Maddalena és Gioconda szerepében is jelentős sikereket aratott.

1956 és 1969 között minden évben vendégszerepelt Chicagóban. Dél-Amerikában a Buenos Aires-i Teatro Colónban és a Rio de Janeiro-i operában láthatta a közönség.

1961-ben Tokióban és Osakában lépett fel. Koncertturnéi Európában és Amerikában is nagy sikert arattak.

1973-ban felmondta szerződését a Metropolitannel, Desdemonával búcsúzott a Háztól. Ezután már inkább csak koncerteket - 1976-ban egy oroszországi turnét - vállalt.

A hetvenes évektől milánói otthonában élt, visszavonultan, inkább tanítással foglalkozott.

San Marino-i házában, december 19-én hunyt el.