Időnként vidéki zenekarok is (A Magyar Szimfonikus Körkép elé)
Kedves Olvasók, ugye tudják, hogy idén is lesz „Magyar Szimfonikus Körkép”?
És ha szabad megkérdeznem, ugyan honnan?
Sajtótájékoztató – ha jól emlékszem, még novemberben – volt, a rendezés tényét ott már bejelentették, ám, hogy idén kik, mikor és milyen műsorral lépnek közönség elé, azt nem volt könnyű felderíteni. A kicsit később kezdődő Budapesti Tavaszi Fesztivál programjairól folyamatosan kapunk ismertetőket, de a Szimfonikus Körképnek nincs weboldala, nincs külön menüpontja a MűPa honlapján sem, de egyéb internetes keresőkkel sem volt sok szerencsém. Egyes hangversenyek már szerepelnek a különböző naptárakban, de úgy gondolom, hogy ezeket az eseményeket külön-külön maguk a közreműködők hirdetik.
Ha valaki tudja, mit és hol keressen, akkor szerezhet nyomtatott műsorfüzetet a Művészetek Palotájában az információs pultról – még jó, hogy nem alóla...
Tavaly az egész hangverseny-sorozatot összefoglaló beszámolómban már közzétettem egy-két olyan gondolatot, amelyekkel talán nagyobb ismertséghez (ha jobban tetszik „média-jelenléthez”), és áttételesen akár, de nagyobb sikerhez juthatna ez a rokonszenves kezdemény. Lehet, hogy másoknak jobb ötletei vannak, mindenesetre mintha tökéletesen az ellenkező irányba szervezkednének a szervezők, és rendezkednének a rendezők.
A következő – már nem is olyan nagy – meglepetés, hogy szó sincs a sorozat pergőbb, fesztiválosabb megszervezéséről, sőt január közepétől első ütemben is májusig, mi több, a Pécsiek körkép-záró utolsó koncertjét is megvárva szeptemberig fog tartani az egész!
Több mint fél év!
Pedig milyen jó lett volna, ha a tavalyi esemény után idén is a „nagyokat”, külföldi neveket sorakoztató Tavaszi Fesztivál előtt kaptunk volna egy valóban fesztivál jellegű, „feszített tempójú” áttekintést a „kicsikről”, a mieinkről.
Azt tudjuk, hogy mi minden történhet összesen kilenc hónap alatt, akár érdemes is lehet kivárni. Csak azt nem tudom, hogy így van-e egyáltalán értelme Szimfonikus Körképnek nevezni azt az egyébként örömteli tényt, hogy időnként vidéki zenekarok is fellépnek a MűPában.
Azért mi idén is megpróbálunk odafigyelni ezekre a hangversenyekre. Természetesen nem volna rossz, ha beszámolóinkat idén is azzal az igénnyel írnánk és közölnénk, hogy átfogó, többé-kevésbé teljes és pontos képet nyújthassunk a hazai szimfonikus zenekarok állapotáról, teljesítményéről és nem utolsó sorban változásáról, fejlődéséről.
Egyikünk sem tévedhetetlen (sőt, maradjon köztünk, úgy általában nem nagyon hiszünk az „objektív” újságírásban), ezért idén is inkább véleményt mondunk, mint bírálatot, horribile dictu „itéletet”, na mert azt aztán végképp nem.
De azért megpróbálunk egy kis „kaizent” csempészni a módszereinkbe. Tisztánlátásunkat persze eztán sem fogja beárnyékolni holmi szakértelem, de talán a teljesen szubjektív élménybeszámolók is árnyalhatják a kedves Olvasó hazai zenekarainkról alkotott képét.
Kezdjük például azzal, hogy amennyiben akármilyen előjellel is, de tavaly egyértelmű és szélsőséges véleményünk volt egy orkeszter minőségéről, onnan legalább az esetleges előítéletet és részrehajlást küszöböljük ki.
Balázs Miklós például így írt a Miskolciakról:
„A Miskolciakat hallgatva körvonalazódik bennem egy summás ítélet, mely az elmúlt hetek produkcióit hallgatva szűrök le: a Miskolci Szimfonikus Zenekar alighanem a legjobb vidéki zenekarunk jelenleg.”
Eltiltani nem fogjuk, ha ennyire tetszettek neki, idén is meghallgathatja őket, de most nem ő ír a Miskolci Szimfonikus Zenekar ma esti nyitó fellépéséről.
Más szélsőséges kijelentéseket most inkább nem idéznék, tavaly is csak azért írtam le, mert úgy éreztem, kénytelen vagyok. Ettől én még nem félnék újra meghallgatni a Szegedi Szimfonikus Zenekart, de talán mégis jobb, ha most másvalaki méltatja őket... (május 6.).
Johannát viszont mindenképpen le akartuk beszélni arról, hogy idén meghallgassa a Székesfehérvári együttest, és ő – feltűnően rövid gondolkodás után – beleegyezett!
De akkor ki legyen a szerencsés helyettes? Még nem tudjuk, de ha tehetjük, szerintem többen is ott leszünk (április 10.).
Mint ahogy a többi hangversenyen is.
Semmiképp nem lesz könnyű dolgunk, ha a Magyar Szimfonikus Körképet valóban körképnek szeretnénk látni. Az én memóriám már most sem izé, akarom mondani hogyishívják.
És amilyen tempóban öregszem, lehet, hogy az egész végére már el is felejtem, hogy mit is szerettünk volna áttekinteni.
Sebaj, talán velem is csak az történik majd, mint a szervezőkkel.