Hangszerek és kották a netes apró-piacon

Az elmúlt 15-20 évben nagyot változott a világ, igaz ez a kereskedelemre is. Akár még 10 éve is egy lakásvásárlás úgy indult, hogy reggel hétkor irány az újságos, gyorsan átolvastuk az Expresszt, mert sokszor a jobb vételek azon múltak, hogy ki kelt hamarabb, aztán következett sok-sok lakás hiábavaló megnézése, hogy az ötvenedik táján rátaláljunk az igazira. Ma, az internet világában ez teljesen másképp működik. A fényképes hirdetéseknek köszönhetően otthonról ki sem mozdulva elvégezhetjük az előszelekciót, és már tényleg csak oda kell személyesen is elmenni, ahol komoly eséllyel rátalálhatunk ízlésünknek megfelelő honunkra.

Természetesen nemcsak lakást lehet ilyen módon venni, hanem szinte bármit, legyen az éppen hangszer, vagy kotta. Ennek aztán van olyan következménye is, hogy nagyon meglepő (és mulatságos) dolgokat találhat az ember, ha internetes apróhirdetések, árverések zenével kapcsolatos témái közt nézelődik. Érdekes az is, hogy mit kínálnak eladásra - a sok feleslegesnek ítélt kacat mellett néha igazi csemegékre bukkanhatunk; ámbátor nem árt megjegyezni, hogy mivel egy hirdetés feladása általában semmire, vagy igen csekély összeg erejéig kötelezi a delikvenst valamire, ezért előfordulhatnak kamu hirdetések is. Az is sokszor beszédes információ, hogy mennyire taksálja mostani gazdája az eladni kívánt portékát, egy szociológus bizonyára a társadalom állapotára vonatkozó tanulmányt is tudna belőle készíteni, én megelégedtem a szemezgetéssel is.

Már az arányok is nagyon beszédesek. A legnépszerűbb hirdetési \"újság\" Hangszer, kotta rovatában körülbelül ezren kínálnak szinte kizárólag hangszert. Ezen belül nagyjából az aranymetszésnek megfelelő arányban lehet akusztikus, illetve elektronikus instrumentumot találni - nyilván az utóbbi javára. Az előbbinek felét billentyűsök teszik ki, nagyrészt zongorák, pianínók, tévedésből idesorolt elektromos zongorák, akad bőven harmonika, és néha felbukkan egy-egy harmónium, orgona is. Elenyésző számú fúvós és ütőhangszert hirdetnek, s valami sajátos okból kifolyólag a hegedűket, brácsákat, csellókat és bőgőket a pengetős hangszerek kategóriájában lelhetjük meg, természetesen kiadós mennyiségű gitár közt.

Az árverős oldalakon már a kiábrándító valóság számaival találkozhatunk. Itt valamivel kevesebb, csak néhányszáz hangszert kínálnak, zömük itt is zongora, pianínó és gitár, viszont tizenezer CD közül válogathatunk, melyeknek mindössze a 3-5%-át (!) teszik ki a klasszikus zenei lemezek.

De nézzük az érdekességeket - kis magyar zenekörkép 2008-ból!

Akinek kedve támadna egy Stradivari hegedűre, az mindjárt válogathat is. Persze óvatosak is az eladók. Egyikük például nem terhelte az érdeklődőket az általa csekély kétmillió euróra taksált hangszerről készült képekkel, és ha valakiben esetleg kétely merült fel a hirdetés komolysága kapcsán, odaírta csupa nagybetűvel, hogy ő tényleg egy Stradivarit hirdet. Társa is hasonlóan óvatos volt, bár ez a hegedű \"csak\" forintban ért volna milliókat. Valószínűleg létező összefüggésre bukkanhattam, mert egy 8,5 milliós Steinway is látatlanban várja következő tulajdonosát.

Er-hu

Egzotikus és egyedi hangszereket is találni - hogy mást ne mondjak, felbukkan \"zsiráf-zongora\", er-hu (\"kínai hegedű\"), és nepáli pengetős hangszer is. A speciális fúvós hangszerek kedvelői számára is találtam ajánlatot, például pánsípot, a magyar népi hangszerek gyűjtőinek pedig még csimpolyát is kínálnak.

A billentyűs hangszerek esetében leginkább azt érdemes figyelni, hogy az embereknek mennyire nincs fogalmuk a reális árakról. Azt hihetnénk, hogy néha azért szalad meg a ceruza, mert ha hangszerként nem is, de bútordarabnak tekintve jelentős értéket képvisel az adott tárgy, de ez nem feltétlenül igaz. Van persze ilyen is, de általában inkább csak egyszerű tájékozatlanságról van szó.

Már a pianínók esetében is gyakran hat számjegyű, és nem 1-essel kezdődő árcédulákat látni, a zongoráknál aztán teljesen elszabadulnak a vágyálmok. Akadt például egy darabokban, és szabad ég alatt heverő, jobb sorsra érdemes Bösendorfer versenyzongora, melyet legalább állapotának megfelelően olcsón (35 000 Ft) kínáltak. Nem tudom, a hangszer kapcsán milyen versenyre gondolt a hirdetés feladója, de ezzel a szerencsétlennel legfeljebb csak roncsderbin lehetne indulni.

Akadnak királyi (és császári) darabok is, például egy egykoron állítólagosan Ferenc Ferdinánd tulajdonát képező instrumentum, amely \"két híres testvér Stingl és Gebr. (sic!) keze nyomán\" készült, de, hogy dicsérő szó is elhangozzék, kínáltak egy kínai lakkozású zongorát, mely kétségtelenül gyönyörű volt, legalábbis, ha hangszerként nem válna be, bútordarabként biztosan a szoba éke lehet.
Van, hogy nem a kínálati árral van a gond, hanem az állapottal. A képen látható hangszer kikiáltási ára nem volt kiugró (200 000 Ft), ellenben a \"kisebb felújítása\" jóval nagyobb összeg lenne, mint a valószínűleg hiába remélt vételár.

Igazi csemegéket találhatunk az egyéb témakörben. Lehet venni például külön zongorapedált, zongoralábakat, akár egyesével, vagy akár rögtön hármat is. Ehhez képest a zenetanulásnál alapvető segédeszköznek számító metronómot, vagy kottatartót (pultot) szinte nem is láttam.

Külön fejezetet érdemelnek a kották. Igazi bája van annak, mikor - azt gondolván, hogy ritkaságról van szó - egy gyűretlennek titulált, ámde szamárfüles, pecsétes, viszont \"hiánytalan\" Peters-kiadású Messiás, avagy egy Nelson-mise zongorakivonatra öt-nyolcezer forintnál indul a licit, pontosabban csak indulna, ha kellenének valakinek ennyiért.
Egy hasonlóan tájékozott illető pedig legalább 4000-re tart egy lestrapált Kodály-kötetet, jóllehet a bárki által könnyen elérhető EMB honlap szerint egy vadonatúj példány 2300-at kóstálna forgalmi adóval együtt.

Legalább 2500 forintot le kellene gombolnia annak, aki feltétlen birtoklási vágyat érez az 1973-ban megrendezett II. Vasas Dalosünnep közös éneklésének számai iránt, s gondolom, hasonlóképp népszerű lehet Kereszty Jenő dalainak háromkötetes kiadása, darabja 500-ért.

Egy gyorsfutó atlétákból alakult férfikarnak jól jöhetnek a méltán közismert Fel szocialisták című kórusmű szólamkottái 1920-ból, ha kellő helyen adják elő, még talán az országos csúcs is megdőlne...

A végére hagytam még egy szomorút: aki ettől a kottától szeretne megválni 700 forintért, bizonyára fogalma sincs, hogy Tchaikovskynak mi köze Csajkovszkijhoz, egyáltalán ki(k) is ő(k).