Hangolódó - Tavaszi Fesztivál 2004

Mi más is lehetne a 2004-es Tavaszi Fesztivál képzeletbeli zászlajára írva, mint az uniós csatlakozás? Ez jó téma lesz még néhány évig. Hiszen ha egy műsorösszeállítás csak magyar szerzőket vagy magyar előadókat vonultat fel, azt mondhatjuk, hogy íme, megmutatjuk milyenek is vagyunk mi magyarok - \"..önálló vonás vagyunk Európa arculatán...\" (Zimányi Zsófia) -, ha pedig vegyes műsort szervírozunk, elmondhatjuk, hogy szeretnénk felhívni mindenki figyelmét a közös vonásokra, avagy éppen a népek közötti különbségekre. Vagyis csupán annyit szeretnék mondani bevezetőként, hogy fölösleges dolog a csatlakozás mezébe öltöztetni egy olyan - a műsorfüzet szerint - nagyon is magas színvonalú rendezvénysorozatot, mint a jövő évi Tavaszi Fesztivál.

Mert a március 19-től április 4-ig tartó két és fél hét alatt, még az olyan kötözködésre hajlamos krakélerek is találhatnak maguknak való csemegét, mint amilyen én is vagyok.

A nyitó hangversenyeken a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Fesztiválzenekar osztozkodik. Az előbbi Marton Évával, az utóbbi a moszkvai Csajkovszkij verseny megnyerésével debütált norvég Truls Morkkal kiegészülve. Mindkettejük műsora egyszerre hagyományos és rendhagyó. Kocsis Schönberg Hat dalát, Wagner Az Istenek alkonyának zárójelenetét és Berlioz Gyász és Diadal c. művét vezényli, míg a japán Michiyoshi Inoue az idén hetven éves Akira Miyoshi háborúellenes trilógiájának utolsó, 1984-ben komponált Kyomon c. részét, Schumann csellóversenyét és Sosztakovics utolsó (XV.) szimfóniáját vezeti elő.
Kocsisnak sok ideje nem marad a pihenésre, hiszen másnap már kollégája zenekarával, a Pécsi Filharmonikusokkal lép pódiumra, hogy azt tegye, amihez sokak szerint a legjobban ért, vagyis zongorázzék. Például Bartók 3. zongoraversenyét.

A vén Európa idős mestereié ez a fesztivál. A hetvenéves Helmuth Rilling saját együttesével az Internationale Bachakademie Stuttgart-tal ad elő egy Máté passiót, a hetvenhat éves Rosztropovics pedig - először vezényelve kishazánkban - Verdi Requiemjének szcenírozott(!) előadásával lepi meg a Kongresszusi Központ hallgatóságát. Már előre rettegek a Dies irae tételtől.

Berkes Kálmánról eddig úgy tudtuk, ideje nagy részét Japánban tölti karmesterkedéssel. Most azonban a Salzburgi Fesztiválzenekar - egyik- szólistájaként újra a klarinét mellett üdvözölhetjük. Rafael Frühbeck de Burgos csupán jövőre tölti be a bűvös hetvenet, de ez semmit sem von le abból a - remélhetőleg komoly - élvezetből, amit a drezdaiak élén bemutatott de Falla, Turina, Brahms koncert kapcsán remélünk. Eötvös Péter a maga hatvan évével szinte kamasznak tűnik e társaságban, de aki szereti művészetét, biztosan ott lesz a Millenáris Teátrumban, ahol szerzői estjét vezényli.

Önök - velem ellentétben - bizonyára jó ismerői a kétszeres Oscar- díjas zeneszerző Rózsa Miklós hegedűversenyének. Jómagam, ha már úgyis erre járnak az Odesszai Szimfonikusok, feltétlenül meghallgatom.
Nyilván nem tréfának szánja a Clemencic Consort április 1-i Stabat Mater estjét az Olasz Kultúrintézetben vagy a Solti Kamarazenekar R. Strauss talán legdrámaibb művének a Metamorfózisoknak előadását a Rádió Márványtermében.

Bár nem hiszem, hogy akadna még eladó jegy Schiff Beethoven zongoraversenyeit felvonultató hangversenyére, de gyanítom, egyet mindenképpen félreraknak Fáy Miklós részére. (Miklós, ha mégsem tudna elmenni, passzolja már át a jegyét, legyen szíves!) A hetvenesek táborát szaporítja az örökifjúnak hitt Abbado is, aki a Mahler Ifjúsági Zenekarral teszi tiszteletét nálunk, s egyben zárja is a rendezvényt.

Persze a kamarazene kisszámú kedvelői sem fognak unatkozni, bár a kínálat inkább a hazai felhozatalból építkezik. Lesz Szabadi Vilmos Gulyás Mártával és Mozart összes hegedű- zongora szonátájával, Kelemen Barnabás és Bogányi Gergely, Kokas Katalin és Kovalszki Mária, Stuller Gyula, Perényi Miklós és Rohmann Imre vagy Shlomo Mintz és a Párizsban élő Krausz Adrienne kamaraestje. De ne hagyjuk ki a 20 éves Amadindát sem.

Nem éppen könnyed tavaszi szórakozás, de talán elgondolkodtató este lesz Mocsári Károly és Hernádi Ákos kétzongorás hangversenye, amit valami tévedés folytán az Uránia mozi (bocsánat: Nemzeti Filmszínház) süket színpadán fognak prezentálni.

Bár személy szerint erős túlzásnak érzem Eötvös Péter ilyen színtű megjelenését a Fesztiválon, de bizonyára lesz majd érdeklődő a Freiburgi Színház vendégjátékaként bemutatandó A balkon c. ópuszra épp\' úgy, mint Az álmok hídján mentem át címűre. Én a magam részéről inkább Janacek Jenufáját választom, bár ez tényleg csak ízlés dolga. Akinek ennyi jó kevés, az maradjon otthon és nyalogassa a sebeit, vagy várja meg a következő Tavaszi Fesztivált.