Hangolódó - Koncertajánló haladóknak

Új évad, új élet. Új remények. Nézzük, mit is fogunk hallgatni a 2003/04-es szezonban Budapesten.
A tervezett kínálatot áttekintve, már most jól látható, hogy azok, akik hajlandóak lemondani egy-egy általuk preferált zenekar biztonságot nyújtó bérletéről és a bizonytalan, egy-egy koncertre szóló jegyvásárlás mellett döntenek, az eddigieknél talán izgalmasabb hangversenyeket hallhatnak majd.

Szeptemberben három alkalom is kínálkozik, hogy meghallgassuk korunk talán legnagyobb fuvolista sztárját, a svájci születésű Emmanuel Pahud-öt. A Fesztiválzenekar amúgy is érdekes programjában Sztravinszkij Kártyajáték balettje és Rimszkij-Korszakov Seherezádé szvitje között hangzik fel a dán születésű Carl Reinecke (többek között Albeniz és Janáček tanára) D-dúr fuvolaversenye. A Fesztiválzenekarnál maradva, különleges csemegének ígérkezik Schiff András két zenekari hangversenye, ahol Beethoven összes zongoraversenyét elővezeti. A decemberi, illetve áprilisi koncerteket nemcsak szólistaként, hanem karmesterként is jegyzi.

Akik lemaradtak az augusztus 20-i José Cura hangversenyről, kárpótolhatják magukat október végén a BKK-ban. Az egykori karmester most méregdrága énekhangja mellett karmesteri tudományát is megcsillantja Dvořák IX. szimfóniájában. Az egykori új világ régi/új hangjaival most a Matáv zenekar fog birkózni. Ha nem is Ravel Bolerójáért, de Sosztakovics Jazz szvitjéért és Vukán Zongoraversenyéért (és zongorajátékáért) biztosan érdemes lesz februárban a Zeneakadémiára menni. A Matáv zenekart ezúttal Ligeti András vezényli.

A Janáček évforduló nyomot hagyott a MÁV Zenekar programjában is. Így fordulhat elő, hogy áprilisban Dvořák 8. szimfóniája mellett elhangzik majd az Ószláv mise is.
A Danubia programjából a január végi Prokofjev, Hacsaturján, Sosztakovics hangversenyt emelném ki, mivel a Klasszikus szimfónia annak ellenére, hogy remekmű, méltánytalanul kevéssé ismert, míg Hacsaturján Hegedűversenyét nem valószínű, hogy valaha is újra hallhatnánk.

Ha már a ritkán hallható műveknél tartunk, megemlítem a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát is, akik rögtön szezonnyitásra elővették Smetana komplett Hazám-ját.

A Nemzeti Filharmonikusok programját is többnyire az évfordulók határozzák meg. Így lesz majd Berlioz est, többek között Te Deummal, Dvořák és Janáček est, utóbbi szerző Glagolita miséjével. A többi - néhány apró részlettől eltekintve - inkább szokásos, mint különleges.

Ez a lesújtó hírem a Rádiózenekar műsortervével kapcsolatban is. Bár azt hiszem a konzervatív műsorszerkesztés még soha nem volt ilyen léptékű, ennyire fantáziátlan, ennyire unalmas. Ráadásul annál a zenekarnál, melynek alapvető feladata mégiscsak az új művek bemutatása és archiválása lenne.

Persze meg lehet még hallgatni Bach Máté passióját vagy Verdi Requemjét stb. (mindkettőre lesz bőven alkalom), de ezek a művek még véletlenül sem tartoznak a különlegességek kategóriájába. Ettől még persze remekművek. Akár az unos-untalan hallható Beethoven szimfóniák. De tudom: egy csecsemőnek minden szimfónia új.
Nekünk meg marad a többi. Ha hozzáveszem a különböző fesztiválok várhatóan idén is (legalábbis) érdekes kínálatát; a végeredmény lehetne rosszabb is.