Hangolódó, 2013

Állítólag réges-régen azért jött létre a Budapesti Tavaszi Fesztivál, hogy az akkor új dunaparti szállodáknak segítsen kicsit korábban kezdeni a szezont. Az akkori Idengenforgalmi tárca anyagilag is támogatta a sorozatot, a szakmai munka viszont zömmel az Interkoncert feladata volt.

Azóta igen sok víz folyt el az említett hotelek panorámás erkélyei alatt, és személyesen nekem nem sok információm van arról, vajon tényleg jövedelmező volt-e nekik ez a vállalkozás. A legtöbbjük azóta tulajdonost váltott (akár többször), idegenforgalmi tárcáról nem tudok, és az Interkoncert sincs már meg.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál viszont köszöni szépen, egész jól megvan.

Pedig alaposan megváltozott a kulturális környezet is, egészen mások a helyszínek, más a kínálat. A nyolcvanas években valóságos tűzijáték volt, amikor évente egyszer tíz napra, valódi nagyságok léptek a közönség elé. Ma az egész szezonban sokkal egyenletesebben telített a kiszolgálás. A szeptemberi Mahler Ünneptől, a júniusi Wagner napokig mindig van oka egy zenebolond turistának arra, hogy ideutazzon.

Valahogy ilyentájt mégis minden évben eluralkodik rajtunk egyfajta harci láz: hova kéne megpróbálni idén bejutni? Melyik az a koncert, amit nem szabad kihagyni?

És akkor megpróbálom eljátszani a tehetős EU-polgárt. Előveszem a naptáramat, a Fesztivál honlapját, töltök egy whiskyt és a morfondírozáshoz még egy szivarra is rágyújtok. (Na jó én inkább pálinkát iszom, szivarra pedig újabban végképp nem telik, de akkor is szívesen játszom a gondolattal.)

Rögtön az elején az Il Giardino Armonico lép fel márpedig ők pontosan arról lettek híresek, hogy az unalomig gyakran játszott sikerszámokat is képesek teljesen unalom-mentesen előadni. Vajon mire mennek akkor Händel korai remekével. Opera ez vagy oratórium - habár a történet elég absztrakt, szóval legyen inkább "allegória". Az "Il trionfo del Tempo e del Disinganno" szereplői a Szépség, a Gyönyör, a Józanság és az Idő". Ismeretlen mű, unortodox előadás, csupa kérdőjel a nyitóhangversenyen. Ez egyszerűen kihívó és izgalmas.

Szombaton lehet, hogy a reggeltől-estig különböző helyszineken zajló orgona-koncertek valamelyikére mennék legszívesebben. Azt írják, hogy "Orgonatúra" - vagyis komolyan megfordult a fejükben, hogy esetleg valaki a délután kettőtől este tizenegyig zajló sorozat mindegyikét abszolválja? Ki tudja, ha fiatalabb lennék, talán még meg is próbálnám...

Vasárnap Kényelmesen ebédelni, majd sziesztázni szeretek, ilyenkor már nem megyek szívesen hangversenyre. Az előző hetet, és az előttem állót is át kell gondolni. Ez a nap a pihenőnap, jól ki van ez találva már egy pár ezer éve. Ha teszek kivételt, akkor például Jurij Basmet és a Moszkvai Szólisták kedvéért tennék. Amilyen gyönyörű hangja tud lenni egy brácsának mégis éppen annyira ritkán lehet olyat hallani. Ha van kétségem, akkor legfeljebb az, hogy egyetlen tételt játszanak abból a Brahms klarinét-ötös átiratból, amit hanglemezről olyan régóta szeretek - és gyakran meg is hallgatok. Gondolom ők is tudják, hogy a SONY-nál megjelent felvétel a sikerszám, kötelező előadni belőle valamit, de az egészre most nem áldoznak - csak nehogy az egészet lelazsálják...

Hétfővel, azaz március 25-ével kapcsolatban semmilyen kételyem nincs. Bartók születésnapja, Az a BTF minden évben ismétlődő pontja. Nemzeti Filharmonikusok, Kocsis - ahogy azt kell. Erről előre fölösleges lenne bármit mondanom.

Aztán keddtől természetesen még a Tavaszi Fesztivál is a Húsvétról szól. Händel Messiás a Műpa Nagyteremben. Népszerű és Kipróbált remekmű és az előadók is jók lesznek. Esetleg nagyon jók. Majd meglátjuk. (Ahogy Vashegyi Györgynek kijön a lépés...)

A MűPa nagyterem szerdai műsorán III. Leonóra nyitány, egy-egy Haydn, illetve Mozart. "Lájtos koncertprogram". Egy komolyzene barát számára ezek az alapok, így nem biztos hogy a hardcore koncertlátogató azonnal rámozdul. Hacsaknem egy olyan zseniális előadó kedvéért, aki miatt érdemes mindent a nulláról kezdeni. Claudio Abbadóról pedig nem én fogom eldönteni, hogy ilyen-e.

A nagypénteket megelőző este már a csendes felkészülésé. Ez a vecsernye, amelyek zenei reprezentánsai közül az egyik legszebbet és legismertebbet fogják eléneklni a műfaj leghitelesebb képviselői. Rahmanyinov Vesperás, Szent Efrém Férfikar. (Személy szerint én még a helyszínre is nagyon kíváncsi vagyok, még nem voltam a BMC vadonatúj kamaratermében, márpedig ha beválik, ott biztosan sok érdekes kortárs hangversenyre számíthatunk majd.)

Nagypénteken ugyebár csend van. Nem játszanak az orgonán és nem szólhatnak a harangok sem. Nem sok olyan kompozíció van, amit egyáltalán szabad ilyenkor előadni és meghallgatni, de a Magyar Állami Operaházban a Parsifal és a Műpa-béli Máté Passió is ilyen. (Ráadásul ez utóbbit igazán top-listás előadásban, Philippe Herreweghe vezényletével hallhatjuk) Akinek ezekből kell választania, teljesen lehetetlen, hogy rosszul döntsön.

Szombaton, már nem biztos, hogy ismét passiót kellene hallgatni, de ha az egy János passió, és egy énekes, rengeteg híres korábbi előadás evangélistája, Christoph Prégardien vezényel, akkor minimum kíváncsiak leszünk.

Állíólag azért nehéz szép, húsvét vasárnapra komponált kantátát találni a Bach életműben, mert a mester alkotói erejét mindig jobban lekötötték a nagyszabású passiók. Két eléggé korai, kifejezetten húsvétvasárnapra komponált kantátát most a zseniális Marc Minkowski és a Les Musiciens du Louvre - Grenoble ad elő.

Patricia Petibon és a Münchener Kammerorchester hangversenye nem az a szokásos "sztárénekes a közönség kedvenceiből válogat" áriaest lesz és a közreműködő zenekar sem éri be a "szépen, diszkréten kísér" szereppel.
Gondosan összerakott műsor, Különleges Britten dalciklus, (soha nem hallottam még hangversenyen), Verdi vonósnégyes, és a végén Dido búcsúja. Ez az, amikor egy sztárolt díva nem él vissza a hírnevével és magamutogatás helyett, inkább zenél. Tévedhetek, de több évtizede hangverseny-tapasztalatom azt súgja, hogy emlékezetes "nagy" este vár ránk.

Nem emlékszem, hogy tavaly részünk lett volna hasonló nagyszabású sztárparádéban. Nem tudni, hogy ez netán valami kampány része, vagy csak "kijött a lépés". Ez így valóban igazi Fesztiválszerű kínálat. Változatlanul hiszem, ma már az egész szezonban előfordulhat, hogy világsztárok forduljanak meg nálunk, de hogy az elkényeztetett közönség ennyire koncentráltan kapja a nagyságokat, ahhoz a hagyományosan a Tavaszi Fesztivál kell.

És még nincs vége, a zárókoncert április 7-én, vasárnap van, tehát egy egész hét van még előttünk.

Nos nem egészen!

Az ígéretes komolyzenei események folytatódnak, komolyan számítunk a Liszt Ferenc Kamarazenekarra kedden, a Concerto Budapestre szerdán, Joshua Bellre az Academy of St Martin in the Fields élén csütörtökön. - De azt észre kell venni, hogy az utolsó héten a főszerepet szépen fokozatosan átveszi a jazz, a musical, a világzene, a populárisabb happening.

Az ünnepélyes záráson A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Kocsár Balázs vezényli, de hogy mit játszanak, az a műsorlapból nem derül ki. Zeneszerző nincs, animátor, videós és technikai kivitelező viszont lesz. A Csongor és Tünde című valamit Gemza Péter rendezi és koreografálja, a látványért pedig Jankovics Marcell felel.

Azt hiszem, Jankovics Marcell eddigi életműve hitelesíti a "mutatványt", de ez valószínűleg nem a mi műfajunk, nem a mi esténk.

Nem baj, én azt hiszem kár lenne irigykedni, A Budapesti Tavaszi Fesztivál idei komolyzenei kínálata az utolsó pár nap nélkül is a fénykort idézi.