Gondolatok egy (kortárszenei) könyvtárban

Sokan tudják, hogy a Magyar Zenei Információs Központ, mely 2003. októberéig a Vörösmarty téri \"Elizélt\" palotában székelt, a Nagy Bummként (is) elhíresült székházkiürítés után a Lónyay utcába költözött. Azt is többen tudják/tudhatják, hogy a könyv-, hangzóanyag-, kotta- és információtár a BMC égisze alatt kapott új helyiségeket. Hogy pontosan mit is talál az utcáról betévedő, kortárszene iránt érdeklődő, azt már sokkal kevesebben tudják. Ennek jártunk utána.

Az egykori polgári lakásban a Könyvtár vezetője, Vida Eszter volt az \"idegenvezetőm\". Mint elmondta, az általános zenei gyűjtemény, mely akkor még a Zeneművészek Szövetségéhez tartozott, 1949-ben jött létre. Hagyatékok vásárlásával, különböző zenei könyvtárak megöröklésével, később pedig köteles példányok gyűjtésével bővítették állományukat. A szakosodás, a speciális gyűjtőkör kialakulása 1973-ra datálódik, ekkor fogadta ugyanis tagjai sorába az intézményt az Információs Központok Nemzetközi Szervezete.

Az inkább családias, mint tágas lakás előszobájában a mindenki részére elérhető áron működő fénymásoló mellett különböző zenei újságok, koncertkalendáriumok, és egyéb \"böngésznivalók\" kaptak/kapnak helyet. A hallban kerültek elhelyezésre a 20. és 21. századi külföldi szerzők kottái, brosúrái. Az életrajzok mellett műjegyzékek, zenei kalauzok segítik az érdeklődőket.

Jut eszembe, érdeklődők. Jó tudni, hogy a kottatár mindenkit ingyen szolgál ki. Nincs beiratkozási- és/vagy kölcsönzési díj sem. Valamennyi kotta, lemez - ez utóbbi alatt értve a hagyományos orsós szalagokat, a magnókazettákat, a lakklemezeket és a CD-ket is - akár helyben, akár otthon is tanulmányozható. A hangzó anyagok digitalizálása folyamatban van, de hogy ennek elkészülte nem várható máról holnapra, az abból is sejthető, hogy csupán kortárszenei CD-ből vagy másfél ezret rejtenek a szekrények.

A zenei szakkönyvtár a helyhiány miatt komoly rostálás \"áldozata\" lett. A kortárs zenét érintő könyvek mellett így csupán a magyar kiadású zenei irodalom kaphatott helyet a polcokon. Azonban a többi anyag sem veszett el: raktárból bármikor kikérhetőek. Aki még emlékszik a hőskorra, amikor legfeljebb szájhagyomány útján terjedt egy-egy nemzetközi zenei verseny híre, alig-alig tudja elképzelni azt az irdatlan iratmennyiséget, mely a világ szinte minden jelentősebb versenyéről hangszerenkénti csoportosításban megtalálható itt. Egyre több hazai és nemzetközi intézmény ismerte fel ugyanis, hogy az információk szabad és mindenekelőtt gyors áramlása elsődleges célja kell, legyen a zenei menedzsmenteknek. Így az Interart mellett a Zeneakadémia, az NKÖM és a különböző fesztiválszervezők is rendszeresen megküldik katalógusaikat.

A könyvtár egyre több versenykiírást kap ma már e-mailen is, ami az egyszerű kezelhetőségen túl a naprakészséget is biztosítja. Az asztalokon található két számítógép egyébként minden látogató számára korlátlan, szélessávú Internet-hozzáférést biztosít, és itt lehet rácsatlakozni a BMC honlapján nagyon aprólékos gonddal feldolgozott kortárszenei (zeneszerzői és előadói) adatbázisra is.
A műalapú zeneszerzői adatbázisban egyes műveket, vagy a mű egy perces részletét meg is lehet hallgatni.

A nappaliban kaptak helyet a közelmúlt és a jelen magyar zeneszerzőinek kottái. Nem csupán a nyomtatásban megjelentek, hanem - és ezek vannak többen - a kéziratban lévők is. Kevés olyan élő zeneszerző van, aki ne lenne büszke, ha saját kottájával találkozik szembe a polcokon. Éppen ezért a frissítésről többnyire maguk a szerzők gondoskodnak. A kottákat itt is műjegyzékek és életrajzok egészítik ki.

A karvezetők Mekkája az 1993-óta folyamatosan bővülő kortárszenei kóruskotta-bank. Mint közismert, a viszonylag magas kottaárak és a kulturális intézmények általános elszegényedése az amatőr kórusmozgalmat sújtja a leginkább. A zeneműkiadás pangása és a minden téren egyre nehezebben beszerezhető kórusirodalom iránti érdeklődés hozta létre a gyűjteményt. A szekrénynyi kotta helyben egy pianínón válogatható és igény szerint megrendelhető, vagy - szigorúan csak kézirat esetén (!) - a szerzők előzetes beleegyezése alapján sokszorosítható.

Gőz László, Gyimes Ferenc, Vida Eszter

A Vörösmarty téri sokat átkozott kultúrpalota egyetlen előnye az volt, hogy egymás mellett voltak találhatók a zenei élet legkülönbözőbb szegmenseivel foglalkozó intézmények. A hanglemez- és/vagy kottakiadótól a különféle hangversenyirodákon át az ilyen-olyan zenei egyesületekig. Mindenki tudott mindenről, mindenki ismert mindenkit az ÁHZ kottatárosától az ORI titkárnőjéig. Az infrastruktúra azonban mindennek volt nevezhető, csak megfelelőnek nem. A Lónyay utcai lakás komoly lépés egy korszerű, 21. századi követelményeknek is megfelelő Magyar Zenei Információs Központ felé. Az viszont már most is látszik, hogy méreténél fogva legfeljebb néhány évig lesz megfelelő.

Végezetül, kiknek is ajánlhatjuk ezt a családias könyvtárat?
Elsősorban talán kutatóknak. Látogatásom alatt éppen egy angol fiatalember bújta a kottákat, a számítógépet és jegyzetelt sűrűn egy vaskos füzetbe.
Aztán karnagyoknak. Soha, sehol másutt az országban ekkora, szabadon válogatható kortárs kórusgyűjteménnyel nem fognak találkozni.
Ajánlható még az idealista, versenyre éhes fiataloknak, akik minden hangszeres versenyről minden lényeges információhoz helyben hozzájuthatnak.
Végül pedig mindenkinek, akit még érdekel, hogy mi újság a hazai és a nemzetközi kortárszenei életben.
Talán lesznek/vannak ilyenek is.